Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-02-01 / 2. szám

54 PESTI KARCOLAT RÉGI HÍRES HISTÓRIA Őfelsége álkamarása Egy zseniális szélhámos tündöklése és bukása „Különleges irodalmi estélyt kívánunk rendezni. Lánglelkű, halhatatlan poétánkra, Petőfi Sándorra emlékezve, korszakától napjainkig mutatjuk be a költé­szet útját.” E szavakkal kezdte beszédét őkegyelmessége Pékár Gyula, a Petőfi Társaság elnöke, a reakciós politikus és nem nagy tehetségű író. Az ülésen felkérték a műsor konferálására. Mellettem Pala­­sovszky Ödön, a futurista irány­zatú Zöld Szamár társulat vezető­je ült. Néhány más megbízottal együtt került sor az est részletei­nek megbeszélésére. Őfelsége aranykulcsosa Őkegyelmessége bemutatta lo­vag Hintzenfeld Ottó Kázmér császári és királyi kamarást, mint az előadás főrendezőjét. Róla szólunk a következőkben, illető­leg krimibe illő történetét mond­juk el. A grófi, hercegi, főhercegi, sőt a máltai lovagi rangot jól is­mertem. Viszont azt nem, hogy mi és ki a kamarás. Megtudtam. A kamarás aranykulcsos, magas udvari méltóság. Utoljára IV. Ká­roly király adományozott ilyen rangot. A kamarás díszjelvénye aranyrojton függő aranykulcs, amelynek tulajdonosa olyan elő­jogokat élvez, amelyekkel az ud­varnál való megjelenés jár. A középtermetű, sötétszürke hajú, monoklis, nagyszerű megje­lenésű, elegáns lovag a próbákon jelesre vizsgázott az előzékeny­ségből, az udvariasságból és a hölgyek iránti gavallériából. Auguszta főhercegasszony gardenpartyján... íme néhány „nagy család” a rengeteg közül, ahol lovag Hint­zenfeld szívesen látott vendég. Ott láttuk Auguszta főhercegasz­­szony gardenpartyján. Bejáratos Albrecht főherceghez. Nem hi­ányzott Esterházy gróf társaságá­ból. Az idősödő Dégenfeld gróf és Pallavicini gróf vacsoravendé­ge. Fellner báró, Krausz Simi, a bankárkirály, de más hírességek is meghívják a szellemes aranyif­jút, aki nagy lábon él. Rengeteget költ. Főúri barátai társaságában a pesti éjszaka császárai közé tar­tozik. Kártyázik, lóversenyre jár, nőbarát... Nem csoda, hogy gyakran jut pénzzavarba. Jelentős összegeket kér kölcsön barátaitól. Viszont mindig egy nappal a lejárat előtt, valami kedves ajándék kíséreté­ben rendezi adósságát. Családi ereklye Sokat beszélnek szerelmi ka­landjairól, köztük a milliomos özvegyasszonyról, aki a szerető­je... Legénylakásába hívta meg cimboráit, válogatott ismerőseit. Gyönyörű otthona, berendezése igen értékes. Nagyszerű „vacsi­­kat” adott. Mindenki irigyelte diplomata külsejű inasát, aki a titkári teendőket is ellátta. Nos: nagyszerűen élt a lovag, aki bizalmasan elárulta barátai­nak, hogy anyagi zűrjei miatt kénytelen megválni értékes éksze­reitől, a családi ereklyéktől... Persze az arisztokrata vevő nem alkudozott. Szemrebbenés nélkül fizetett annyit, amennyit Ottóka kért. Már sok idő múlt el a Petőfi Társaság estélye után, amikor összeomlott a lovag úr - légvá­ra... Éppen inspekciós voltam a Magyar Hirlap szerkesztőségé­ben, amikor Abonyi Gyuszi bará­tom, a rendőri riporterünk felhí­vott a főkapitányságról: „Ha állsz, ülj le!... Most tartóztatták le betörés miatt Ottó úrfit. Nem lovag, nem kamarás, hanem agyafúrt szélhámos...” Amit hamarosan megtudtam, minden képzeletet felülmúlt... Vagy tíz évvel azelőtt Szabó Gá­bor kistisztviselőt betörés miatt börtönbüntetésre ítélték. Cella­társa, későbbi inasa, egy dunán­túli földbirtokos volt komornyik­ja, kitalálta, hogy miként is élhet­nének remekül kiszabadulásuk után. Az inas megtanította a fia­talembert a főúri viselkedésre, sőt a francia nyelvre is. Az ifjú, akinek meglepő az emlékezőte­hetsége, szinte kívülről bevágta a Góthai Almanachot. Ezzel brillí­rozott később arisztokrata cimbo­rái előtt, hiszen ismerte az ősi családfákat, rokonságokat... A börtönben töltött két év alatt a legkisebb részletekig megta­nácskozták a nagy kalandot: a nem létező családi birtokot, a fő­úri rokonságot, no meg a császári és királyi kamarás rangot, továb­bá a lovagi címet. A volt komornyik adta a tőkét, a pesti alvilág szállította az im­már lovag Hintzenfeld Ottó Káz­mér nevére szóló okmányokat... Szabó, azaz lovag Hintzenfeld hamarosan befurakodott a leg­jobb társaságba. Csak lebukása után derült ki a nagy pénzek tit­ka. A cimboráitól egyre nagyobb összegeket kért kölcsön. így kifi­zethette tartozását, és még ma­radt pár ezer pengője. A „családi ereklyéket” Bachruch ékszerész­től vásárolta és busás haszonnal passzolta el... A szépséges, milli­omos özvegyasszonytól kis érté­kű briliánsokra ötvenezer (!) pen­gőt csalt ki. Amikor az állovagot letartóz­tatták, a „társaság” orvosi bizo­nyítványt szerzett, miszerint ex­­cimborájuk nem beszámítható. Szabó-Hintzenfeld kiszabadult, és Párizsban telepedett le... RITTER ALADÁR

Next

/
Thumbnails
Contents