Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-01-01 / 1. szám

VICCHISTÓRIA 27 Kandi Klári... és az ábécének még mindig csak a közepén tar­tunk... aztán az Ojság, a Pesti Posta, a Ludas Matyi, a Szabad Száj, a Pesti Izé, legújabban pe­dig a Hócipő, meg az Új Ludas. És akkor a régebbiek közül még vagy harminc-negyvenet nem is említettem. Hogy miért ez a felfokozott, mindent elsöprő igény a humor­ra? A pesti viccre? Az ok nyilván abban keresen­dő, hogy a fogyasztónak, a pesti polgárnak - Janus Pannonius óta - sohasem volt igazán jó sora. És akkor még nagyon visszafogottan fogalmaztam. A vicc pedig fegy­ver. Defenzív szerszám, védekező mechanizmus. A bajba jutott kis­ember csakis úgy kerekedhet fe­lül, hogy - elnézést - hülyére ve­szi az elnyomóit, azokat, akik a nyakára ültek. A pesti viccekben mindig a kisember a népi hős. Ő az okosabb, a talpraesettebb, s ha másutt nem, a pesti viccben min­dig ő győz. Ami ugyebár még si­kerélménynek is kész vicc. Pásztor Árpád, a neves publi­cista írta 1933-ban, az Est Hár­maskönyvének hasábjain: „A pesti utca nevetése kegyetlen, csúfondáros, groteszk. Nem szív­ből, kedélyből fakadó, hanem gú­nyos, rosszakaratú, kárörvendő. Nem nevet, kinevet.” Mentségére váljék: nem tehet mást, hiszen - túl kell élni. Igazolásul szolgáljon néhány példa Ember Mária nagyszerű viccgyűjteményéből: Népszerűség Hitler elhatározza, hogy a nép közé vegyül, tapasztalni kívánja, mennyire népszerű. Beül egy mo­ziba, az előadás rögtön az ő arc­képének vetitésével kezdődik. A terem egy emberként talpra ug­rik, előre lendülnek a karok, csak úgy mennydörög a kiáltás: „Heil Hitler!” Hitler karba font kézzel ülve marad, boldog. A szomszédja ol­dalba böki:- Megőrült? - sziszeg rá. - Emiatt az utolsó csirkefogó miatt börtönbe akar kerülni? Ez a példa mindjárt rámutat az efféle viccek búvópatakjellegére. Tizenegynéhány év múlva újra felbukkant, csakhogy akkor már Rákosival lehetett mesélni. De, ha már itt tartunk... Legmagasabb szintű látogatás Vidéki kőrútján Rákosi Mátyás ellátogat egy iskolába, kicsit vizs­gáztatni akarja a tanulókat:- Na, pajtások. Akkor halljuk, mit tanultatok az én küzdelmes életemről. Tudjátok-e, mennyit kellett nekem tanulnom, harcol­nom, börtönben ülnöm? I. évfolyam. 1917. november 1. 3 cián). B0L0NPG0M8A Szépirodalmi folyóirat. Békési Mariska Szerkesztik: Bánhegyi Lilli Semmid! Loncy Ggyes szám ára 40 fillér. Szerkesztőség és kiadófrivafa!: Budapest, V., ZoItái>-ufca 7. III. 11. Mtnítenlk mindco bő 1-én él 15-éo. Senki sem jelentkezik. Rákosi felszólítja Mórickát:- Na, fiam. Hát hogyan lettem én az ország első embere? Nem tanultátok? Ne félj, mondd csak bátran. Mire Móricka:-Tanulni nem tanultuk, de el tudjuk képzelni. Ez már olyan volt, amit „öt­éves viccnek” titulált a pesti argó. Merthogy öt évet lehetett kapni a meséléséért. A diktátorok - Na­póleon, Hitler, Sztálin, Szálasi, Rákosi - mindig üldözték a vic­cet. A diktátor egyik jellemzője, hogy nincs humora. Talán ez te­szi igazán embertelenné. És itt mindig félni kellett valamitől... Amikor nem a tejes zörget Egy cigány putriján hajnali há­romkor vadul verik a falat. A ci­gány reszketve előbújik, hát ott áll a halál a kaszájával.-Hála Isten! ->sóhajt fel a ci­gány. - Már attól féltem, hogy az AVO. Valahogy úgy érzem, hogy a viccek műfaja a pesti ember harci készségére is utal. Amíg kemény politikai viccek születnek a flasz­teren, addig van remény, addig

Next

/
Thumbnails
Contents