Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-06-01 / 6. szám

/«HAZA! KÖRKÉP Itt a malac, hol a malac: most vegyenek, nagyon olcsó! - kiabálja a/ alkalmi utcai árus hazajött két fiával, Istvánnal és Tamással, meg Ilonka asszony­nyal. (Péter, a harmadik fiú kő­műves, de ő most katona.) A címzetes egyetemi docens öt­venhárom szakkönyv szerzője. Éppen a gyepgazdálkodás és a takarmányozás a szakterülete a juh- és a szarvasmarha-tenyész­tésben ! A trágyát lapátoló professzor hite változatlan: van kiút.-Vizsolynak neve van a vilá­gon, csak idehaza nincs. A ven­dégfogadást ki kell alakítanunk. Sok kis vendégfogadó lehetne a fürdőszobás, központi fűtéses há­zakban. Az igényes, nyugati turis­ta is megmaradna itt. Persze, szervezni is kellene. A református egyház visszakaphatná ingatlana­it. Pályázat útján - akár nemzet­közi tőke bevonásával - a temp­lom mellett bibliaoktató közpon­tot lehetne létesíteni. A bibliaok­tatás országszerte, sőt világszerte fontos kultúrhistóriai ügy. Öku­menikus alapon is itt lehetne to­vábbképezni a tanárokat.- És a parasztok?- Az idegenforgalom mellett a tulajdonosoknak kell dönteniük: a farmergazdálkodást, a paraszti gazdálkodást, vagy/és a szövet­kezést választják. Mindenkor a jog alapján, önkéntesen. De még félnek. Nem látják a holnapot, a holnaputánt. Itt is az kellene, mint másutt: a szövetkezet köte­les a gépszolgáltatást elvégezni, amíg lábra nem állnak az új gaz­dák. A lánckereskedelmet, a mo­nopóliumot meg szét kellene zúz­ni, mert azok a parasztembert is és a városit is ugyanúgy nyúzzák. Semmi munkával srófolják az árakat, ameddig csak akarják. Tehetik, amíg nem akadnak ver­senytársak. * Nagy Zoltánnak, aki hét esz­tendővel ezelőtt még Miskolcon élt, hasonló a meglátása.- Csodával határos módon tudja ez a tizenhat református család, jóformán teljesen magára hagyva, a több tízezer látogatót fogadni esztendőnként. A templom melletti volt refor­mátus elemi iskolát és a kántorla­kást visszaigényelték. Remény­kednek. A parókia udvara azért most sem üres. Szalonnasütőhely árul­kodik: itt bizony fiatalnak, öregnek is helye van - addig is, amíg fel nem ébred Csipkerózsi­ka-álmából Vizsoly apraja-nagy­ja-Máris százával jelentkeznek, hogy felvételüket kérjék az egy­házközség tiszteletbeli tagjául. Hazán belül és a Kárpát-meden­ce magyar reformátusai közül is, s a nyugati szórványmagyarság soraiból. Adománnyal, munka­felajánlással, fizikai és szellemi tenniakarással készülnek Vizsoly fellendítésére a világ magyar re­formátusai. * Megpihenünk a templomban. Mi másból merítsünk bizakodást, mint a Vizsolyi Biblia szavaiból, az Árpád-kori freskók látványá­ból. A lőréseken át szűrődik be a fény, miközben zengi a kis gyüle­kezet:- Tebenned bíztunk, eleitől fogva... SZŐKE SÁNDOR FOTÓ: CSIGÓ LÁS7.I.Ó

Next

/
Thumbnails
Contents