Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-06-01 / 6. szám

VIZSOLY A BIBLIÁVAL - MEG ANÉLKÜL 15 OKLEVÉL A Vizsolyi Református Egyházközség Presbitériuma hivatalosan igazolja, hogy lakos a Vizsolyi Református Egyházközség TISZTELETBELI TAGJA. Vizsoly, 198 .../ gondhok hó, lelkész A Vizsolyi Református Egyházközség Presbitériuma új tagra vár mi nagy az örömünk tőle. Mész­­kőalagút-rendszer fut az egész fa­lu alatt. A régészek bizonyára aranybányára bukkannának. De senki sem kutatja. A házak falai meg sorra repednek, az udvarok süllyednek. Aztán, hogy az út porát lemos­suk, beljebb megyünk. Hideg-me­leg vizes fürdőszoba, angol WC, központi fűtés...- Az új házakban ez már majd’ mindenütt így van, sőt a régiekbe is bevezettek, beépítettek utólag mindent, ami a komfortot szol­gálja. A nagytiszteletű úr felajánlja, hogy lakjunk a parókián, mert­hogy panzió, az nincs a faluban, de még egy étterem sem. Hangot is adunk a csodálkozásunknak. *- Ha itt maradnak egy pár na­pot - így Nagy Zoltán válasza -, mindent megértenek. A majdhogynem egyutcás falu másik végén van a zsidó temető, látható magárahagyottságban. Balra, szemben élnek Árva Jóská­­ék. A városi ember nemigen kép­zeli, hogy az emeletes-manzárdos ház egy munkanélküli traktorosé. Pedig azé. Mert lehet, ha a mun­ka végét folyton-folyvást megfog­ja, mint a mérnök-doktor is. Árva Jóska, ez az alig harminceszten­dős, kétgyermekes fiatalember nemcsak munka nélküli trakto­ros, hanem kömyékszerte a leghí­resebb böllér is. Aztán meg kise­gít a kocsmában is, és most ép­pen a tehenek alól hordja a trá­gyát, befelé meg a szénát. Katit, a fiatalasszonyt a szomszéd Anna néni tanította meg tehenet fejni, mert azelőtt ők is huszonegy fo­rintért a zacskós tejet vették a ve­gyesboltban. * Az öregebbek még mindig azt mondják, hogy Felvég, meg Al­vég. A gazdagabbja a Felvégen lakott, a szegényebbje emitt. Szé­gyen volt egymás közt barátkoz­ni, házasodni meg egyenesen le­hetetlen. A honfoglalás előtt szlá­vok lakták a vidéket, majd az Aba nemzetség vette birtokába. A XII-X11I. században Rajna-vi­déki, flandriai és szász telepesek érkeztek. A Cserhát és a Zempléni-hegy­ség között kanyargó Hemád völ­gyében a volt Abaúj-Toma megyei Vizsolynak évszázadokig kitűnő gazdasági-kereskedelmi lehetőségei kínálkoztak. Triano­nig az ide alig húsz kilométerre fekvő Kassa és vonzáskörzete je­lentette a garanciát a fellendülés­re. A lakosság lélekszáma alig vál­tozik. Életmódja annál inkább: így is, úgy is. 1869-ben 1160-an, 1900-ban 1194-en, 1926-ban 1083-an, most 1250-en lakják. Itt csak 1920-ig élt földbirtokos, az utolsó az a bizonyos Keglevich gróf. Ahogy tönkrement, a ban­kok vették meg a földjét, és így, egy 1935-ös felmérés szerint, a több mint háromszáz család kö­zül egy hold alatt nyolcvannégy­nek, egy-öt hold között százhet­venhatnak, öt holdtól száz-száztíz holdig százhuszonhatnak volt birtoka. (1945-ben mindössze öt­­venhét holdat osztottak szét.) En­nél a százhuszonhat családnál - főként a felvégiek tizenöt-har­minc holdján - dolgozott a 84- 125 summás, napszámos. Innen ered a mindmáig tartó ellentét, irigység. Vizsoly éppen 2259 hektárnyi. Igen jó a belterületi föld: hatvan­hat hektár. Emellett negyvenegy hektár a rét, hét a szőlő, mindösz­­sze öt a gyümölcsös, de 359 a le­gelő és 146 az erdő. Az elmúlt rendszer, a „létezett szocializ­mus” máig láthatóan sok jót is hozott a falunak: emeletes isko­lát (három éve, tizenhatmillióért), jól felszerelt orvosi rendelőt (EKG-val, laborral, fizikoterápi­ás kezeléssel), vezetékes vizet a nitrátos helyett. Emellett létezik három (!) ve­gyesbolt, hentesüzlet, gyógyszer­­tár, zöldséges, fagylaltos, meg egy „késdobálós” kocsma. * Csakhogy. Ahol 359 hektárnyi a legelő, ott tehéntartás is létezik. A tejfel­­dolgozás azonban teljesen hiány­zik. így aztán - akár az ország­ban másutt is - virágzik a láncke­reskedelem. A városi tejüzem fel­vásárolja a literenként 13-14 fo­rintos, zsíros tejet - és visszakerül a faluba a 2,8 százalékos, sovány tej, literenként huszonegy forin­tért. Kié a haszon? Akár az egész országban: a közbenső közvetítő­ké. Ez is közgazdasági nonszensz, mint ahogy az is, hogy ebből a huszonegy forintos zacskós tej­ből naponta legalább kétszáz liter fogy el. Ezt nem értheti senki sem. Azt sem, hogy az élő sertés kilóját ötven-egynéhány forintért vásárolják fel a paraszttól Vi­zsolyban is. De a hentesnél ép­pen annyiért mérik kilóját a disz­nóhúsnak, mint Budapesten.

Next

/
Thumbnails
Contents