Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-03-01 / 3. szám
18 HAZAI KÖRKÉP utóbb országosan is, kikérték a KISZ-vezetők véleményét gazdasági - s főként szociális kérdésekben. Kikérhették, mert a válasz nem volt kétséges. Fejbólintás - a helyi párttitkár álláspontjára. A Fidesz kezdeményezői fölismerték, hogy az új korszak újfajta kiállást kíván. A politikai porondon föllépni pedig csak szervezetten lehet. Ezek a huszonéves újdemokraták vállalták a megmérettetést. És - a világon talán először - nemzedéki pártként bejutottak a szabad országgyűlésbe.- Fontos, hogy bejutottunk, de még fontosabb, hogy bent maradjunk, s kellő befolyást gyakoroljunk a törvényhozásra - mondta nekem nem sokkal a választás után a parlamenti frakció kiemelkedő személyisége, Fodor Gábor. - És most már nem elég a fiatal értelmiség érdekeit képviselni, hisz nyilvánvalóan más rétegek is jócskán szavaztak ránk. Gazdasági válságban, a piaci viszonyokra való átmenet kíméletlen versenyében mindennapi dolgunk az emberi méltóság megőrzése, a kiszolgáltatottság és megalázottság megszüntetése - minden téren. Nem véletlen, hogy ez a magas, szőke fiatalember lett a parlament emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának elnöke. * Óidők. Oh, idők. 1989 augusztusában Prága emlékezni akart. És végre mert. A huszonegy évvel korábbi „internacionalista segítségnyújtásra”. A megszállásra, amely két évtizeden át gúzsba kötötte Közép-Európa legdemokratikusabb hagyományú államát. Ezrek hömpölyögnek a Moldva partján. Az óvárosi főtéren. A Vencel téren. Beszédek, dalok, éljenzések. Délután négy óra tájt szólásra emelkedik egy barna bőrű, fekete üstökű ifjú. Rövid és pontos szavakat mond a szabadságról, amely elsősorban az emberben él, s nekünk kell megvalósítanunk közviszonyainkban is. A szovjet katonai intervenció egy dolog. Bármikor fölszámolható. A szabadság más minőség. Az ember szívéből kitéphetetlen. A tömeg a vállára veszi. A policájok - edzett markukba. Másnap estétől a budapesti csehszlovák nagykövetség előtt ülő- és éhségsztrájkot folytat hatvan-hetven diák. Deutsch Tamás és két társa kiszabadulásáért. A Husakrezsim logikája megbomlik. Deutschot és a többieket hazaengedik. Nem telik bele fél év, s már az oly sokat üldözött Havel rollerezik a prágai várban. * 1990 március-áprilisában lezajlanak az első szabad választások, májusban megalakul a felelős magyar minisztérium. Orbán Viktor néhány héttel korábban kijelentette: az új kormánynak borotvaélen kell táncolnia. Nos! Antall József beterjeszti a kabinet programját, elfogadásra ajánlja a Tisztelt Háznak. A magyar demokraták tapsolnak. A kisgazdák bólintanak. A szabad demokraták fanyalognak. És akkor föláll - immár a Fidesz frakcióvezéreként - Orbán, s közli: a fiatal demokraták nem tudnak sem az előterjesztés mellett, sem a javaslat ellen szavazni. Mert nincs program. Amit írásban kézhez kaptak és szóban hallottak: ügyes és üres fogalmazvány. Igaza volt? Nem volt igaza. Erre a felszólalásra idézte bölcsen a kormányfő Churchillt: Nincs nevetségesebb egy vén radikálisnál - és nincs szomorúbb egy ifjú konzervatívnál. A Fidesz - a maga tízezres taglétszámával és 21 fős parlamenti csoportjával - azóta is következetes, konstruktív ellenzéki politikát folytat. Nem egyezkedik sem az SZDSZ-szel, amelynek egykor ifjúsági tagozataként emlegették, sem a szocialistákkal, akik pedig oly szívesen veszik lendületüket és szókimondásukat. Egyedül, de biztosan állnak, mint a megkapaszkodott fűz a folyóparton. Egyedül, s mégsem egymagukban. * Az őszi helyhatósági választásokon a Fidesz országos befolyást szerzett, több tucat polgármestert adott falvaknak, városoknak. Nem véletlenül írta októberben a Népszava kommentátora: „Azt gondolom, az elmúlt néhány hónap azt bizonyította elsősorban, hogy a fiatal demokraták, élükön rendkívül tehetséges vezetőikkel..., nem pusztán tiszták politikailag, hanem újfajta pártminőséget is képviselnek a magyar politikai palettán. És nem azért, mert egyszerűen fiatalok, hanem elsősorban azért, mert az ő működésük áll talán legközelebb a fejlett európai országok politikai normáihoz. Legalábbis abból a szempontból, hogy szakítottak a XIX. századi európai és a XIX-XX. századi magyar politikai életre oly jellemző ideologizálással, az eszmékhez való, szinte mániákus kötődéssel, s ehelyett rendkívül szakszerű, célratörő, tárgyszerű és racionális pártpolitizálást folytatnak. Ars poeticájuk egyszerűen megfogalmazható: a felmerülő politikai, gazdasági, társadalmi problémákra és konfliktusokra a lehető legésszerűbb és legszakszerűbb kezelési, illetve megoldási módokat kell kidolgozni és alkalmazni.” * Ebédszünet. Nyüzsgés a Parlament folyosóin, tolongás a büfében. Az MDF frakcióvezetőjével, régi barátommal hadakozunk egy üveg sörért.-Tudod - meséli közben -, amikor véget ért az Ellenzéki Kerékasztal és az MSZMP tárgyalássorozata, remek bulit csaptunk a Szófia étteremben. Két pohár bor után megkérdezte tőlem Kövér Laci, a Fidesz-választmány tagja, melyik pártban dolgoznék legszívesebben. Mondom, nálatok, csak az a baj, hogy már elmúltam 35 éves. Nem tesz semmit, felelte, nem kérjük el a személyi igazolványodat... Kónya Imre a Független Jogász Fórum és az Ellenzéki Kerékasztal szóvivőjéből a kormánypárti képviselőcsoport vezetőjévé avanzsált. De a szünetekben gyakran látom csevegni, vitázni Orbánnal, Deutschcsal, Kövérrel, Szájer Jóskával. Van szavuk egymáshoz. Személyi és pártigazolványukat ilyenkor mindnyájan a frakcióirodában hagyják. BÁLINT B. ANDRÁS
