Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-08-15 / 16. szám
utazzam be évente többször, és ott adjam el a cég szaktudását. A lisszaboni cég megalakult, igazgatója lettem, és a négy következő évben, évente több mint fél évet Afrikában töltöttem. Az üzlet olyannyira jól ment, hogy a negyedik év végén a francia tulajdonos azt mondta, csináljam meg ugyanezt Johannesburgban, alakítsunk egy helybeli társsal vállalatot; az igazgató ott is én leszek, és onnan folytassam működésemet. Megtaláltam a dél-afrikai társat, megalakult a vállalat Johannesburgban, és amikor a feleségemmel közöltem, hogy oda kell költöznünk, akkor kiderült - tekintve, hogy feleségem tüdőbeteg volt hogy ő a körülbelül kétezer méter magasan fekvő Johannesburg klímáját nem bírja. Ezt az érvet el kellett fogadnom, azonkívül a két fiam már itt járt portugál nyelvű elemi iskolába, így a sok üzleti siker után, békességben és barátságban megváltam a cégtől. Ez körülbelül 1953- ban volt, és ezután megint - közben portugál állampolgárok lettünk családostól -, következett két-három év, amikor több mindennel próbálkoztam, bár a korábbiaknál nagyobb sikerrel, de még mindig nem elegendő anyagi alappal ahhoz, hogy a családot egy bizonyos szinten eltartsam, és a gyerekeket taníttassam. Körülbelül ötvenhatban egy francia bankcsoport képviseletét vállaltam el. A bankcsoport olyan nagyobb ipari terveket finanszírozott, amelyekhez a francia ipar, főleg a nehézipar gépeket és alkatrészeket szállított. Első üzletem a francia csoporttal egy völgyzáró gát építése volt Észak-Portugáliában. Itt minden kitűnően ment, és én is haladtam egy megfelelő anyagi alap megteremtése felé. Ezzel a társasággal 1980-ig, tehát nyugdíjba menetelemig működtem együtt. Ez, amit most elmondtam, a követségi szolgálatom utáni időszakról, majdnem három évtized volt. Nagyon sokat tanultam, sok embert és országot ismertem meg, minden érdekelt. Alaposan áttanulmányoztam minden kérdést, amiben szükség volt a közreműködésemre, úgy, hogy azt mondhatom, nyugodtan mentem nyugdíjba, mert tudtam valamit, nemcsak Európáról és Portugáliáról, hanem a világ számos más tájáról is. Mindezek alaposan megváltoztattak. Amit elmondtam a külügyi szolgálatom befejezése utáni életemről azt is megírtam, és a könyvnek azt az ideiglenes címet találtam, hogy És aztán... GOLF ÉS ROTARY KLUB- Nyugdíjba vonulása után - hiszen ma is aktív ember - mivel foglalkozott? Gondolom, nem csendes pihenéssel töltötte napjait. ~- A nyugdíjba vonulás minden ember életében törés. Egy nyugdíjas rendszerint már nem sző új terveket, igyekszik kihasználni, amennyiben egészsége megengedi, a megmaradt időt, hogy kipihenje magát, és kiszabaduljon a munkaévek alatti fegyelemből. Rendszerint minden nyugdíjas, akkor is, ha nem mutatja, el van keseredve, mert érzi, hogy akár családja, akár barátai, egy másik kategóriába sorolják, tulajdonképpen leírják. Az én esetem ezen a téren más, hiszen nyugdíjba menetelem után sohasem lettem passzív, sőt bizonyos téren a működésem megnövekedett. Először is társadalmilag. Mindig szerettem golfozni, a golf egy gondolkodásra késztető, koncentrációt követelő sport. A golf sok időt vesz el; a tizennyolc lyuk lejátszása hét-hét és fél kilométer gyaloglást igényel. Sport közben új barátokra találtam, a régi barátságokat megerősítettem. Más társadalmi vonalon is: a Magyar- Német Kereskedelmi Kamarában, a Rotary Klubban, egy-két jótékonysági egyletben bőven KILÁTÓ 27 volt munkám, nem kellett elfoglaltságot keresnem, inkább túl voltam terhelve... AHOGY GYEREKKOROMBAN...- Mint hallom, az itteni magyarok viszonylag ritkán, csak alkalmilag találkoznak. Nem volna-e mód arra, hogy ez a kis magyar közösség valaminő társaságot, klubot, szervezetet alakítana ? Akár úgy, hogy ebbe bekapcsolódhatnának a Magyarország iránt érdeklődő portugálok is. ~- Mindent, ami Magyarországgal kapcsolatban történik, a legnagyobb szeretettel támogatnám. A szervezés során azonban számolni kell azzal, hogy Portugáliában kevés magyar van, és a zöm itt él Lisszabonban és környéken. Ezek a magyarok különböző társadalmi rétegekből származnak, és egymás közötti kapcsolatuk eddig jóformán nem volt. Minden első lépésnek tehát abból” kell kiindulnia, hogy tudjuk pontosan, egyáltalában hány magyar él Portugáliában, mert erre vonatkozóan nincs megbízható adat. De volnának más feladatok is; legyen egy, vagy több portugál rektor magyar egyetemeken, és magyar rektor portugál egyetemeken. Szükség lenne nagyobb mérvű diákcserére, és a turizmus kifejlesztésére is mindkét irányban. Van egy szerv, amiről úgy tudom, hogy előkészület, szervezés alatt áll, és én külön érdeklődéssel várom a megalakítását, mert ettől sokat várok: ez a szerv a Magyar-Portugál Kereskedelmi Kamara. A kereskedelmi kapcsolatok Magyarország és Portugália között viszonylag csekélyek és nagyon speciálisak. A két ország a Közös Piacon és más idegen piacon konkurens, de vannak együttműködési lehetőségek. El tudom képzelni, hogy például a minőségi mezőgazdaság terén Magyarország nagyon sokat tudna nyújtani Portugáliának, és fordítva is. PUSZTASZERI LÁSZLÓ
