Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-05-01 / 5. szám
26 A HATÁR TÚLOLDALÁN Illyés Kinga, magasan, mentőháló nélkül... Az egész Kárpát-medencét bejárta. Előadóestjei, matinéi, délutánjai felejthetetlenek mindazok számára, akik ott voltak, akik látták, hallották. Őt látni és hallani kell. Hallani mindenképp! Két holland gimnazista, aki egy mukkot nem ért magyarul, pár évvel ezelőtt hallotta a „Fagyöngy” című hanglemezét, melyen erdélyi magyar költők műveiből szaval és csángó népdalokat énekel. Megálltak. Végighallgatták az egész hanglemezt. A hangja, egyedül a hangja, az előadása módja lenyűgözte őket. Hát még azokat, akik előadásain ott vannak! - Stílusa más mint másoké. Nyomatékos. Expresszív. Megrendítő. Minden részében kidolgozott. Drámai és egyszerű. Nem lehet előle kitérni. Színésznő, papnő, egy személyben, egyszerre. Egyszerű, kicsi asszony. Az utcán senkinek fel sem tűnik. Ez a kicsi asszony a színpadon állva, minden kellék, minden díszlet nélkül, csak a lelke erejével, mondanivalója súlyával, szövege szikrázásával, művészi kifejezőképességével, éneke bájával egyedül megtölt egy egész termet. Nézőközönsége része annak, amit mond, játszik, megteremt. Egyik stockholmi fellépéséről így írt Thinsz Géza: „Mi az igazi, valóságos siker titka? Akkor este értettem meg, míg nemcsak verseket, dalokat hallgattam: bőrömön éreztem a közönség válaszát, hogy mindez leegyszerűsíthető a mondandó és a tolmácsolás, valamint a befogadó közönség áramkörére. - Illyés Kinga előadóművészi skálája megdöbbentően széles és változatos. Bámulatra méltó kitartását, energiáját, ötletgazdagságát, amellyel megvalósítja egyszemélyes színházát, a romániai magyar irodalom élteti.” Londoni fellépéséről a BBC magyar adásában Sárközi Mátyás kimagasló kritikával adptt jelentést, melyet az Irodalmi Újság teljes egészében átvett. Az egész kritika - amely a „Szilágyi Domokos Lírai Oratórium” című programról szól - idekívánkoznék, olyan lényeglátóan jellemzi Illyés Kingát és helyezi el századunk második felének magyar előadóművészete egészében. Álljon ebből a szövegből itt legalább a következő részlet: „Amit Illyés Kinga dolgozott ki magának, az egészen új kísérlet: káprázatos és elbűvölő szövegmondói teljesítmény, a színészmesterség és a tálentum együttesen meggyőző kibontakozása. - Lenyűgöző volt. Szövegmondása tökéletes, iskolázott, szép erdélyi magyar beszéd. Eszközei pedig eredetiek: a mimika kifejező erejét, a kézmozgásokat minden jó színész ismeri, de a ritmizálás, valamint a csend, a szünet és a hangzás válogatásának a helyes technikáját csak a muzikális színész. - Egyszerű vonalú, ezüstszürke estélyi ruha, pereméről rávarrott stilizált virágmotívum indul felfelé. Ez volt Illyés Kinga öltözéke ezen az estén; a színpadon kelléknek egy zsámoly szerepelt még. De felidézett maga mellé a színpadra seregnyi démont, és hálás hallgatósága lenyűgözve, megbabonázva figyelte szereplésüket. Nem csak a magyar szót, a magyar költészetet hozta Marosvásárhelyről Illyés Kinga. S a nemes ajándékot megbűvölő módon adta át.” Illyés Kinga ezen erdélyi magyar, univerzális hagyománynak a része, képviselője, hirdetője. Erdélyi? Nem csak erdélyi. Magyar? Nem csak magyar ember: erdélyi és magyar. Egyszemélyes színháza keretében több programja van. Első és szüntelenül, különböző formákban visszatérő a „Fagyöngy”, amelyben erdélyi költők verseiben, erdélyi és csángó népdalok füzérébe fogva, kinyílik előttünk a romániai magyarság lelke, sorsa annak örömével és bánatával, gyengeségével és erejével. Antoine de Saint-Exupéry „Kis Herceg”-ének színváltozata másik ismert nagy sikere, amellyel több mint 150-szer állt a közönség előtt. A fiatalon, tragikusan elhunyt Szilágyi Domokos költeményeiből általa komponált „Lírai Oratórium” eddigi pályája egyik legtökéletesebb alkotása. „Az asszony, aki virágot akart szakítani” című darabjáért a romániai újságirók kitüntetését kapta - talán az egyedüli olyan elismerést ott, amely minden egyéb megfontolástól eltekintve csak a minőségre tekintett. - „Hantafű” című óriási bohócalkotását a marosvásárhelyi színházban az állam először
