Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-05-01 / 5. szám
KILÁTÓ 29 emigrációban elfelejt az ember magyarul. Ott kint mindannyian egy kis Magyarországgal vettük magunkat körül, mint csiga a házát. Leggyakrabban magyarul álmodom, de néha valami furcsa nyelven beszélek álmomban, már volt úgy, hogy szanszkritul. Mióta eljöttem itthonról, a honvágy állandóan kísért, mindig figyeltem, mi történik idehaza, és dühöngtem, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene.- On bejárta az egész világot, hol volt a legjobb?- A Hawaii-szigeteken, mert ott a 365 napból 340-en jó idő van.- És most Hongkongban is szeret élni?- Igen, nagyon szeretek. Oda eleinte csak azért mentem, mert a második házasságom után nagyon nehéz helyzetben voltam, és amikor Arany Ágit elvettem feleségül, az újbóli egzisztenciateremtéshez bizony több pénz kellett. Képzelje el, mi úgy fedeztük fel egymást 1985-ben Szingapúrban, mint két elveszett ember egy idegen tömegben. Találkoztunk egymással, s ott, Szingapúr közepén kiderült, hogy ő a Gellérthegyen lakott, én pedig a Lágymányoson, Karinthy lakásához közel.- Ön világpolgár?- Én mindenütt jól érzem magam, nyugodtan nevezhet világpolgárnak is. Én már egy új generáció tagja vagyok. Nemcsak az osztálykorlátokat, de az országkorlátokat is levetettem, nem teszek különbséget ember és ember között. Mindegy, hogy valaki amerikai, német, francia vagy maláj, az a fontos, hogy szót értsünk egymással.- Mikor jött először haza?- 1971-ben jöttem vissza először, addig azért nem, mert 14 évig feketelistán voltam. A legtragikusabb látogatásom akkor volt, amikor 1979-ben szegény anyámat jöttem eltemetni, akit elütött egy autóbusz. Göncz Árpád mondta a gyászbeszédet anyám sírjánál. Soha nem felejtem el megindító szavait: „Rózsa, kedves, nem búcsúzom, hiszen annyi még az elvégzendő közös munkánk.” 1988-ban éreztem meg először, hogy itt változás lesz, amikor lemondatták Kádárt. Számomra Pozsgay a változást jelentette, szimpatikus, volt és ma is jó emlékeim vannak róla. Fogadott is, egy Kovács Margit-szobrot ajándékozott édesanyámnak. Kár ezért a Pozsgayért. Aztán, amikor tavaly átengedték a keletnémeteket a magyar határon, akkor már tudtam, itt a változást már megállítani nem lehet.- Milyen jövőt jósol Magyarországnak ?- Remélem, hamarosan elcsitulnak a politikai viharok, és hozzákezdenek az emberek végre dolgozni, építeni az új Magyarországot. Mi, nyugati magyarok is igyekszünk minden segítséget megadni ehhez. UDVARHELYI ANDRÁS
