Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-01-01 / 1. szám

KULTURÁLIS KÖRKÉP 41 a szenvedélyes hangú publicistát is, s az ország­­gyűlési képviselőt. E sze­mélyes írások szinte test­közelbe hozzák a székely­­földi s a tordai monográ­fia páratlan munka- és ha­zaszeretettől fűtött tudó­sát. Végrendeletéből is emberi nagysága rajzoló­dik elénk, amikor a szé­kelykeresztúri iskolának tesz alapítványt, ahol pe­dig képviselőként annak idején megbuktatták. Je­lentős összeget hagyomá­nyozott az Erdélyi Köz­­művelődési Egyletnek is Mosolygós, könnyen nevető, derűs ember. Köz­vetlen és bizalmas, olyan, aki igyekszik az élet napos oldalán közlekedni, és nem figyelni az árnyakra. Farkas Rose-Marie 26 éves. Az Erkel-Kodály énekverseny győzteseként ismerte meg az ország, gyönyörű szoprán hangja mindenkit ámulatba ej­tett.- Hosszú volt idáig az útja?- A kolozsvári zenemű­vészeti szakközépiskolába jártam, tizenkét évig ta­nultam zongorázni. Már régebben is mondogatták nekem, hogy énekeljek, ezért aztán elmentem Trenka Évához, a kolozs­vári opera nyugdíjas ma­gánénekeséhez, aki próba­időre vállalt engem. (Ami­kor az énekverseny után felhívtam, hogy elújságol­jam a győzelmemet, nem állta meg, hogy emlékez­tessen, miszerint ő meg­mondta nekem annak ide­jén, hogy legfeljebb kosár­labdázónak leszek jó...) A tanárnőnek köszönhe­tően 1985-ben felvettek a kolozsvári opera énekka­rába, ’86-ban pedig a főis­kola ének szakára, Simon Edit tanárnő tanítványa­ként. Egy év múlva éne­keltem első operai szere­pemet, az Álarcosbál „a székely kivándorlás meggátlására”. Balázs Ádám szeren­csés kézzel válogatott a nagy tudós elfeledett mű­veiből, kiadatlan levelei­ből, hitelesen idézve meg „a legnagyobb székely”-t, akinek végrendeletében ez a mondat fejezi ki leg­szebben önzetlen, népé­nek élő egyéniségét: „Csa­láddal nem lévén megáld­va, a magyar népet tekin­tem családomnak s azt is kívánom fő örökösömmé tenni...” SZILÁGYI FERENC Améliáját. Azután jött sorra a többi: A Hunyady Szilágyi Erzsébeté, A Tru­badúr Leonórája, a Travi­­ata Violettája, a Figaró házassága grófnője, az Anyegin Tatjánája. Idén márciusban aztán a fér­jemmel, Orth Miklóssal együtt áttelepültünk Ma­gyarországra.- Az ő sikerének tanúja lehettem a Fővárosi Ope­rett Színházban.- Szeretünk itt élni. Bár nem a hely a fontos, az énekesnek mindenhol énekelnie kell. Romániá­ban egy életen át nem ér­tem volna el, amit itt igen rövid időn belül. Ott számtalan versenyre vol­tam benevezve, de nem engedtek el. Nemrég Bel­giumban jártam, ahol egy énekversenyen duettdijat nyertünk Kálmándi Mi­hállyal, aki szintén Ko­lozsvárról jött át.- Lesz folytatása a ha­zai és belgiumi győze­lemnek? Meghívások, fellé­pések, szerepálmoh. '*- Külföldön alakúinak az ügyeim, az Interkon­­cert Iroda karolt fel. Gyermekkoromban - bár nem akartam énekes lenni - nagyon tetszett a Travia­­ta, mára azonban már ki­nőttem abból a korból, hogy konkrét szerepről ál­modozzam.- És más, prózaibb ál­mok? Hármas vállalás Régi-új folyóirat jelent meg Budapesten 1990 ok­tóberében, s került az új­ságárusokhoz, előfizetők­höz november, december elején is. Az Új Művészet című, havonta megjelenő lapról van szó, amelynek elődjét sokan megismer­ték az elmúlt évtizedek­ben. A Művészet című lap az ország egyetlen olyan komoly szakmai fóruma volt, amely, a politika ál­tal meghatározott kerete­ken belül, a kortárs ma­gyar művészet értékeit, tö­rekvéseit mutatta be. A ré­gi lap utódjaként, néhány hónapos szünet után szü­letett meg az Új Művészet, s a nevében szereplő jelző nem egyszerű névváltozta­tást, hanem tartalmi meg­újulást is ígér. Szinte jelképes értékű­nek is tekinthető, hogy az első szám címlapján a száz éve elhunyt Van Gogh portréja szerepel - ez alkalommal azonban nem önarcképpel, hanem az osztrák kortárs művész, Otto Mühl alkotásával ál­lunk szemben. Hű tükör­ként mutatni be a mai ma­gyar művészet értékeit, felvállalni a nemes hagyo­mányokat, s közvetíteni a magyar és a határokon tú­-Jó lenne, ha megol­dódna a lakásgondunk, mert most Piliscsabán la­kunk, barátoknál. Gyö­nyörű hely, csak messze van a városközponttól. Éppen ezért az első díjam­mal járó pénzből szeret­nénk egy autót venni, és ha jól osztunk-szorzunk, talán futja még egy zongo­rára is. Bizakodunk, hogy lassacskán minden kiala­kul, csak türelem és kitar­tás kell hozzá. Nem pa­naszkodhatok, hiszen akadnak akik itt születtek, ezen a tájon, és bizony rosszabb körülmények kö­zött élnek. Én szerencsés vagyok... TARJÁN VERA li művészet között - nos, e hármas vállalással jelle­mezhetjük talán a legjob­ban az Új Művészet törek­véseit. A közvetítésben termé­szetes módon kiemelten fontos szerep jut a ma­gyarságukat a határokon túl is vállaló alkotóknak, gyűjtőknek, műbarátok­nak; a lap őket is tájékoz­tatni kívánja a hazai tö­rekvésekről, s ha lehetsé­ges, a fontos, határokon túli eseményekről is be kí­ván számolni. Új év, új művészet tehát? Talán igen, de feltétlenül - Új Művészet!- ó -Az Erkel-Kodály énekverseny győztese „Kell legyen egy hazája az embernek” Egy folyóirat feltámadása

Next

/
Thumbnails
Contents