Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-06-01 / 6. szám
50 HEGYEN-VÖLGYÖN KÖRÖSI CSOMA NYOMÁBAN A temetőgondnok kigyomlálja a gazt a sir körül Ramani készséggel vállalta a vendéglátó szerepét, s a régi épületbe kalauzolt bennünket. Útközben néhány percre eltűnt a roskadásig megrakott könyvespolcok között, majd egy szép kötésű, sárga kötetet nyújtott át nekünk.- Ez egy hindu iró, Hirendra Nath Mukarjee műve Csorna életéről - mondotta büszkeséggel a hangjában. A címlapon ez állt: „Hermit Hero from Hungary - Alexander Csorna de Koros - The Great Tibetologist” (A remete hős Magyarországról - Körösi Csorna Sándor - A nagy tibetológus). A régi épületben, a bejárattal szemben legelőször Körösi Csorna Sándor szobrát pillantottuk meg a boltozatos átrium túloldalán, két hatalmas oszlop között, közvetlenül előtte kovácsoltvas korláttal. Látogatásunkkor az épület renoválás alatt állt. Valóban állt, mert az első pillantásra szembetűnt, hogy igen régóta nem renovált itt az égvilágon senki semmit. Éktelen rendetlenség mindenütt. Egy nagy halom iratköteg és egymásra dobált, régi, megsárgult újságok tömkelegé között botorkáltunk tovább. Faládák, székek, ujjnyi por, vakolathulladék, szalma, mindenféle szemét végig a fal mellett. Tibeti tea, maréknyi rizzsel Amikor Ramani engedélyét kértük, hogy lefényképezhessük Körösi Csorna szobrát, hevesen tiltakozott: még ne, először lemossák! Máris utasított egy irodaszolgát, hogy hozzon vödröt, rongyot. Tudniillik, a hatalmas oszlopos csarnok felett a hézagos, itt-ott törött tetőablakok szélén a madarak százai tanyáztak, és ennek következtében alant minden fehérlett. A tisztogatás eltartott egy ideig, s ezalatt Ramani ismertette a szobor történetét. Elmondta, hogy a könyv, amelyet Csorna a kezében tart, nem más, mint a „zajlugoff”, azaz egy szent indiai könyv, amelyet különleges papírra, aranybetűkkel írtak egykoron a szerzetesek. Ramani megmutatta Körösi Csorna valamikori dolgozószobáját is. Ide a szobortól balra nyíló nagyobb helyiségből lehetett bejutni. Legnagyobb sajnálatunkra azonban a szobába nem léphettünk be. A renoválás miatt ugyanis a külső vasrács ajtót lelakatolták, és a belső nehéz faajtónak csupán az egyik szárnya - az is csak félig - volt nyitva. Azért a félhomályban így is érzékelhettük a kicsiny, cellaszerű helyiség rideg, barátságtalan sivárságát. Ramani elmondta, hogy Csoa nagyon egyszerűen élt itt: önagával szemben roppant igénytelen volt, beérte naponta egy maréknyi rizzsel, és tzamát ivott, amely jakzsíros tibeti tea. És mindenekfelett példátlan szorgalommal dolgozott éjjel-nappal. Számos kiadott művét sorolta fel, hangsúlyozva a Tibeti szótárt, amellyel világhírnévre tett szert. Ramani még hozzátette, hogy rengeteg eredeti kéziratát is itt őrzik a múzeum könyvtárában, a második emeleten, amelyet később ugyancsak megtekinthetünk. Vasrács mögött: a szótár Megvallom, nagyot dobbant a szívem, mert azt igazán alig remélhettük, hogy Körösi Csomakéziratot is láthatunk. A múzeum könyvtára egy szigorított biztonsági övezettel védett, elkülönített ódon helyiség. Itt - miután az ötödik (!) látogatási naplót szignáltuk (név, életkor, foglalkozás, cím, telefonszám, látogatásunk célja stb.), a kameráinkat is elvették. Egy kisebb olvasóteremben várakoztunk, míg Ramani rendelkezésére előhoztak egy vaskos Körösi Csoma-kéziratot: az Angol-Tibeti-Szanszkrit szótárt. Megilletődve nyitottuk fel a kb. tíz centiméter vastag, sötétbarna kötetet. Vigyázva, óvatosan lapoztunk bele a kézzel - Körösi Csorna Sándor kezével - írt könyvbe. Ramani egy márványnehezéket helyezett kezünk ügyébe, mert a fejünk felett sebesen motollázó ventilátor elsodorta volna a pergamenszínű, szálkás, de tökéletesen olvasható betűkkel teleírt lapokat. * Elgondolkozva távoztunk az Ázsiai Társaság épületéből. Máig is töprengünk, vajon minek köszönhettük a szíves, Figyelemre méltó fogadtatást, amelyben részesültünk. Talán itt minden magyart, pontosabban Csorna után érdeklődőt így fogadnak? Azt minden kétséget kizáróan tapasztalhattuk, hogy szellemét és emlékét itt, a kétszáz éves falak között is, legalább olyan tisztelettel és megbecsüléssel őrzik, mint mi magyarok, bárhol a világon. SARGEANT-SÁRKÁNY ERZSÉBET (AUSZTRÁLIA) A SZERZŐ FELVÉTELEI
