Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-04-01 / 4. szám

MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 59

Teleki, a tiszteletbeli főcserkész

mindez elegendő bizonyíték arra, hogy a halál beálltának színhelye a Sándor-palota miniszterelnöki hálószobája.

Arra azonban csak a nem létező, vagy utóbb eltűnt nyomozati iratok alapján kaphatnánk választ, hogy valójában ki sütötte el a fegyvert. A lövedék bemeneteli nyílása körül található pörkanyag és lőporszemcsék révén ugyanis megállapítható, hogy a sérült testrésztől milyen távolságra sütötték el a fegyvert. Más körülményekből következtetni lehet a lövés irányára, amelyre szintén nem ismerünk adatszerű választ. Zakar könyve jószerével azt is bizonytalanná teszi, hogy valóban a jobb halántékon át hatolt volna a golyó Teleki koponyájába. A koponya sérülésére akkor lehetett volna világos választ adni, amikor a miniszterelnök tetemét a háború után a család kihantoltatta, és időközben elhunyt feleségével együtt a máriabesnyői kapucinus sírkertben temettette el. Tudomásunk szerint azonban ilyen vizsgálatra nem került sor. Teleki Géza gróf, a miniszterelnök néhány év előtt öngyilkos módon elhunyt fia és más családtagok is kitartottak, illetve kitartanak az öngyilkosság verziója mellett. Az esetleges gyilkosság gyanúja a háború utáni politikai perekben sem merült fel.

Teleki Pál gróf korán bekapcsolódott az országos politikába. Huszonhat évesen választották országgyűlési képviselővé a Szatmár megyei nagysomkúti kerületben. A következő, 1910-es választáson már nem indult, a politikai karrier helyett a tudományos pályát választotta. Sokrétű tanulmányai után véglegesen elkötelezte magát a földrajztudományok mellett, habár tudományos vizsgálatai mindvégig kiterjedtek a biológia, az állambölcselet és a gazdaságpolitika határterületeire is. Az általa művelt és oktatott tárgykör a geopolitika volt, amit az első világháború után sikerrel alkalmazott reviziós munkásságában.

A nemzeti, konzervatív, ám erős szociális érzékenységű tudós a Monarchia összeomlása után vállalt ismét politikai szereplést. A Horthy-Bethlen csoport egyik vezető politikusaként s a kormányzó bizalmas barátjaként alakított kormányt 1921 nyarán. Nem egészen egy év után azonban leköszönt, mert számos kritika érte IV. Károly király első

visszatérési kísérlete körül játszott szerepét illetően. A következő tizenhét esztendőben ismét tudományos kutatásainak, egyetemi tanári és cserkészvezetői munkájának élt, de változatlanul sokat tett az elcsatolt területek viszszaszerzését alátámasztó tudományos ismeretterjesztés érdekében is. Habár elvi, ideológiai síkon nem értett egyet a nácizmussal és a totalitárius állameszmével, külpolitikai vonatkozásban be kellett látnia, hogy a magyar revízió ügyét Németország egyetértése nélkül nem lehet sikerre vinni. Ugyanakkor féltette az országot az egyre agresszívabb német nyomástól, ezért az olasz és angol kapcsolatok építését tekintette külpolitikai ellensúlynak.

Nem munkált benne hatalomvágy, csupán erős nemzeti küldetéstudat. Ezért vállalta el a kultusztárcát az 1938-ban megalakult Imrédy-kormányban. Mint bemutatkozó beszédében körvonalazta, szigorú nemzetnevelő akart lenni, a magyar társadalom tudatát fenyegető, szélsőséges ideológiák ellenében. Valószínűleg ebből a megfontolásból vállalta el másodszor is a miniszterelnökséget, Imrédy 1939-es megbuktatása után.

(íróf Csáky István külügyminiszterrel