Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-04-01 / 4. szám
HAZAI KÖRKÉP 15 A MUSTÁRMAG SORSA Ments meg, Uram, a swáeségtől! „Olyan az Isten országa, mint a mustármag. Amikor elvetik, kisebb minden más magnál, de aztán egyre nő, és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Akkora ágakat hajt, hogy az égi madarak árnyékában tanyáznak.” (Máté evangéliuma 13. 31. 32.) A mustármagról nevezte el magát Közép-Európa egyetlen világi ökumenikus óvoda- és iskolaegyesülete Óbudán, két évvel ezelőtt. Akkor még igencsak ritkaságnak, merész újdonságnak számított a léte, a tevékenysége. Alapítói úgy érezték, a vallásos nevelés nemcsak a család dolga: az óvodában, az iskolában is meg kell jelennie. Sőt, onnan áramolhat a családokba. Akárhogy is, családban, óvodában, iskolában, úgy általában is nagy szükség van rá az élet humanizálásához. Az időközben „rettentő gyorsan” eltelt két évben, a mély változással együtt, látványosan megnőtt az érdeklődés a vallás, a hit, a valláserkölcs iránt, s lendületesen bővül a vallásos oktató-nevelő intézmények köre. Ahogy lazulni kezdtek a dolgok... Pillantsunk a száraz adatokra! Az 1990-91-es tanévben a novemberi összesítés szerint Magyarországon 23 877 tanulócsoportban folyik hittanoktatás. Római katolikus mintegy tizenhétezer, református ötezer körül, evangélikus 1586, baptista 62, 37 zsidó, 21 metodista hittancsoport van, 61 csoport pedig hat felekezet közt oszlik meg. A múlt év januárjában hozott az - akkor még nem többpárti - Országgyűlés törvényt a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról. Ez kimondja: „Az egyházi jogi személy az állam által fenntartott nevelési és oktatási intézményekben - a tanulók és a szülők igényei szerint - nem kötelező jelleggel (fakultatív tantárgyként) vallásoktatást tarthat.” Az egyházak ugyané törvény szerint maguk is fenntarthatnak nevelő-oktató intézményeket. Már a törvény megszületése előtt elkezdődött a mozgás az egyházi tanintézmények felélesztésére, újak alapítására. „Ahogy lazulni kezdtek a dolgok...” - szokták megfogalmazni a kezdeményezésekről beszámolók. S manapság az egyházi, vallásos óvodákba, iskolákba legalább kétszeres, de inkább többszörös a túljelentkezés. Lehet, ez négy évtizednyi visszaszorítottság ellenhatása is, ám le-Magyar és héber népdalok váltakoznak. „Jó magyarok és jó zsidók legyenek” - mondta Róna Artúrné igazgatóhelyettes az Alapítványi Iskolában. rvNi hét, hogy holmi - nem alaptalan - illúzió az oka. Törődj velem, segíts nekem!- Mi is úgy látjuk - mondja Bibó István, a Budapesti Református Gimnázium, az újraindult egykori Baár-Madas igazgatója hogy nem kizárólag az iskola egyházi jellege miatt íratják ide gyerekeiket a szülők. Hanem mert úgy tudják és remélik, hogy az egyházi iskola jó. Okuk van erre, hiszen tapasztalhatták, hogy az a nyolc katolikus s egy-egy református és zsidó iskola, ami túlélhette az államosítást, szépen helytállt az oktatásban és a nevelésben, némelyik kiváló eredményeket mutatott fel. Érdemeiket tovább növeli az, hogy rangjukat ezek az iskolák hatalmi nyomás alatt, hátrányos helyzetben tartották meg, ráadásul akkor, s azalatt, miközben az állami iskolaügy lényegében tönkrement. így hát sokan jönnek, jönnének különösebb egyházi kötődés nélkül, és nemcsak hidegen számító szülők gyerekei. Fuldoklók is, akik belátva a maguk szülői tehetetlenségét, sikertelenségét, valamiféle pedagógiai megváltást várnak tőlünk a gyerekeik és a maguk számára. De mindenkinek nem dobhatjuk ezt a mentőövet, mert az iskola felállításának és működtetésének költségeit jórészt a hívek viselik. így érthető, hogy minden egyház és felekezet, mi is, a hozzá tartozókat részesíti előnyben, még ha hangsúlyozzuk is nyitottságunkat, türelmünket a más vallásúak iránt. S még ha mindez gyakran okoz is nagy dilemmát. Az iskola, az iskoláztatás mindegyik egyháznak, felekezetnek roppant fontos, hiszen általa remélhető az éltető szellemiséget megtartó-továbbadó, az egyházat modernizáló értelmiség kinevelése.
