Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-08-15 / 16. szám

KILÁTÓ 29- Hogyan fogadták Belgiumban ?- Nem gurítottak a lábam elé piros szőnyeget. Lassanként kellett meggyőznöm a közönséget és a szakmát a játékommal, tetteimmel, hogy hitelem legyen. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ettől kezdve egész életemben viseltem az „idegen”, a „külföldi” jelzőt. Ezért mindig, minden lépésemet többször is meg kellett gondolnom, hogy helyes-e vagy nem, amit tenni készülök.- Mégis, hogyan indult külföldön a zenei pályája ?- Szüleim felajánlották, hogy amíg szükség van rá, támogatnak annyi pénzzel, ami a legszükségesebb költségeimet fedezi. Szégyelltem ezt elfogadni, ezért az első hónap után megírtam nekik, megélek a saját lábamon is. Közben fogalmam sem volt, hogy miből fizetem ki az albérleti szobám bérét. Egy nap ültem a kis bútorozott szobámban, amikor látogatóm érkezett, egy idegen fiatalember, aki egy jó nevű vonósnégyes tagja volt, de emellett egy moziban is játszott. (A némafilmek idején ez természetes volt.) Elmondta, hogy a vonósnégyessel turnéra indulnak, ám közben a moziban helyettesíteni kellene őt a távollétében. Még aznap este elmentem a mozizenekarral próbálni, és alá is írtam a szerződést. Kezdetben bizony voltak nehézségeim. Megkaptam a film „végszólistáját”, és annak alapján kellett a film különböző jeleneteit zenével aláfesteni. Az akkori rossz francia tudásommal nem volt ez egyszerű feladat, így aztán megtörtént, hogy egy temetési jelenthez foxtrottot, a lakodalomhoz pedig gyászindulót játszottunk. Hamarosan azonban belejöttem a „mozizenélés”-be, sőt még élveztem is. Örömet okozott, hogy a közönség és a közepes képességű zenészekből álló zenekar milyen élvezettel hallgatja játékomat, majd pedig mennyivel jobban kezdenek - a kedvemért is - játszani. Azóta is azt tartom: soha egyetlen művész sem engedhe-FOTÓ: KÁDÁR KATA

ti meg magának, hogy úgy lépjen a pódiumra, hogy nem a tudása legjavát, a legtökéletesebbet nyújtsa.- Ön időközben nemcsak szólistaként, hanem egy világhírű vonósnégyes alapítójaként és zenepedagógusként ismert és elismert lett.- Több évtizeden keresztül voltam a brüsszeli zeneművészeti főiskola tanára, tehát elég nagy tapasztalatra tettem szert. Büszke vagyok arra, hogy hatvankét növendékem kapott díjat nemzetközi versenyeken.- Magyarországon tizennyolc éven keresztül vezette a nyári Bartók-szemináriumot. Miért hagyta abba ?- Szívesem vállaltam ezt a feladatot, és ezért elviseltem az öszszes intrikát, irigységet. Kárpótolt, hogy a világ különböző tájáról érkezett fiatal művészekkel Bartók zenéjét megismertethettem. Néhány évvel ezelőtt aztán közölték velem, a következő nyáron már nem lesz hegedűszeminárium, mert felesleges, nincs rá szükség. Pár év múlva mégis viszszaállították ezt a kurzust a programba, de már nélkülem. Úgy látszik rám nem volt szükség.-Más alkalommal nem is hívták Magyarországra tanítani?- De igen, a negyvenes évek vége felé. Egyszer táviratot kaptam Budapestről, hogy menjek el egy előtárgyalásra. Az akkori kultuszminiszter feltette nekem a kérdést, hajlandó lennék-e a budapesti hegedű-mesteriskolát vezetni. Persze egy ilyen nagy kihívásnak nem tudtam ellenállni, mert úgy gondoltam, ha vállalom, történelmi események részese leszek, és hozzájárulhatok, hogy ismét fellendüljön Budapesten a zenei élet. Csupán azt kértem, hogy visszautazva Belgiumba, tisztázzam, hogyan tudom szabaddá tenni magam. Abban maradtunk az akkori kultuszminiszterrel, hogy tíz nap múlva értesítenek, mikor kezdjem budapesti működésemet. Az értesítés azóta sem érkezett meg.

Egy idő után Kodály Zoltánnál érdeklődtem, mi történt. Azt mondta, menjek csak el a miniszterhez, s halljam tőle a választ, saját fülemmel. El is mentem. Megtudtam, hogy néhány fiatal muzsikus kijelentette, nem kell ide a Gertler, megcsinálják ők a mesteriskolát saját erőből. Megcsinálták. De azóta nem találkozom magyar hegedűsökkel a nemzetközi versenyeken, pedig szinte az egész világon állandó zsűritag vagyok. És ez nagyon nagy baj.-Az ön tanítványai - legyenek azok norvégek, lengyelek, mexikóiak, svédek, vagy izraeliek - annál szebb sikereket értek el.- Igen és végtelenül hálásak is nekem. Nilla Pierrou, ez az angyali svéd teremtés, például hűségesen kitart mellettem. A kedvemért Brüsszelben telepedett le, Hollandiába jár tanítani, önálló hangversenyeket ad, és mióta teljesen megromlott a látásom, ő gondoskodik rólam.

ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA