Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-04-01 / 4. szám

A kormány tagjai a miniszterelnök koporsója előtt a Kerepesi úti temetőben REPRODUKCIÓ: BARNAFÖCDI GÁBOR A jövő a mi, különböző származá­sú embereket összefogó nemzetfo­galmunknak kedvez. * Az idegeneknek magunkat mutas­suk, ne az ő rossz kópiájukat. Az idegen is ezt keresi nálunk. * Azok, akik külföldre kimennek, ne hozzanak haza magukkal egysze­rű lemásolás céljából se gazdasági, se társadalmi, se politikai gondola­tokat. Az életnek más és más terüle­tein sokfelé dolgoztam, de mindig azt tapasztaltam, hogy amit az em­ber tanul, azt engedje agyában lera­kodni, szívja fel magába, de a sala­kot dobja el. * Megkívánom mindenkitől, telje­sítse a maga helyén kötelességét. Munkát kívánok és tudom, hogy kí­vánhatok, mert a magyar nemzetnek és a magyar embernek igen nagy ké­pességei vannak. * Ne várjunk csodákat, de bízzunk önmagunkban, úgy, hogy azt a sze­mek villogásából mindenki lássa, mert akkor hinni fognak a szemek­nek. Életformáink bírái magunk le­gyünk. * Módszereinknek határozóib­baknak, munkánknak gyorsabbnak kell lennie. * Becsüljük meg azt, ha szó helyett tetteket látunk. * Aki kikiabálja a hazafiságát, csak azért kiabálja, hogy mások azt higy­­gyék, hogy megvan az, ami épp hi­ányzik. * Meg kell szüntetni a címkórságot, és ezt neveléssel kell megszüntetni, nem rendelkezésekkel, mert az nem ér semmit. * Ami a felelősségvállalást illeti, ebben nem vagyunk túl nagyok... pedig szükség van felelősségvállalás­ra. * Én akkor fogok ünnepelni, ami­kor a hazának minden fia és minden lakosa összefog, és megszűnik a vál­lon keresztül való lenézés felülről és az irigység alulról. TELEKI PÁL TRAGÉDIÁJA 61 tette. „A nemzet elvesztette becsü­letét” - írta a kormányzónak cím­zett búcsúlevelében. Amiből a ta­pasztalt külpolitikusnak azt a kö­vetkeztetést is le kellett vonnia, hogy a területgyarapításban nem számíthatunk többé a nyugati ha­talmak egyetértésére. Mindez túl­ságosan is elegendő egy lelki meghasonláshoz, vagy akár ön­­gyilkossághoz is. Persze, azt sem szabad elfelejtenünk, hogy sokan voltak érdekeltek Magyarország háborúba rángatásában. Akár egy politikai gyilkosság árán is... Teleki miniszterelnök halála itthon és külföldön általános megdöbbenést keltett. Az első, ki­­szivárgott híreket a nemzetközi sajtó nagymértékben kiszínezte. Még olyan híradás is előfordult, miszerint a politikus feleségével és a honvédelmi miniszterrel együtt lett öngyilkos, továbbá Horthy és a kormány külföldre készül menekülni. Az egyszerű magyar falusi nép viszont el sem akarta hinni az öngyilkosságot, mert felfogása szerint egy ilyen nagy ember más kiutat is talált volna a szorongatott helyzetből. A hivatalos magyar közlemény rendkívül visszafogottan kezelte az eseményt, és azt sugallta a közvéleménynek, hogy „a magyar hallgatással gyászol”, ne túlozzuk el, s ne keressünk mögöttes szán­dékokat a tragédia mögött. A külföldi rádióadások és a sajtó szinte kivétel nélkül megbe­csüléssel szólt az elhunytról, s mi­ként a román Ardealul című lap, halálát „jelentőségteljes” öngyil­kosságnak minősítette, s feltéte­lezve, hogy ha Teleki élne, meg­akadályozná Jugoszlávia megtá­madását. A kortársak közül talán legszebben Szabó Dezső búcsúz­tatta, aki így írt: „Ő volt az elher­­vasztott magyar öntudat újjázsen­­dülése, a magyar szolidaritás fel­ébredt ösztöne, a megmaradás űj reménysége. És ő mégis, úgyszól­ván, nem volt sehol. Ő volt Ma­gyarország legláthatatlanabb mi­niszterelnöke.” Churchill a jövendő békekon­ferencián egy üres székkel kívánt adózni Teleki emlékének. S azóta még egy emléktáblát sem ka­pott ... PUSZTASZERI LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents