Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-07-01 / 7. szám
HAZAI KÖRKÉP 7 Segéd- és betanított munkások serege, gyökértelen ingázók, a hatóságilag lerombolt putritelepek helyett a zsúfoltságot betonpanelek közt, „Cs’Makásokban (csökkentett komfortfokozatú) újratermelők tömege - íme, a magyarországi cigányság messze túlnyomó részének képe a hetvenes, nyolcvanas évekből. Közben pedig akadálytalanul hatott a korszak központi sugallata: „aki még itt, szocialista hazánkban sem boldogul, az már igazán csak saját magát hibáztathatja”. Ezeknek, lám, kár a kedvezményezettség ... Mindehhez járult az új típusú tömeges érintkezés cigányok és nem cigányok között: azaz a telepfelszámoláskor a parasztok közé költöztetett cigányok jelentették a konfliktusok „falusi frontját”, a vendégmunkások, ingázók, a nagyvárosban szerencsét próbálók pedig a „városi frontot”. A tömegkommunikáció közben lendületesen táplálta a köztudatba a „cigány bűnözés” kategóriáját, erősítve a kollektív felelősség gondolatát. Erre fogékony partnereket is talált. Az egyes körzetekben máig hallatlanul alacsony egészségügyi színvonalon élő cigányság körében a „klasszikus” népbetegségeket úgymond felmérendő, 1974-ben érdekes kísérletbe fogott az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet. Ujjlenyomatokat gyűjtött! Vizsgálódása gyümölcse a Belügyi Közlöny (!) című, egészségügyi publikációkkal sem addig, sem azóta nem tündöklő rendőrorgánumban jelent meg. A traktátus zárógondolata végül is, hogy a tudomány mai állása szerint nem állapítható meg egyelőre egyértelműen, vajon egy ujjlenyomat cigánytól származik-e vagy sem. Ez az agyrém, sajnos, magyar. A vizsgálatot egyébként nem lehetett mindenütt megtagadni. A „tudomány” szolgálói segítségére sietett sok helyen a rendőrség. Hallgat a mély? A hatvanas évek legvégén, a hetvenes évek elején friss, dinamikus, optimista és naiv csapat verődött össze Budapesten: a cigány értelmiség első fecskéi. Bizakodva indultak el, hogy majd az ő példájuk segít levettetni népük kisebbrendűségi érzését. Öntudatosan mondták magukról, hogy rom som, vagyis: cigányok vagyunk. Ez egyébként nevévé is vált a cigányfolklórt és Bob Dylan-ihlette politikai dalokat repertoárjában vegyítő együttesüknek. A lendület azonban megtört, a cigány önszerveződés hivatalos „mederbe terelése” gazdagon és
