Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-04-01 / 4. szám

5 s a ki- és belépéseket fi­gyelembe véve jóval több mint egymillió em­ber lenne az elégtétel címzettje. (Családtag­jaikkal együtt meg csak­nem a lakosság fele...) A másik gond pedig az, hogy a hatvanas évek derekától kezdve a min­dennapi életben mindin­kább elmosódott a párt­tagok, nem párttagok közötti különbség. S a pártonkívüliként karriert csináltak sem állíthatták egyértelműen magukról azt, hogy a rendszer elle­nére éltek, állandó küz­delmet folytattak ellene. (Erre nem is lett volna módjuk.) Közelebb áll az igaz­sághoz az az állítás, hogy az elmúlt rendszert a társadalom óriási többsége megpróbálta minél kisebb károsodás­sal túlélni, s ha lehetett, akkor pedig a szűkre szabott lehetőségekkel - élni. Hol a határ? A kárpótlás és jóváté­tel kapcsán fölforróso­dott politikai indulatok azt példázzák, hogy mennyire nehéz lesz bár­kit is kihagyni - és mi­lyen nehéz lesz utólag el­fogadható igazságot szolgáltatni. Vannak persze nyilvánvalóan or­vosolható sérelmek: 56 áldozatai, megszenve­­dői, recskiek, kitelepítet­tek, hadifoglyok, az öt­venes évek meghurcolt­­jai stb. Önmagában csak e felsorolás százezreket érint. Kérdés azonban, hogy milyen mértékben tud kártalanítani egy olyan ország, amely mindinkább az elemi gazdasági feladatok megoldásával küszkö­dik, egy olyan ország, amelyben csaknem már egy évtizede csökken a termelés. Ahol éppen ezért bukott meg a rend­szer, mert egyre kevésbé tudta biztosítani állam­polgárai megélhetését... Úgy is föl lehet mind­ezt vetni, hogy létezik-e, létezhet-e a történele­mért, a rendszerért való felelősség? Hol lehet megállapítani azt a ha­tárt, hogyan lehet meg­húzni azt a felelősségi kört, ahol még van értel­me az igazság szolgálta­tásának. És hol csúszik át mindez a sorsunk, csalódottságunk, kisem­­mizettségeink miatt ér­zett tehetetlen dühünk­ből fakadó bosszúvágy­ba. E kérdésekre ma még nincs válasz. Mi a legfontosabb? Fontos, hogy a múltat ismerjük, fontos tanulni is belőle. A vétkeseket néven kell nevezni - de csak azokat, s nem pedig határtalan módon száz­ezreket, milliókat. Az ál­dozatokat is meg kell ne­vezni, akit lehet kárpó­tolni kell; az érdemtele­nül veszteseket mind meg kell követni. De mindezt úgy kell meg­tenni, hogy egy pillanat­ra se veszhessen szem elől a még fontosabb: a mai társadalom műkö­dőképességének megőr­zése - és az ennél kü­lönb jövőért való felelős­ségünk. Ma még nem tudni, hogy ér véget e tavaszi vita, s ki fog győzni: a múlt, a jövő, avagy a je­len? Jó lenne olyan meg­oldást találni, hogy e há­rom idősík a maga he­lyére kerülhessen. Mert ha nem, akkor hiába az új függetlenség, és elvész az új szövetségek terem­tette kapaszkodás esélye is. Budapesten, 1991. március 2-án KÉRI LÁSZLÓ Németországi olvasóink figyelmébe! Felhívjuk németországi olvasóink szíves figyelmét, hogy Rozmán Lajossal (Nürnberg) megszüntettük a képviseletünkre kötött szerződést, így előfizetések gyűjtésére a továbbiakban nem jogosult. Előfizetni a következő számlaszámra lehet: Postgiroamt Mün­chen, Konto TANDEX 173-809 BLZ 700 100 80 (az éves előfizetési díj 38 DM). Kérjük, hogy az elő­fizetéssel kapcsolatos leveleiket a kiadó címére küldjék, Tárnái Lászlóné nevére: 1068 Budapest, Benczúr u. 15. Nyugodjanak békében és tisztességben A Magyar Hadisírgondozó Szövetség felhívása Elérkezett végre az idő, hogy tisztességes nyughe­lye legyen elhunyt katoná­inknak, hogy a hozzátar­tozóikat ma is kereső ha­diözvegyek, hadiárvák megtalálják lelki békéjü­ket és férjük, apjuk sírját. 1990 októberében megala­kítottuk a Magyar Hadi­sírgondozó Szövetséget. A hivatalosan bejegyzett egyesület székhelye Szé­kesfehérvár. Célkitűzése: az első és második világ­­háborús magyar katonasí­rok felkutatása, az elhuny­tak azonosítása, a hozzá­tartozók értesítése, a rend­behozott temetők gondo­zása, a temetőn kívül elte­metettek temetőbe exhu­málása. Tevékenységének területe: mindazon orszá­gok, ahol magyar katonák vannak eltemetve. Mun­kamódszereit az 1919 óta működő Német Hadisír­gondozó Szövetség tevé­kenységének mintájára alakította ki. Fontosnak tartjuk az if­júság bevonását a katona­sírok gondozásába. Nem­zeti önbecsülésünk, haza­fias nevelésünk egyik lé­nyeges összetevője az ősök tisztelete. A székesfe­hérvári középiskolások hat éve vesznek részt a vá­rosban levő hősi temető felújításában. Itt 630 első és 210 második világhábo­rús magyar katonai, ill. hadifogoly, valamint 1100 német katona nyugszik. A város intézményei egymil­­liárd forint értékű munka felajánlásával járultak hozzá a temető felújításá­hoz, melyhez a legna­gyobb összeg a Német Hadisírgondozó Szövet­ségtől érkezett. A temető ünnepélyes beszentelése 1991. június 1-jén lesz. A Magyar Hadisírgon­dozó Szövetség és a Hon­védelmi Minisztérium együttműködési szerződé­se kidolgozás alatt áll, dr. Raffay Ernő honvédelmi államtitkár úr és Tarján János ezredes közreműkö­désével. Egyesületünk közadakozásból tartja fenn magát, feladataink óriásiak, negyven év lema­radását kell pótolni. A szűkös hazai viszonyok miatt nagymértékű ado­mányokra itthon nem sok remény van, ezért fordu­lunk az egész világ\ ma­gyarságához támogatá­sért. Ha érdekli egyesüle­tünk munkája, annak tag­ja szeretne lenni, írjon cí­münkre. Magyar Hadisírgondo­zó Szövetség, H-8000 Szé­kesfehérvár, Kossuth u. 7. Bankszámlaszám: OTP Székesfehérvár, B 095009. POKLOSI PÉTER, a Szövetség elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents