Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-07-01 / 7. szám
A HATAR TÚLOLDALÁN 15 Amit sem sejtő, gyanútlan utazó a Győr feletti Vámosszabadinál átlépve a szlovák határt, a régi Duna-hídról még ligetes erdőket, nádasokat, ringatózó ladikokat láthat. Ám a folytatás elmarad, sőt, következik a döbbenet. Bőstől Vajkáig autózva kopár, sivár, feldúlt, cementteknővel „díszített”, mármár holdbéli a táj. A víziemberből porember lett - mondogatták amerre jártunk, amit mi is megtapasztalhattunk az itt töltött napok alatt. Szinte állandóan fújt a szél, vitte, kavarta a port. A hajdan volt, páratlan szépségű természetvédelmi terület vandál pusztítás áldozata lett. * A politikai változások idején Csallóköz magyar falvai - különösen a dunaszerdahelyi járásban - visszakapták eredeti magyar neveiket, csak egy kivétel maradt. Gabcikovo, vagyis: Bős. 1. A valamikori szabad királyi város, Somorja református műemléktemploma 2-3. A régi Somorja teljesen eltűnőben 4. Ilyen volt Csallóköz csodálatos vízivilága A középkori eredetű Bőst a Csallóköz egyik legmódosabb halászközségeként tartották számon. Úgy tűnik, a lehetősségben most sincs hiány, mert rengeteg az új ház, szinte versengenek egymással külső megjelenésükben. Az egész község rendezett, gondosan ápolt, lakói - néhány család kivételével - magyarok. A templom s a régi rendház körül béke honol, ám néhány kilométerrel nyugatabbra hirtelen megváltozik a kép. Az építkezéshez vezető úton először a lakótelepnél állunk meg. Százötven helybéli magyar család kapott itt szolgálati lakást. Amikor megkezdődött a vízi erőmű építése, kihirdették a községházán: lakással, jó kereseti lehetőséggel várják a fiatalokat. Iskoláztatták, taníttatták őket, s aztán tízéves (!) szerződést írattak velük alá, hogy itt dolgoznak. A lakótelepen azonban most mégis nyugtalanok: hátha tényleg leáll az építkezés. Nem lesz munka, s még a lakást is el kell hagyniuk. Azért, visszaemlékezve a kezdetekre, azt is elmesélik, hogy sírtak az emberek, amikor először megmozgatták a földet, a vizet. És érkeztek sorra az elvtársak fentről: mert a melósok nagy része magyar, de a vezető állásokba szlovákokat hoztak. Teljes gőzerővel folyik most is a munka. Hátborzongató a látvány... Hosszan autózunk a gát mellett. Az egyik átjárónál óriási betűkkel ez áll: Csallóközi víziszörny nem kell! * Vajka, Doborgaz, Keszölcés - e három testvérfalu az első áldozatok. Egy ugrásra vannak Pozsonytól, ám ha oda igyekeznek az ottaniak, most mégis körbe kell utazzák a gátakat. Halott falvakban járunk. A fiatalok nem maradtak meg az elzárt szigeten, a városokba mentek dolgozni. Doborgazban, Keszölcésen az építkezés miatt még a temetőket is áthelyezték. A falusiaknak végig kellett nézni, hogy halottaikat is kiforgatják sírjaikból. Az ugyancsak ősi halászfaluként ismert Gútor közelében létezett a természetileg védett, sűrű erdővel borított Kárókatona (Kormorán)-sziget, vízimadarak, kócsagok fészkelőhelye. A helybeliek mostanában a közelébe se mennek - egyszerűen nem bírják elviselni a látványt. Hiába is kértük, hogy kísérjenek el. Kár odamenni - mondogatták. Igazuk volt. Felperzselt nádasok, kiszáradt medrek, elhagyott ladikok szomorú látványa tárult elénk. Méltatlankodnak a gútoriak a földtörvénytervezet miatt is: megint hoppon maradnának, ha az 1948-as állapotokat vennék figyelembe, hiszen őket az előtt érte - az internálások során - a jogsérelem. Gútorban - mint az Öreg-Duna mellett másutt is - a halászat s az ehhez kapcsolódó tevékenység mindig is hozzátartozott az emberek életéhez. A viharedzett, háborút, fogságot, deportálást átélt férfiak azonban tehetetlen dühükben sírva fakadtak, amikor kivágták az erdőket, felégették a nádasokat. Már csak egyetlen csónakkészítő maradt a faluban. Nincs papjuk sem, az ősrégi, román stílusú műemléktemplomba a somorjai katolikus plébános jár át misézni. * A Csallóköz legnagyobb részét átfogó járás székhelyén, Dunaszerdahelyen, pedagógusokkal beszélgettünk. A nemrégiben elfogadott hírhedt nyelvtörvényről esik a legtöbb szó, amelynek ér-Egy kis múltba néző A Csallóközt Európa legnagyobb folyami szigeteként tartják számon. Északon a Kis-Duna, délen az. Öreg-Duna határolja. Területe 1995 négyzetkilométer. Kunok, besenyők, majd magyarok érkeztek e tájra. A Csallóköz iránt Árpád fejedelem törzsfői is nagy érdeklődést mutattak, erről tanúskodnak a törzsek neveit megörökítő helységnevek (Nyék, Nagymegyer stb.). Géza fejedelem Somorja környékén adományozott birtokot a fiának - később: István királyunknak -, aki akkor még a keresztség vétele előtti Vajk névre hallgatott. Emlékét Vajka község őrzi. A szigeten végigkanyargó legnagyobb Duna-ágat „bolyongásairól”, ahogy errefelé mondták: csallókázásáról nevezték el a középkorban Csalidnak. Az Öreg- Duna partján - a bősi megalomániás építkezés előtti időkig - vadakban is gazdag ártéri erdők, pompás szigetek, nyüzsgő halászfalvak húzódtak. Pásztorok, halászok, pákászok, hód- és vidravadászok, nádvágók, vízimolnárok és aranyászok jól megéltek errefelé évszázadokon át. A jó termőföld s a kedvező éghajlati viszonyok alakították ki e tájegység mezőgazdasági jellegét. Különösen gabonafélékben, dohányban, cukorrépában, gyümölcsben bővelkedik a termés errefelé - ezért ma Szlovákia éléskamrájának is nevezik.
