Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-03-01 / 3. szám
34 A HATÁR TÚLOLDALÁN szovjet turistákat. Most mi is utolérjük őket. Valószínűleg az élelmiszerhiánnyal fog betelni a pohár a bérből, fizetésből élő lakosság körében. Ma még az alapvető élelmiszercikkek gyorsan növekvő árakon és választék nélkül megkaphatok, de aki teheti, ügyeskedik, „feketézik”, vagy egyszerűen csak otthon savanyítja a káposztát, kiskertben termeli a krumplit, hagymát, zöldséget. Sokan úgy vélik, hogy alapvető gazdasági fordulat nélkül Szlovákiának ez a része is óhatatlanul a kelet-európai éhségövezetbe kerül. A változásnak pedig egyelőre még kevés jele látszik. Zeneiskolából - kolostor A közelmúltban meghirdetett reprivatizáció megfelel ugyan a magántulajdon rendjét helyreállító történelmi igazságtevésnek, de ellentmond a politikai ésszerűségnek. Ha például házingatlanát a rendelkezésre álló határidőn belül minden volt tulajdonos, vagy jogutódja visszaköveteli, s azzal tetszése szerint rendelkezik, akkor a kassai főutca minden könyvesboltja megszűnhet, beleértve a magyar könyvesboltot is. Ugyancsak megütközést keltett, hogy a domonkos rend visszavette korábbi kolostorát, s egyszersmind azonnal kilakoltatta az épületből a városi zeneiskolát. Úgy tűnik, hogy ez a jogilag kifogástalan lépés nem használt az egyház tekintélyének. A magángazdaság ugyanakkor még csak nyomelemeiben mutatkozik. Szembeötlő a tőkeszegénység az amúgy is alacsony műszaki színvonalon álló országrészben, s az idegen tőke legfeljebb a külföldön élő szlovákság köréből, de onnan is inkább a szólamok szintjén jelentkezik. Ezek az emigráns körök a gazdasági önállóság Eldorádójának ígéretével igyékeznek hangulatot kelteni az állami függetlenség kikiáltása mellett. Habár erősödik a nacionalizmus, a nemzetiségekkel és az idegenekkel szembeni bizalmatlanság, a legutóbbi helyhatósági választások eredménye azt mutatja, hogy a választóknak csekély töredéke - Kassán mintegy 6%-a - támogatta a Szlovák Nemzeti Pártot és más, erőszakosan nacionalista tömörüléseket. A városban a liberális demokrata VPN, a Közvélemény az erőszak ellen nevű párt szerzett abszolút többséget, többek között koalíciós partnere, a Független Magyar Kezdeményezés hathatós támogatásával, így választották az óváros polgármesterévé a népek és nemzetek együttélése rendíthetetlen hívének számító, rokonszenves Süli Jánost, aki magyar nemzetisége ellenére, szlovák választói bizalmát is élvezi. A magyar kereszténydemokraták, a Független Magyar Kezdeményezés és az Együttélés mozgalom saját színeiben nem a várakozások szerint végzett, amiben az általános politikai érdektelenség mellett a magyar lakosság lakóhelyi szétszórtsága és sajnos, politikai megosztottsága is közrejátszott. PUSZTASZERI LÁSZLÓ Mai kassai polgárok Kassán ma kis létszámú, de magas szellemi színvonalú, eredeti gondolkodású magyar értelmiségi réteg él, hogy példaként csak Gál Nándor írót, Balassa Zoltán történészt, vagy Kolár Pétert, a Thália Színház igazgatóját említsük. A fiatalabb generációhoz tartozó magyarság zömének nemzettudata azonban alaposan megrendült az idők folyamán. Az elegendő oktatás és írott nemzeti kultúra hiányában a szakmai tájékozódás és előmenetel jobbára szlovák nyelven történik, s emellett a gyakori nemzetiségi keveredés is gyorsítja az asszimilációt. N. Kázmér és családja nem tipikus, de mindenképpen figyelmet érdemlő példája a nemzetiségek felszívódásának. Az ötvenéves vasmunkás Ungváron született egy jómódú magyar, keresztény kereskedő ötödik, legkisebb gyermekeként. Az eredetileg lengyel főrangú család egyik ága még a 18. században került valami okból Magyarországra, ahol teljesen elmagyarosodott. A tetemes Ung-megyei birtok idővel felaprózódott, de a család társadalmi tekintélye töretlen maradt. Változatlanul érintkeztek a magyar arisztokráciával, s az egyik nagyszülő a század elején még főispáni tisztet töltött be. Kázmér apjának előbb Alcsúton volt jól menő, belterjes gazdasága, de amikor égy súlyos betegség hónapokra munkaképtelenné tette, ezt elperelték tőlük a hitelezők. Kárpátalja visszacsatolásakor Ungváron nyitott üzletet és a helybéli Hangya-szövetkezet elnöke lett. Mire azonban a család felemelkedése tartóssá válhatott volna, sorra jöttek az újabb megpróbáltatások. Előbb az anyát vitte el fiatalon a tüdővész, majd az apát a háborúval járó tífusz. Az összeomláskor árván maradt öt gyermek közül a legnagyobb tizenhat, a legkisebb, Kázmér négyéves volt. A kisebbeket a legidősebb fivér egy ismerős arisztokrata hölgyre bízta, aki árvaházat vezetett Ungvártól mintegy harminc kilométerre. Alighogy biztonságba helyezte testvéreit és ő maga visszatért Ungvárra, a szovjet megszálló hatóságok lezárták a határt, a kicsik Csehszlovákiába kerültek, ő pedig 1957-ig a Szovjetunióban rekedt. A testvérek évtizedekig nem is láthatták egymást. így lett Kázmérból öntudatos szlovák abban az országban, amely otthont, neveltetést, kenyeret adott számára. Őrzi lengyel-magyar eredetét, a magyar szót érti is, de beszélni jobbára csak annyit tud már az anyanyelvén, amennyit négyéves koráig megtanult. A bátyja oroszul és magyarul szól hozzá, ő szlovákul válaszol, és megértik egymást. Néha a feleség tolmácsol, aki bár született szlováknak vallja magát, de folyékonyan beszél magyarul, mert szülei annak idején magyar iskolába jártak, és otthon is magyarul beszéltek. Kázmér tehetséges festőnek indult, fel is vették a művészeti akadémiára, ahol megismerkedett szobrásznövendék feleségével, s egy év után a művészet helyett a házasságot választották. Az asszony azóta nevelőtanár egy elemi iskolában, miként a nagylánya is. Fiuk színházi asztalos, és festőnek készül. Kázmér előbb anyagbeszerző volt, most már hat éve csapolómunkás a kassai kohóműben. Havi 6000 koronát keres, amelyből a levonások után 5200 marad. A felesége 2000 körül visz haza. Az új rendszertől nagyobb lakást, könnyebb mindennapi életet várnak, s azt, hogy Kázmér gyakrabban festhessen, és festményeit ki is állíthassa olykor.
