Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-05-01 / 5. szám
KULTURÁLIS KÖRKÉP 41 Kováts Adél és Bajor Imre a/ Erzsébetváros előadásán Khell Csörsz díszlete és Torday Hajnal piszkosfoltos jelmezei egyaránt stilizáltak - szöges ellentétben Verebes István minden hókuszpókuszt nélkülöző, stílusos rendezésével és a hiteles színészi játékkal. És mégis, így kerek az egész: a színpadon megidéződik egy letűnt kor hangulata, a polgári világ fojtó atmoszférája, amelynek Zsolt Béla, a nagyszerű író-publiciszta oly kitűnő ismerője volt. A színmű műfaji meghatározása: „pesti életkép” - s ebben szinte minden benne foglaltatik: a groteszk, a tragikus, az erotikus, a mulatságos, a mocskos, a fennkölt. A történet a Kardos család otthonában játszódik, három nap alatt. Ennyi idő elég ahhoz, hogy a zömében hazugságon alapuló régi erkölcsök helyébe új rend költözzék. Jobbnál jobb alakításokat láthatunk. Gera Zoltánt az öreg, tisztességes Kardos, Schubert Évát a megfélemlített, majd beletörődő mama szerepében. A nagymamát a 84 éves Pártos Erzsi játssza, szívet melengető bájjal. És nem hagyhatjuk említés nélkül Bajor Imre remeklését sem, aki olyan karakterszínész, mint valaha Kabos Gyula volt: képes a kis szerepet is főszereppé avatni. Nagyon jó nézni ezt az előadást. Az Erzsébetvárost, ott, a Terézvárosban ... Örkény István 1976-ban született kisregénye, a „Rózsakiállítás”, talán a leggonoszabb, leggúnyosabb s épp ezért a legigazabb kép a halálról, a túlélésről, a túlélőkről. A világról, amely a haldoklót körülveszi, amely a túlélők érdekében lesi-várja a pillanatot, amikor eljő a vég. A televíziós sikerekre vágyó, sem Istent, sem embert nem ismerő ifjú rendezőpalánta, Örkény központi figurája, a halált kívánja megörökíteni dokumentumfilmjében. Haldoklókat és magát a véget - némi ellenszolgáltatásért természetesen, hogy az eltávozottak még így utolsó gesztusukkal is segítsenek a hátramaradottakon. Örkény kisregénynek ‘írta meg groteszk történetét.-S az epika minden sorából, minden gesztusából áradó természetes Örkényi drámaiság megtévesztette a színházat, Örkény igaz és jó ismerőit: úgy vélték, a Rózsakiállítás, a dokumentumfilm forgatásának stációi alkalmasak a színpadi megszólalásra. Tán ha nem ragaszkodtak volna a színpadra alkalmazók oly ortodox módon Örkényhez, ha kísérletet tettek volna valóban önálló, öntörvényű dráma létrehozatalára, úgy munkájuk eredményesebb, hatásosabb lett volna. Égyetlen szereplő érezte meg ebben a pro-Schubert Éva a Terézvárosi Színház színpadán FOTÓ:GÁBOR VIKTOR dukcióban Örkény igazi világát, a halálról szóló gondolkodást, a groteszk humor mögé rejtett fájdalmat: Pap Vera, aki a halál előtti utolsó pillanatban is a másokról gondoskodni igyekvő, a rózsáiért aggódó munkásnőt játssza. Mellette csupán Tábori Nóra röpke villanása mutat igazi színészetet, igazi színházat. Ezt láttuk a moziban Az utóbbi néhány évben nyílt csak lehetősége a magyar filmgyártásnak arra, hogy történelmünk fehér foltjait feltérképezze. Sorra készültek a kitűnő dokumentumfilmek, így például Sára Sándortól a Sír az út előttem, a Csonka Bereg, a Gulyás testvérektől a Törvénysértés nélkül. Gulyás Gyula és Gulyás János kétrészes, fekete-fehér dokumentumfilmje, a Málenkij robot 1987-89 között készült, s hat ember tragédiáját idézi fel. A Bakony alján fekvő Dudar községből hat fiatalembert - akik mint leventék a Németországba hurcolás elől szöktek meg - vittek el a Vörös Hadsereg katonái - „három napra”, málenkij robotra, azaz egy kis munkára. Kilenc-tizenegy évet töltöttek szibériai lágerekben, az Uraitól Magadán körzetéig, a Kolima-félszigeten. A film az ő emlékeik, vallomásaik alapján beszél az ottani életről, a betegségekről, az éhezésről, a kínzásokról, a kegyetlen köztörvényesek terrorjától és az újabb megaláztatásokról, amelyeket akkor szenvedtek el, amikor hazatértek. (A Málenkij robot elnyerte a film- és tévékritikusok rendezői díját.) „Csak a halálra nincs modell” - írja a Rózsakiállítás utolsó mondatai közt Örkény, végső fintorként az elkészült és bemutatott dokumentumfilm képzeletbeli kritikáját is lejegyezve. Csak a színházra nincs modell - mondhatjuk az előadást látva, az ő modorában. TARJÁN-RÓNA Erdély történelmének a bemutatása vezérelte az „Erdély egymásra szakadt századai” című, mindöszsze harmincnégy perces kisfiúm készítőit. Lírai filmesszéjük Erdély gyönyörű tájait, műemlékeit, történelmi emlékeit mutatja be. Beke György író, a forgatókönyv szerzője, Bodor Pál, közismertebb újságírói nevén: Diurnus, a film dramaturgja, valamint Böjté József rendező filmje - a pergő képsorok alatt - klasszikus szerzők, nagy gondolkodók szavait idézi Sinkovits Imre és Bács Ferenc veretes szövegmondásával. Alkotásukkal azt szeretnék megmutatni, mi van a napi aktuális események mögött, hogyan és miért alakult ki a jelenlegi helyzet. Böjté József egyik nyilatkozatát idézve: „Erdélyi felvételek segítségével annyit kívántam elmondani, amit minden magyarnak Erdély történetéről tudnia kell.” Ehhez persze az is hasznos lenne, ha a televízió is - lehetőleg főműsoridőben - bemutatná Erdély egymásra szakadt századait. (Ez a kitűnő ismeretterjesztő alkotás kazettán is megrendelhető: MOVI Horizont Stúdió 1097 Budapest, Könyves Kálmán krt. 13-15.) TARJÁN VERA Málenkij robot, Erdély egymásra szakadt századai
