Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-08-01 / 15. szám
ff> IRODALMUNK KINCSESTÁRA KARINTHY FRIGYES Nyomozom a detektívet Délben tizenkettőkor megyek haza. A szobaleány azzal fogad, hogy kerestek: - egy úr keresett, megkérdezte, hogy itt lakom-e, mióta lakom itt, mikor szoktam hazajárni, és hogy majd eljön délután. Sikerült a szobaleány előtt nyugalmat színlelnem, közömbösen azt mondtam, hogy jól van, köszönöm - az előszoba jótékony félhomályában azt sem vehette észre, hogy elsápadok. Gyorsan bemegyek a szobába, magamra zárom az ajtót, hogy egy kicsit összeszedjem magam, és meg tudjam fontolni a legközelebbi teendőket. Az első és legfontosabb, természetesen, hogy innen azonnal el kell mennem -de vajon nem lesik-e már a kaput? A kávéházon keresztül megyek aminek kijárata van az udvar felé - esetleg egy kis álszakáll, az nem árthat. Bár személyesen, úgy látszik, nem ismer: legfeljebb személyleírása lehet. Mindenesetre meg kell tudni, befejezett nyomozás után küldték-e ki, elfogatóparanccsal, vagy csak most van még folyamatban a nyomozás. Mert mind a két lehetőség más és más elhatározást követel részemről. Ha kész elfogatóparancsa van, akkor vagy rögtön elutazom, vagy jelentkezem, mielőtt rám teszi a kezét, ha azonban csak tartózkodási helyemet akarja kikutatni, hogy erről jelentést tegyen, akkor egyelőre elég, ILLUSZTRÁCIÓ: KARAKAS ANDRÁS ha néhány hónapig ismeretlen helyen elrejtőzöm. Meg kell tehát tudnom, kicsoda a detektív, hogy a rendőrségről van-e vagy az ügyészségről. A kávéházon keresztül sikerült észrevétlenül lejutnom az utcára. Szerencsémre a harmadik házban lakik egy színész barátom. Odamegyek, és elmondom neki a dolgot, azonnal leültet, maszkot csinálunk; fekete bajuszt és kis kecskeszakállt: így csak nem ismernek fel. Visszamegyek a kapu elé. Nagyon nyugodtan és megfontoltan kell viselkednem - és főként a türelmemet nem szabad elveszitenem. Felcsengetek, hogy kerestek-e, vigyázva, hogy felülről ne láthassanak meg. Eddig még nem kerestek. A kapuval szemben van egy kis kávémérés: ott ütöm fel a hadiszállásomat. Tótosan beszélek a pincérrel, most jöttem vidékről, még nincsen lakásom, majd itt fogok ebédelni. Valahányszor ismeretlen megy be a kapun, várok öt percet, aztán átmegyek, fölcsengetek, hogy nem kerestek-e. Csak ne tűnjön fel a dolog. Végre öt órakor délután egy alacsony, sárga felöltős ember jelenik meg: otthonosan lép be a kapun, nem áll meg a címtábla előtt, fölfelé tart. Néhány perc múlva már jön vissza. Érzem, hogy ez az. Megnézem, merrefelé tart - átfutok, gyorsan fölcsengetek. Két perccel ezelőtt keresett ugyanaz az úr. És most kezdődik a hajsza. Az utca végén látom meg a detektívet. Befordulni készül éppen egy boltba. Megállók a bolt előtt - mikor kimegy, bemegyek, megkérdezem, nem ismerik-e ezt az urat. De igen, szokott ide járni, a nevét nem tudják. Este, egy vendéglőben végre rábukkanok. A sarokban húzódik meg, egyedül egy asztalnál. 01-
