Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-05-01 / 5. szám
MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 47 Ma is jócskán övezi vita a magyarság őstörténetét. A számos kérdőjel mellett az azonban bizonyos, hogy 870 táján Etelköz már a magyar törzsek birtokában volt. Etelközben fordult a magyarok figyelme Nyugat felé. A magyar törzsszövetség akkor hét törzsből állt: Nyék, Megyer, Kürt-Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér és Keszi. Nyolcadik a katonai segédnépnek számító kabar törzs volt. Jelentős katonai erejüket jellemzi, hogy húszezer lovassal vonultak hadba. Útjukat, küzdelmeiket a honfoglalásig tanúsítják az évszázadok múltán feltárt leletek, az egykori használati tárgyak, a föld mélyén megmaradt harci eszközök. „Etelközből a Kárpát-medencébe. A honfoglalás legújabb leletei” - címmel kiállítás nyílt a debreceni Déri Múzeumban. A bemutató időszerűségét az adta meg, hogy még az elmúlt esztendőben Debrecenben tartotta ülését a Nemzetközi Finnugor Kongresszus. Ettől függetlenül, a kiállítást bárhol és bármikor meg lehetett volna rendezni hazánkban, mert a honfoglalás kora állandóan foglalkoztatja a történészeket, régészeket. A régészeti emlékek annál is inkább fontosak a számunkra, mert a honfoglalás idejéből semmiféle, magyar eredetű dokumentum nem maradt fenn. Tehát csakis a tárgyak beszélnek múltunkról, azok adnak tájékoztatást arról, hogy népünk miként illeszkedett be az európai kultúrközösségbe, és azok adnak választ arra a sokat vitatott kérdésre is, hogy kié volt a Kárpát-medence. Székelyek a Marosnál „Őseinket felhozád Kárpát szent bércére...” - írja a Himnuszban, nemzeti imádságunkban a kétszáz éve született Kölcsey Ferenc. Ahhoz, hogy a besenyő támadások elől Nyugatra húzódó magyarság Etelközből eljusson a mai hazájába, valóban át kellett vergődnie a Kárpátok hágóin. Őseink azonban nem a hegyek közt telepedtek le, hanem a korábbi életmódjuknak megfelelő sík vidékeken: a Felső-Tisza, a Bükk és Mátraalja, a Duna-Tisza A túloldali színes képen: csat, öweretek. Karosi lelet köze, a Dél-Alföld, a Dunántúl, a Kis-Alföld tájain. Az ojtozi és a gyímesi szoroson át Erdélybe érkező székelyek is inkább a Maros forrásvidékén, a Körösök mentén, a bihari részeken találtak szálláshelyre, vállalták a határőrzés szerepét. A magyarság zöme 895-96 között telepedett le az említett vidékeken, de nem kizárt, hogy egyes csoportjaik már évtizedekkel korábban elhagyták az Etelközt, és mintegy előőrsként biztosították a Kárpátok hágóit a később érkező nagy tömegek részére. Hogy ez a „tömeg” számokban mennyi volt, azt nem tudjuk. Annyi azonban biztos: annyian voltak, hogy benépesítsék az egész Kárpát-medencét. A régészeti leletek egyértelműen a magyar lakosság jelenlétét bizonyítják. Csak Királyhelmecen (Zemplén megye, Csehszlovákia) találtak szórványos tárgyi emlékeket arra vonatkozóan, hogy itt a honfoglalás előtt szláv népcsoport élt. A debreceni Déri Múzeum kiállítása nem törekszik a honfoglalás korának teljes bemutatására, vagyis csak a legutóbbi években, öt helyen végzett ásatások leleteiben gyönyörködhet a látó-A vezerek nyugvóhelye Karoson (Zemplén megye) bukkantak rá a régészek a vezéri és harcosi sírokra, és a szolgák, valamint a nők és a gyermekek sírjaira. A honfoglalás korából fejedelmi sír még nem került elő. Az eddig napvilágra jutott, gazdag leletanyagú sírokat törzsfői, nemzetségfői, illetve vezéri síroknak nevezik a régészek. Mindenképpen ráillik ez a jelző az előbb említett sírokra, mert a benne nyugvókat igen nagy pompával temették el. A vezérek hosszú haját, varkocsát egy-egy aranykarikával szorították össze. Ruházatukat aranyozott ezüstlemezek, az öv szíját domborműves veretek díszítették, de a legfontosabb méltóságjelző a tarsolylemez volt. A Kárpát-medencében eddig huszonhat darab, különböző mintájú és méretű tarsolylemez került elő. Ebben a kis bőrtáskában tartották a vezérek a tűzszerszámokat: az acélt, a kovát és a taplót. Hasonló gazdagságot látunk az íj és a nyilak tartására szolgáló tegezek díszítményein, a kardmarkolatokon, a lószerszámokon. A vezéri sírokban a ló koponyáját, csontjait az elhunyt lábához tették, és a lószerszámot is a vezérrel együtt temették el. Szerényebb „útravalóval” helyezték nyugalomra a harcosokat és a szolgákat, bár ezek ruházatáról, fegyvereiről sem hiányzik a nemesfémdíszítés, néhányukat a vezérekhez hasonlóan lószerszámmal temették el. Néhány sírban baltát is találtak. A női és gyermeksírok leletei alapján pontosan összeállítható a honfoglalás korának női viselete: aranyozott ezüst hajpántok, gyűrűk, nyakláncok, övék, karperecek, vésett drágakövek, gyöngyök kerültek elő a sírokból. A gyermekek sírjában csak gyöngyöket, állatcsontokat tartalmazó agyagedényeket találtak a régészek. A köznép és a vagyonosok e4 A Tiszántúlon az elmúlt tizenhárom év alatt a Déri Múzeum munkatársai Sárrétudvariban, Hajdúböszörményben, Püspökladányban és Körösszegapátiban tártak fel közel ezer, honfoglalás kori sírt. A leletek sok új adatot szolgáltatnak a magyarság társadalmi rétegződésére, vagyoni helyzetére, viseletére, fegyverzetére, hitvilágára vonatkozóan. A
