Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-04-01 / 4. szám
KILÁTÓ 47 Sokféle hóbort létezik. De Szathmáry Lajosé csodálatra méltó. A most hetvenkét esztendős könyvgyűjtő egyszerűen odaajándékozta negyvenötezer kötetes könyvtárát több egyetemnek, tizenkétezer kötet hungarikát a Chicagói Egyetem Regenstein Könyvtárának.- Nem akarok tovább harcolni, már 72 esztendős elmúltam. Jó helye lesz a magyarságtudományi könyveknek a Chicagói Egyetem európai gyűjteményében - mondja amerikai otthonában Szathmáry Lajos, miközben nézi a ma összecsomagolt kilenc ládát. Legyint egyet, s hozzáteszi:- Nem baj. Most meg itt tátong ez a sok üres polc. Lehet, hogy azért mégiscsak újra kezdek könyveket gyűjteni. Igen, Amerikában csak 1951- től élt gyűjtőszenvedélyének. Mióta ideérkezett. De a család? Szathmáry apai dédapjának már folyószámlája volt sok európai könyvkereskedésben. Nagyapja, Bem tábornok tüzérszázadosa, főként versesköteteket gyűjtött. És persze saját levelezéseit, amelyet többek között Kossuth Lajossal is folytatott.- Nekem a könyvtár sohasem jelentett újdonságot. Könyvtárban nőttem fel, könyvek közt éltem le az egész életemet. Legboldogabb időm az volt, amikor Sárospatakon megbuktam németből hetedik gimnáziumban. A némettanár „húzott el” a pótvizsgán. Ismételnem kellett a hetediket. így aztán az ország egyik legnagyobb és leggyönyörűbb könyvtárában tölthettem egy évet. Amit akartam, azt megtanultam, s amúgy nem voltam rossz tanuló, valami más bajom volt a némettanárral. Már megnyertem a német műfordítási versenyt, amikor felhívott, felálltam és azt mondtam, „nix deutsch”. Hülye, szemtelen kölyök voltam. De az életem legboldogabb éve az volt, amikor másodszor is hetedikbe jártam. Mindent elolvastam, ami a kezembe akadt.- Csodálatos szakácskönyvgyűjteményed is volt, hallottam.- Ez természetes hiszen huszonöt esztendeig szakácskodtam. Az iowai egyetemnek odaajándékoztam 22 ezer szakácskönyvet. Nagy szerencsém volt abban, hogy a vendéglőnk itt Chicagóban 25 évig egy temetkezési vállalattal szemben volt. És én csak figyeltem, elgondolkodtam, mert láttam, hogy soha senki nem visz magával semmit a másvilágra. Jó, ha az ember maga ad túl a dolgain. A legrégibb a XV. század végéről származó, latin nyelvű könyv volt. Magyar szempontból legérdekesebb pedig az a német szakácskönyv, amit Maximilian német-római császár személyes szakácsa írt. A szerző a bevezetőben ezt írja: „Én magyar vagyok. Családommal a törökök elől menekültünk el hazánkból, Erdélyből Bajorországba. És mivel nem tudtam jól németül, szakács lettem.” Mindmáig ez a leghíresebb német szakácskönyvek egyike. Ennek egy második kiadása, elég rossz állapotban, 1990 tavaszán Londonban egy árverésen 35 ezer dollárért kelt el! Az enyém pedig első kiadás volt, tökéletes állapotban. Az amerikai magyar szakácskönyvek közül talán a legérdekesebb „A főzés élvezete” című, amit a magyar származású Rombauer Irma írt. Nekem ebből is volt első kiadás, a szerző aláírásával. Ez is nagyon értékes, roppant ritka könyv volt.-Általában mi a helyzet itt, Amerikában a magyar nyelvű könyvtárakkal?- A magyar könyvtárak itt, Amerikában ebek harmincadjára kerültek. Eddig minden magyar könyvtár széthullott, mert mindig olyan helyen állítottak fel könyvtárat, ahol tulajdonképpen nem is volt értelme. Ahol azt képzelték, hogy kizárólag magyar ügyet kell szolgálnia. Pedig éppen az amerikaiak között lett volna szükség megismertetni a magyar kultúrát, de mi Trianon óta se az európai, se az amerikai könyvtárakba soha nem adtunk könyveket. Soha, egyik magyar kormánynak sem volt pénze arra, hogy magyar könyvtárat ajándékozzon külföldi egyetemi könyvtáraknak. így aztán szinte semmit sem tudnak rólunk. Vagy éppen csak azt, amit ellenségeink állítanak GÁBOR VIKTOR Szathmáry Lajos könyvei között Egy az értékes kötetek közül, a Hitel 1830-as kiadása, gróf Széchenyi István dedikálásával
