Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-03-01 / 3. szám
12 POSTALÁDÁNKBÓL Az Új Magyar Hírek postarovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. ÉN MÉGSEM MEGYEK... A kivándorlás fekélyként emészti a lelkeket itt Kárpátalján is, a jobb és szebb élet, valamint a nagyobb megbecsülés reményében. A kivándorló család boldogulását tervezve magyarázkodik, miközben megfeledkezik sok fontos dologról. Különösen arról, hogy a család több tagja életre szóló lelki traumát kap a nehéz beilleszkedés folyamán. Már arról nem is beszélek, hogy mértani haladványként járul hozzá az asszimilációs folyamatok felgyorsulásához. Ismertem olyan kivándorlót, akinek Budapesten mindene megvolt az áttelepülés után. Magyarán mondva: tejbenvajban fürdött. De valami azért mégis hiányozhatott, mert szombatonként, sok éven át, megvásárolta a jegyet a moszkvai vonatra Záhonyig, hogy ismerősökkel találkozhasson, hogy hírt szerezzen volt munkatársairól, barátairól, rokonairól és szülőföldjéről. A szolnoki állomáson már a harmadik zsebkendőjét cserélte. Aztán kimerülve, sírva vissza Pestre - a jómódba. Egyesek azt tartják: az okos, a tehetséges az „lelécel”, és csak a gaz marad. Lehet, hogy valóban így van. Ám én mégsem megyek. Szóval: menjen, aki jött... Ennyi az egész. Természetesen a magyar kormánynak többet kellene foglalkoznia a külföldön élő magyarsággal, különösen a szomszédos országokban rekedtekkel, aktívabban kellene hozzájárulnia az asszimilációs folyamatok leállításához. Erről az érintetteket sem ártana megkérdezni. FERENCZY IMRE BEREGSZÁSZ, SZOVJETUNIÓ NAGY KISEBBSÉGBEN Kellemes meglepetést hozott a posta, lapjuk egy számát, amiben egy megrendelőlapot is találtam. Sajnos, bármennyire is szeretnénk megrendelni - mert szeretnénk -, ez lehetetlen számunkra. Mint Önök is tudják, nem jött létre Magyarország és a Szovjetunió között az a szerződés, ami lehetővé tenné azt, hogy mi, Kárpátalján élő magyarok továbbra is rendelhessünk magyarországi napi-, hetilapokat, esetleg folyóiratokat, mint eddig tettük. Pedig, higgyék el, nagy szükségünk volna rá. Itt, Rahón és a járásban kb. ötezren élünk magyarok. Nagy kisebbségben. Az eltelt 45 év alatt még magyar nyelvű iskolánk sem volt. Csak a magyar sajtón keresztül tudtuk az anyanyelvűnket úgyahogy megtartani. A magas hegyek miatt sem a magyarországi rádió adásait, sem a magyar tévét nem tudjuk fogni. így a jelen körülmények között csak az ungvári Kárpáti Igaz Szó maradt. Nagyon elkeserítő a helyzetünk. Mivel megrendelni nem tudjuk lapjukat, jó lenne olyan családokat találni, akik kiolvasva elküldenék nekünk. A mi kis közösségünk, a rahói Petőfi Sándor Anyanyelvi Klub, örömmel fogadná. Tagságunk létszáma 110 ember. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség rahói alapszervezetén belül működünk. Jó lenne, ha közbenjárnának az illetékeseknél, hogy mi, kárpátaljai magyarok továbbra is normális körülmények között rendelhetnénk meg a magyarországi újságokat, folyóiratokat. Ez így olyan megalázó, hogy mindig kérni kell. De higgyék el, nagy szükségünk van rá. BILICS ÉVA, a rahói KMKSZ alapszervezetének elnöke. Szovjetunió MÁR LEHET „CSALOGATNI” Nem tudom pontosan, mikor kezdtem a Magyar Híreket kapni, de már több mint húsz éve, és megrendelés nélkül csak jött. Bevallom, mindig is örültem neki, habár tudtam, hogy filozófiánk szöges ellentétben áll a hazai rendszerrel, és hogy más lapokkal össze ne keverjük, csak „csalogatós”nak neveztük. Pénzt akkor sem adtam volna érte, ha kértek volna, mert az akkori rendszernek nem adtam. Engem ugyan az sem zavart nagyon, hogy sok helyen kiérződött a kommunista íz, hiszen már régen megtanultam azokat olvasni, csak az előjeleket megváltoztattam. Az első előfizetésemet akkor adtam postára, amikor már biztos volt, hogy a kommunizmus kinyiffan. Csalogatásra meg most lesz csak igazán szüksége sokat szenvedett hazánknak! Népünk egyharmada a határokon kívül él, és ez az 5 millió magyar már hagyja is magát csalogatni. Ez pedig igen nagy erő, nem elhanyagolható. VÁSÁRHELYI JÓZSEF POINTE CLAIRE, CANADA * Utóbbi időben a lap majdnem teljesen egyházi lap lett. Mint vallásos és így istenhívő embernek semmi kifogásom a vallásos cikkek ellen, de ez egy kicsit sok! A többi helyet a hirdetések foglalják el. Természetesen vannak más cikkek is, de a fentiek dominálnak. Többször is kértem, talán lehetne Borsod megyéről is írni, de ez eddig nem talált meghallgatásra. Sokan vannak itt, akik szeretnének - mint én is - szűkebb pátriájukról olvasni, de az utóbbi időben ilyen cikkek nincsenek. Halász György úr „Elköszönő és beköszöntő”-jében írja, hogy b. lapjuk ezentúl független magazin lesz. Kijelenti továbbá, hogy a lap fennmaradása rajtunk - olvasókon - áll. Ha ez így van, igazán üdvös lenne, ha a lap a jövőben tényleg független lenne, és nem állna egyik párt vagy szervezet irányítása alatt sem. Nem akarok most a legutóbbi számokban megjelent olvasói levelekből idézni, de hogy azok megjelenhettek kommentár nélkül, arra enged következtetni, hogy a lap eddig nem volt független. Tudom azt, hogy minden levélnek (az enyémnek is) helyet adnak (igaz kihagyásokkal), de jelentek már meg olyan levelek is, amik enyhén szólva szélsőséges tendenciájúak. DEUTSCH MORDECHAJ BNEI-BRAK. IZRAEL Az Új Magyar Híreknek szerintem ezután is nagy szerepe kell hogy legyen a külföldön élő magyarokkal való kapcsolat terén. Nem tudom elfogadni azt a gondolatot, hogy ez a szép színvonalú, a magyar kultúrát ápoló és terjesztő újság anyagiak híján megszűnjön. Nem tudom elhinni, hogy az ideológiai diktatúra után a pénz diktatúrája kerül hatalomra otthon. No de nem csak méltatlankodni kell. Csekély jövedelmű független művész és kiadó vagyok, ennek ellenére vállalom, hogy a saját előfizetésemen kívül 6 előfizetést magamra vállalok (hazai barátaim részére) és minden alkalmat megragadok, hogy a Svájcban élő magyarok között a lapot népszerűsítsem. GEORGES NÉMETH VOLLÉGES, SVÁJC NEM KÁRPÓTLÁST KÉREK! Nem tudom ön ki, kedves Körmendy honfitárs - a Magyar Hírek 1990/22. száma közölte levelét -, de csak ne szégyenkezzen azon, ha valaki, mint én
