Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-04-01 / 4. szám
34HAZAI KÖRKÉP receni professzor lett, ő maga pedig Vásárhelyen alapított pár éve kitűnően prosperáló kft.-t (Mérleg Kft.), s akihez a megválasztása estéjén, még mint kft.-tulajdonoshoz, Vásárhelyre látogatott a budapesti bankvilág több vezető személyisége. A feladat, amit magára vállalt, nem kisebb, mint hogy az egyre fogyatkozó (ma már csak 52 ezres) lakosságú várost kibillentse letargiájából. Letargia? Nem túl kemény ez a szó? A népességfogyás, az elköltözések ténye mindenesetre jövőtlenségre utal. A helyi ipar csődje az elbocsátások miatt ezt a vágyat csak erősíti. A félelem és a hitelek aránya egyelőre a mezőgazdaság privatizálásától remélhető fellendülést is bizonytalanná teszi. A dilemma óriási! Hitellel csak 80-120 kát. holdas magángazdaság tud elindulni, kisebb nem. Hiába a tapasztalat, hogy a pár száz négyszögöles háztájiból sokszorosát termeli meg a téeszparaszt, mint amennyit a saját 20-30 hold szántóján termelt, ezt hitel nélkül, gép nélkül, kézi és derékmunkával teszi, ami hosszú távon és nagyobb termőterületen nem megoldás. És hiába a példa és a bizalom a vásárhelyi parasztok szakértelmére, a kétségek mégis maradnak: - Mi a teendő? A példák közül említsük meg most a kulákként megalázott és eltaposott, elüldözött Lázár család két tagját. Egyiküknek Kaliforniában párját ritkító mandulaültetvénye van, másikuk Svájcban mezőgazdasági gépészmérnök. Észak- és Dél-Amerika egyetemeinek szívesen látott vendégtanára. Árokparti hitélet A föld, a földben végzett munka, a tanya mint életforma, a saját kezükben lévő jövő, egzisztencia nem pusztán a biztos megélhetést jelentheti, hanem a lelki szilárdságot, hitbéli biztonságot is. Erre figyelt fel Szenti Tibor, aki az egészségügyi szakiskolá-Szenti Tibor néprajztudós, a táj érlelte népiélek és történeti kultúra kitűnő ismerője ban, ahol tanít, 16 éves lányokkal (leendő ápolónőkkel) dolgozatot íratott arról, mit tudnak, mit gondolnak a hitről? Hisznek-e az emberben? A munkában? A gyógyításban? A szerelemben? A gondok túlélésében? Saját magukban? A tudós az eredményről így szólt:- Szegény fiatalok semmiben nem hisznek! Nem véletlenek a mostanában történtek, amikor zsenge fiatalok Sátán-hitű rituális gyilkosságokat hajtottak végre. Amikor a kulturált hitet a társadalomtól elvonják, automatikusan burjánozni kezd egy árokparti hitélet, hiszen az ember nem tud hit nélkül élni. Nagyon alacsony szintű, ön-, köz- és társadalompusztító hit alakul ki. Az „árokparti hitélet”-re nincs hatással a helyi elit néhány képviselőjének erőfeszítése, amilyen például Szoboszlai Zsolt, művelődésiház-igazgató kezdeményezése, a „Vásárhelyi disputa” elnevezésű, progresszív társadalomtudományi előadás-sorozat, sem pedig a városi könyvtár szándéka, hogy könyvpremiereken találkozhassanak olvasóikkal az írók. Immáron még a képzőművészek is elmagányosodnak. Közönségük egyre zártabb réteget képvisel. Földesi Ferenc, a nagy múltú Bethlen Gábor Gimnázium igazgatója szomorúan konstatálhatta, hogy a csaknem 500 tanuló közül szeptemberben mindössze ketten jelentkeztek hittanra, közülük is haza kellett küldeni egyiküket, hogy megkérdezze szüleitől, katolikus, avagy református hitre keresztelték, merthogy nem tudta... Emigrálnak Kánaánból Itt tart Hódmezővásárhely a magyar demokrácia újjászületésének első éve után. Begubóztak az egykori parasztgazdák és utódaik a földtörvény körüli, számukra pantallós huncutságú parlamenti viták tévéközvetítéseit látva; begubóztak a szülők a hitoktatás körüli indulatos pártharcokat érzékelve; begubóztak a munkások a város iparának összeomlásával együtt járó elbocsátásoktól félve, és begubózott a szellemi (és művész) értelmiség, mert nem lát valódi cselekvési lehetőséget. A 29 tagú városi önkormányzati testületben egyetlen művész sincs. A kisgazdák bár politikailag nagyon erősek, és tudják, hogy ezt a várost hosszú távon csak a földje, vagyis egy szabad és egyértelmű földvisszaigénylési lehetőség, továbbá az élelmiszeripar kiépítése üdvözítené (szalámigyár, vágóhíd, húsfeldolgozó, konzervgyár, paprikafeldolgozó stb.), a lakosság szkeptikus. Hiába bizonyította már a Kökénydombi Vénusszal anyáink embertermő képességét, azóta pedig embermegtartó hagyományait, szokásait, ünnepeit, munkaszeretetét, eredményességét, műveltségigényét és alkalmazkodóképességét. Mostanra mintha kiürült volna. Maradt - nem is a túlélés technikája, hanem - a nihil, vagy jobb esetben a belső emigráció!
