Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-08-01 / 15. szám
A KRÓNIKA FELAVATTÁK A MAGYAR ZSIDÓ MÁRTÍROK EMLÉKMŰVÉT Szomorúfűz hatszázezer áldozat emlékéért A holocaust áldozatainak szentelt emlékmű Varga Imre alkotása Köztéren való elhelyezésre a terv megszületésekor még nem kaphatott engedélyt, így került Magyarország és egész Kelet- Európa első zsidó mártír emlékműve a budapesti Dohány utcai zsinagóga és a Hősök Temploma mögötti kertbe. A szomorúfűzfára emlékeztető, s fémlevelein mártírok nevét őrző szoborkompozíció - Varga Imre alkotása - felállítását a New York-i székhelyű Emanuel alapítvány tette lehetővé. (Mint ismeretes, az alapítvány a Magyarországon született, világhírű amerikai színész, Tony Curtis édesapjának a nevét vette fel, a művész díszelnöke az alapítványnak.) A több ezer egybegyűltet, a politikai- és az egyházi élet - valamint a nemzetközi zsidó szervezeteknek az avatóünnepségen megjelent vezetőit Zoltai Gusztáv, a Magyar Izraeliták Országos Képviselete és a Budapesti Izraelita Hitközség ügyvezető igazgatója köszöntötte, majd Göncz Árpád, ideiglenes köztársasági elnök szólt az egybegyűltekhez. Egyebek között a következőket mondotta:- Megrendültén állok ez előtt a soha el nem hervadó érc-szomorúfűz előtt, amelynek minden levelén egy-egy ártatlanul elpusztított zsidó honfitársunk lelke rezeg. Megrendültén, mert itt, az egykori budapesti gettó kapujában a világtörténelem talán leggonoszabb népirtásának emlékét idézzük. Mert a kimondatlan, végig nem gondolt bűnök nemcsak az áldozataikat, s nem elsősorban az elkövetőiket gyötrik, hanem mindazokat, akik tétlen vagy tehetetlen tanúi voltak. Isten színe előtt minden emberélet egyazon érték, s kioltása egyazon súllyal esik latba. A náci népirtásnak mind a hatmillió áldozata egyként áldozat, de talán jogos, ha bevalljuk önmagunknak, hogy mi itt most, Budapesten mindenek előtt azt a félmilliót gyászoljuk, akinek számunkra arca van, azt a félmilliót, akitől nemcsak az életet vették el, de halála előtt még a hazáját is, akit nemcsak megöltek, de kitaszítottak egy közösségből, amelyet ősei nemzedékek óta magukénak vallottak, amelyért éltek és dolgoztak, amelynek nyelvét beszélték és kultúráját magukénak érezték. Ezt követően Antall József miniszterelnök lépett a szónoki emelvényre. Beszédéből idézünk:-Tudnia kell minden magyarnak, minden európainak, s minden más embernek, hogy az a tragédia, ami a zsidósággal történt, különleges gyalázata a történelemnek. De azt is tudnia kell: nem mindenki volt e bűnnek részese. A történelem különös tragédiája, hogy a félelem hallgataggá téve megbénította a tisztességeseket. A diktatúrák hasonlítanak egymásra - folytatta a kormány elnöke -, mert nem számolnak az emberi jogokkal, nem számolnak az emberiességi kötelezettségekkel és törvényekkel. Éppen ezért e közös tragédiában a közös emlékezésben fel kell oldódnia végre minden ellentétnek, ami szétfeszíti a zsidóságot és a kereszténységet. Arra kell emlékezni, ami közös a gyökerekben, és ami közös az emberi értékek megalkotásában és vallásában, mint ahogy most és itt közösek a fájdalmaink. E fájdalmak mélységét egyéni tragédiák súlyosbítják az egyik oldalon, és a felelősségérzet nehezíti a másik oldalon. A továbbiakban Antall József hangsúlyozta:- A kormány felelősséget érez a hazánkban élő zsidó közösségért, és kötelességének tekinti, hogy a Magyarországon maradtakat megvédelmezze minden ordas eszmétől, minden ellenük irányuló gondolattól, bár remélhetőleg erre soha nem lesz szükség. Kijelentette: A kormány soha nem fog akadályt gördíteni azok elé, akik inkább Izraelben kívánnak élni. Aki viszont úgy érzi, Magyarországon akar elsősorban zsidó lenni, annak megadják ehhez a jogot és szabadságot, miként azoknak a zsidó származásúaknak is a társadalom által elismerten, nyugodtan kell itt élniük, akik elsősorban magyaroknak érzik magukat, akár hívők, akár nem. Aki ez ellen vét, az a törvényes njagyar 'kormányhatalommal találja szemben magát.
