Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-08-01 / 15. szám

18 A HATÁR TÚLOLDALÁN

FOTÓ: CSIGÓ LÁSZLÓ

csizmahúzóig, a tökgyalutól a nagyapa katonaképéig és az ágy alatti éjjeliedényig minden úgy látható bennük, mintha a lakók éppen csak kapálni mentek volna át a kukoricaföldre.

A művész házaspár lakja is az egyik épületet, ahol ottjártunkkor terített asztal és befűtött búboskemence várta a háziakat és vendégeiket. A házigazda saját készítésű bora mellett került szó gondokról, tervekről. Elmondták, hogy a falu vezetése kezdetben nem túl lelkesen fogadta őket, de most már kezdik felfedezni a skanzenban rejlő idegenforgalmi vonzerőt, amely rábírhatja a környékre látogatókat, hogy ne fejezzék be a szemlélődést Németújvár nevezetességeivel. Amikor pedig a helyiekkel kezdtek már szót érteni, a fagomba támadta meg a régi faalkotmányokat, és szinte mindent alapjáig kellett lebontani és újraépíteni, hogy teljesen el ne pusztuljanak. A szalmatetőket is úgy tízévenként ki kell

cserélni, és ki tudja, hogy meddig lesz még ember, aki ért az ilyen ősi mesterséghez. Szakmaként már aligha tanítják valahol is, gyakorlatban meg szintén bajos megtanulni, hiszen néhány nyaralón kívül nem emelnek már zsúptetős házakat.

A skanzen nem öncél

Az elején talán még kizárólag a néprajzi gyűjtés motiválhatta Gerhardot, és maga sem tudta, hogy mit fog kezdeni az épületeivel. A célok azonban hamarosan kirajzolódtak előtte, amikor elhatározta, hogy nem csupán múzeumi látványosságnak szánja kisded faluját, hanem művésztársak kiállításait, alkotótáborait fogja megrendezni itt évente. Éppen most épül az a két hatalmas pajta, amely kiállítóhelyül szolgál hamarosan. Lelkesen beszél róla, hogy miként adnak majd itt találkozót festők, grafikusok, szobrászok, keramikusok. Az első sikeres rendezvények híre, na meg a kedves, lankás, kellemes éghajlatú vidék, minden bizonnyal vonzza majd a művészeket.

Magyar szempontból az sem lehet közömbös, hogy a vendégek, látogatók a régi magyar életforma hírét, szépségét adják tudtul távolabbi városok, országok közönségének. Az egészben pedig az a legmeghatóbb, hogy Gerhard - aki mindezt elképzelte, megálmodta - osztrák, feleségén kívül a magyarsághoz korábban semmi köze nem volt, csupán a rokonszenv, amely a két népet immár sok évszázados szálakkal köti egymáshoz. Mert ha voltak is közös századaink során ilyen-olyan nézeteltérések, a két nép és két ország természetes együvé tartozása, szövetsége ma már aligha vitatható. Ám ehhez még sok ilyen lelkes és áldozatkész propagátor kellene, mint Gerhard Kisser és felesége.

PUSZTASZERI LÁSZLÓ