Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-08-01 / 15. szám
22 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK A SZENT JOBB ÉVSZÁZADAI Angyal adta át, aranyvonaton vitték A körmenet talán az ősi zsidó vallás szertartáselemeiből alakult ki azt követően, hogy Nagy Konstantin császár megszüntette a tilalmakat, és a kereszténység a nyilvánosság elé léphetett. A katolikus egyház ma ismert körmenetei a hálaadás, engesztelés és a hit nagy alakjai előtti tiszteletadást szolgálják. A magyar katolikusok egyik legszebb ünnepe az augusztus 20-án rendezett, hagyományos Szent Jobb-körmenet. Az üldöztetés századaiban, de egy ideig még azt követően is, a hit vértanúit tisztelték szentként a keresztények. Később, amikor a kereszténység államvallássá lépett elő, a szentek sorában megjelentek azok a személyek is, akik a hit terjesztésében és a keresztényi életforma erényeinek hősies gyakorlásában példaként magasodtak esendő hívőtársaik fölé. A szentek tehát zömmel evilági emberek voltak, akik földi életük során olyan érdemeket szereztek Istennél, hogy ezzel kiérdemelhették a túlvilági lét örök boldogságát. Sőt érdemeikkel nemcsak önmagukat emelhették a mennyek országába, hanem mások - a hozzájuk fohászkodó bűnösök - megtisztulását is segíthették. Tapasztalati úton közelítve a kérdést, a később szentként tisztelt személyek mélyen hívő, erős akaratú, magukkal ragadó egyéniségek lehettek, akikre felnézett, vagy akiktől szigorúságuk miatt éppen tartott a környezetük. Tehát a rendkívüliség nimbusza vette őket körül már a földi létben is. Ilyen személy volt a gyémántkemény jellemű, engesztelhetetlenül szigorú Szent István királyunk is, aki oly erősen szerette népét, hogy vérrel és vassal hajtotta be a kegyelembe és a civilizált európai nemzetek közösségébe. Mégis szigorúan szerető atyaként és igazságos bíróként maradt fenn a magyar nép emlékezetében, szinte halála pillanatától szentként tisztelték. A dicsőséges felemeltetés A nagy király halálát követő közel fél évszázad trónviszályoktól, ellenséges betörésektől és belvillongásoktól volt hangos. Az emiatt legjobban szenvedő alsóbb néprétegek éppúgy áhítozták a rendet és tekintélyt, mint a javaikban, személyükben szintén zaklatott főrangúak. Mivel a közvetlen tapasztalatokkal bírók kihaltak, az idő megszépítő távolába nemesült az államalapító szigorú, de biztonságos uralkodása. Bizonyára elemi igényként fogalmazódott István elevációja, vagyis oltárra emelése, szentté avatása. A nyughelyénél bekövetkezett csodás gyógyulások, imameghallgatások mellett - a legendákból legalábbis erre lehet következtetni - a szarkofágból áradó illat is a rendkívüliséget sugallta. Ez semmi esetre sem tekinthető a hívők képzelgésének, hanem annak, hogy a különféle olajokkal, gyantákkal, füvekkel preparált tetem valóban illatot áraszthatott a nem légmentesen lezárt szarkofágból. Az esetnek újszerűsége Szent Jobb-körmenet 1915-ben Budapesten
