Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
KRÓNIKA 5 pártrendszer szükséges, de nem elégséges feltétele a demokratikusabb, pluralista berendezkedésnek. A pártok mellől hiányzik sok-sok egyéb szervezet, mozgalom, egyesülés, amelyek ki tudnák fejezni az emberek és csoportok sokféleségét. (Különösen szembetűnő az érdekvédelmi szerveződések kusza, áttekinthetetlen helyzete.) Ezt a hiányt a pártok értelemszerűen nem érzik, a társadalom pedig nem ismeri fel, hogy erről lenne szó, és így feszülnek indulatai a pártok ellen. 1990 őszének másik jelentős eseménye a taxisblokádként induló megmozdulás volt. A három nap ugyanis rendkívüli erővel mutatta meg azt, hogy a féléves új parlamentarizmus, az új pártok és az új kormányzati koalíció milyen kevéssé képes megbirkózni azzal a társadalmi konfliktussal, amelynek keletkezése, érvrendszere, vezérei és követelései kívül vannak a pártpolitikai struktúrán. S mindez azért is elgondolkoztató, mert október végén azon rétegek egyike lázadt föl, amely viszonylag jómódú, nem túl nagy létszámú - s mégis igen jelentős társadalmi szimpátiát tudhatott maga mögött. Az új kormánynak pedig be kellett látnia azt, hogy a tavaszi választási többség milyen mértékben jelent viszonylagos politikai támogatottságot minden olyan esetben, ha népszerűtlen intézkedéseket kénytelen megtenni. Kiderülhetett az is, hogy a jelen kormányzati összetétel mellett nemigen remélhető a megnyugtató és eredményes válságkezelés. Azt is mondhatnánk, hogy még időben jött a figyelmeztetés, s véráldozat nélküli tanulási lehetőség volt ez a háromnapos blokád, amely felmutatta az új magyar demokrácia valamennyi esetlenségét és sutaságát. De lehetőséget nyitott a korrekcióra is, amely elengedhetetlen, hiszen minden politikai elemző, szakértő, megfigyelő véleménye megegyezik abban, hogy hasonló típusú nehézségekkel a jövőben mindinkább számolni kell. Ezt a jóslatot támaszthatja alá az a várakozás, miszerint a gazdasági rendszerváltás gondjai kerülnek egyre inkább előtérbe. Válaszolni kell a privatizáció, a külföldi tőke bejövetele nyomán adódó társadalmi konfliktusok kérdéseire. Válaszolni a megoldhatatlannak tűnő költségvetési viták dilemmáira, és válaszolni kéne a növekedő infláció - gazdaságot szétziláló hatásaira, hogy csak a legfontosabb problémákat említsem. Mindez talán éppen elegendő súlyú ahhoz, hogy az új magyar politikai berendezkedés túlzásai eltűnjenek, és a valóságos gondok fegyelmező ereje jelölje ki a politikai változások további irányát. (Mindenesetre a reménykedők ma még többen vannak, mint akik hitüket végképp elvesztették.) KÉRI LÁSZLÓ * Kéri László, a Társadalomtudományi Intézet munkatársa, napjaink egyik legismertebb politológusa. Gyakorta kérik véleményét a televízióban, a rádióban, elemzései, tanulmányai egyaránt feltűnnek napilapokban és szakfolyóiratokban. 39 éves, két gyermek apja. Felesége Petschnig Mária Zita, az ugyancsak közismert közgazdász, szakíró. Kéri László ezentúl havonta jelentkezik e hasábokon, elemző krónikáját adva az elmúlt hónapnak. A hatágú síp jegyében Nemrégiben, a Déli Kárpát-kanyar csücskében, Háromszéken, holmi jelenléti ívre, mikor ki-ki az illetőségét határozta meg, ilyen helynevek kerültek egymás mellé: Ungvár, Csap. Munkács, Budapest, München, Sepsiszentgyörgy, Kovászna, Étfalva- Zoltán, Makkfalva, Bukarest, Marosvásárhely. A foglalkozások és tisztségek megjelölése is érdekes: tanár, szerkesztő, lelkész, rádiós, tévés, újságíró. És ha nem jelöltük volna, hogy mindez ezerkilencszázkilencven végén történik, a sokféle település utcaneveiből is lehetne következtetni erre az átmeneti évre, mert: Esze Tamás, Novorosszirszkaja, Lenin, Böszörményi, Fenyő, Testvériség, Stefan cel Mare, Dózsa György, Neubiberg ... Kárpátaljai magyarok egy csoportja járta végig Erdély, illetve Székelyföld több városát, ismerkedett az itteni tájjal s ennek emberével, és erre az útra elkísérte őket néhány magyarországi és nyugat-európai érdeklődő barát. Sőt a magyar hatágú síp jegyében érkezők között az út egy hosszán szlovákiaiak és újvidékiek is együtt paroláztak még Kolozsvár főterén, de aztán volt akit hazaszólított a kötelesség, és nem érkezhetett meg Székelyföld délkeleti csücskébe. A hír, meglehet, a világ Rotterdami Kislány korában, a húszas években került Hollandiába, a gyereksegélyakcióval. Férjhez ment, fölnevelt hat gyereket, majd ötvennégy évesen iskolapadba ült, tanári diplomát szerzett. Az Újpestről elszármazott Krisztics Ilona - Ilona van Assendelft Krisztics - ekkor azonban néhány éve már tanította a magyar nyelvet, a rotterdami Volks Universitäten, azaz a néptöbb táján nem is hír, inkább banális felsorolás, egyféle címtár. Minekünk azonban - Európa földrajzilag talán leginkább együvé szerkesztődött medencéjében szétaprózott magyaroknak - negyven éve (hetven éve?) hiányzó esemény és öröm. Egy nagybirodalomhoz lapított apró földrajzi térség emberei érkeztek például - mert a politikai odaragasztottság talán ott volt a legerősebb -, hogy erdélyi név-, nyelv-, s vajh ki tudja, talán vérrokonaikat felfedezzék, megismerjék. Nem akartak ők semmi különöset, csak megtudni, mennyire passzolnak egymáshoz az anyai nyelvünkön mondott szavaink, összecsendülve röppen-e a Verecke híres útja mellől hozott dal a gyímesi hegyekével, amelyek, amint az ének is mondja, kőből vannak rakva. Kedves - és higgyük, kezdő - ismerkedés volt ez, megmártózva a találkozás és együvé tartozás örömeiben. És ne fogjon senki gyanút, akik esetleg koccanó poharaink hangját hallották, a Kárpátmedence tágas terein s az ezen kívül élő mindenféle népek egészségére, épülésére, barátságára ürítettük azokat, örvendezve, hogy ezt megérhettük, s megfogadva, hogy az együvé járás lehetőségeit meg is tartjuk. SYLVESTER LAJOS 1 M M < ff koszonto főiskolán. Az idei tanév kezdetén az iskola igazgatósága húsz szál rózsával köszöntötte az örökifjú Ilonka nénit, mivel húsz éve tanítja a mi lehetetlenül nehéz nyelvünket különböző korú és foglalkozású hollandusoknak. A jubileumi év első évfolyamában tanítványai száma 19, a második és a harmadik évfolyamba összesen 39 elszánt magyarul tanuló hallgató jár.
