Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-08-15 / 16. szám
8 KRÓNIKA Ülésezett az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége „A fának is öregek a gyökerei, mégis új hajtásokat hoz" Az 1989-es, hatodik kecskeméti Anyanyelvi Konferencia egy úgynevezett „25-ös bizottság”-ot állított fel azzal a feladattal, hogy dolgozzon ki javaslattervet az AK tartalmi megújítására és szervezeti függetlenedésére. A munkabizottság vezetésével Pomogáts Béla irodalomtörténészt, az AK társelnökét, mellette Lőrincze Lajost, az AK elnökét és két másik társelnökét; Nagy Károly egyetemi tanárt az USA-ból és a kassai Gál Sándor írót, újságírót bízták meg. 1989 nyarán az AK hangulatát még az MVSZ iránti bizalmatlanság, az attól való elszakadási szándék hatotta át. Ám eltelt egy esztendő, s a „25- ös bizottság” most megváltozott körülmények között találkozott, hogy megvitassa a Lőrincze Lajos, Pomogáts Béla és Gál Sándor által készített vitaanyagot, amelyekhez még más javaslattervek is készültek, így Nagy Károlytól (USA), Fekete Páltól (USA), Tasnády T. Álmostól (Belgium), Várdy Huszár Ágnestől (USA). Az összejövetelen részt vett Komlós Attila, a Magyarok Világszövetsége újonnan megbízott főtitkára és két társelnöke, Czine Mihály és Dobos László. Az első napon Pomogáts Béla számolt be eddigi munkájukról, majd megkezdődött a vita, amely a heves szócsatákat sem nélkülözte, különösen akkor, amikor az AK és az MVSZ kapcsolatáról, együttműködéséről volt szó. Az MVSZ új főtitkára és társelnökei feltették a kérdést a jelenlevőknek: ha bizalmat szavaznak az új magyar kormánynak és a különböző intézményeknek, miért lenne ez alól kivétel az MVSZ, amely immáron önálló társadalmi szervezetként működik, új vezetőséggel és törekvésekkel? Komlós Attila emlékeztetett arra, hogy a Magyar Hírek folyamatos tájékoztatást adott ezekről az eseményekről, megjelentette az MVSZ új alapszabályzatát is, és hírt adott arról, hogy az 1992-re tervezett MVSZ-közgyűlést előrehozták 1991-re, hogy a teljes tisztújítás végbemehessen, amelyre csak a közgyűlés jogosult. A vita résztvevői egyetértettek Pomogáts Bélával abban, hogy a továbbiakban a kormányzat és a társadalmi testületek összjátékára lesz szükség. Az AK munkájára a megváltozott politikai rendszerben is szükség van, de most már az eddigi értékek megőrzése mellett új feladatokat is vállalhat. Például nyíltan is segíthet a szomszéd országok magyar nemzeti kisebbségeinek anyanyelvűk, kultúrájuk, identitásuk megőrzésében s ebbe a munkába a Nyugaton élő magyarságot is bevonhatja a Szabó Dezső-i gondolat jegyében: „Minden magyar felelős minden magyarért.” Dupka György, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) titkára egy adatbank létrehozását javasolta, mert csak így lehetne nyomon követni, milyen szellemi erőkkel rendelkezik az egyetemes magyarság. Nagy Károly felhívta a jelenlevők figyelmét arra, hogy most már nélkülözhetetlen egy komoly felmérés készítése a nyugati magyarságról, sürgősen meg kell bízni valakit ezzel a munkával. Galambos atya a burgenlandi magyarokra hívta fel a figyelmet, akiket többnyire a nyugati magyarsághoz sorolnak, holott ők is a kisebbségi magyarok közé tartoznak. A „25-ös bizottság” tagjait fogadta Jeszenszky Géza külügyminiszter, aki elismerőleg szólt az AK eddigi munkájáról, és biztosította a jelenlevőket arról, hogy a kormány erkölcsileg és anyagilag támogatja új feladatokkal bővülő további tevékenységüket. Ezt erősítette meg Göncz Árpád köztár-AZ ANYANYELVI KONFERENCIA VÉDNÖKSÉGÉNEK NYILATKOZATA Az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének 1990. augusztus 1-jei ülése döntött az anyanyelvi mozgalom megújítása felől. Elfogadta az 1989-es kecskeméti Anyanyelvi Konferencián kiküldött különbizottság jelentését, úgy határozott, hogy a jövőben autonóm, demokratikus, pártoktól független, nemzetközi magyar mozgalomként végzi munkáját, és egyetértésre törekedve, szoros együttműködésben dolgozik a Magyarok Világszövetségével. Az Anyanyelvi Konferencia megújulásának az eddigi közös tevékenység során létrehozott szellemi és intézményi értékekre kell épülnie, azokat kell gazdagítania és fejlesztenie. A megváltozott közép- és kelet-európai helyzet lehetővé és szükségessé teszi, hogy az anyanyelvi mozgalom eddig végzett munkája mellett a jövőben fokozottabban és határozottabban támogassa a szomszédos országokban kisebbségi helyzetben élő magyarság anyanyelvi kultúrájának és nemzeti tudatának megtartását és fejlesztését. Ezeket a nemzeti feladatokat elsősorban pedagógiai és kulturális, valamint tájékoztatási és érdekvédelmi tevékenysége által végzi el. Ebben a munkájában nagymértékben támaszkodik a Magyarországon és bárhol másutt élő magyarságra, és kéri ennek még szélesebb körű és hatékonyabb közreműködését. A Védnökség határozott az anyanyelvi mozgalom vezető szerveiről, és meghatározta ezek feladatait és jogkörét. A vezető szervek: a konferencia, a választmány és az elnökség. E szerveket a hazai, a kisebbségi sorban és a szórványokban élő magyarság arányos képviselésére kívánja építeni. Konferenciáin szavazati joggal a társadalmi, kulturális, tudományos, egyházi és ifjúsági szervezetek, mozgalmak, egyesületek és intézmények küldöttei, valamint az elnökség által az anyanyelvi mozgalomban végzett munkájuk alapján meghívott és a választmány által jóváhagyott személyek rendelkeznek. Az egyetemes magyarság iránt érzett felelőssége és szolidaritása alapján az Anyanyelvi Konferencia kész támogatni és segíteni a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem helyreállítását és a komáromi magyar főiskola megalapítását. Felhívással fordul a világ magyarságához, hogy nyújtson gyakorlati segítséget e két létfontosságú magyar intézmény létrejöttéhez. A Védnökség megerősíti azt, hogy az Anyanyelvi Konferenciának az egyetemes magyarság összefogását, kulturális együttműködését és magyar nemzeti tudatának ápolását kell szolgálnia. Budapest, 1990. augusztus 1. Lőrincze Lajos elnök Gál Sándor (Kassa) társelnök Nagy Károly (Edison, USA) társelnök Pomogáts Béla (Budapest) társelnök
