Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-07-15 / 14. szám

34 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK

©Ir i£>eítcrrel<fc>!f<b-ungarií<bc ü*>ant< grgrn dlelr [banknote bel ibpen lbauptanífaltrn in I53lcn und l&udapcft (ofopl auf Verlangen

iSttirn

In geíel3ll<bcm (BMaligcklr.

UJlcn, s. Jänner i<k>s,

l£>cífpircid>ií<b-i ngarli<br i&nnlt.

i&ouv TBiar

i&pneialrolb.

országai önálló államként, az uralkodó személye révén csatlakoztak annak idején a birodalomhoz.

NÉPEK HAZÁJA

Folytatva Reden munkájának élménydús felsorolását, a tartományok adatai mellett bekintést kapunk a sokféle népesség néprajzába, szokásaiba, sőt még néhány tipikusnak mondott ételreceptet is feljegyezhetnek innen az ínyencek.

Külön fejezetben olvashatunk az udvari élet és a szertartásrend újabban sokakat érdeklő gyakorlatáról, amelyet különlegesen érdekes illusztrációk tesznek még élvezetesebbé. Ilyen például az a fényképsor, amely az 1944-45. évi ostrom során elpusztult budai királyi palota külső és belső részleteit mutatja be. Nem kevésbé érdekes a fegyveres erők, a közigazgatás, valamint a gazdasági és kulturális élet bemutatása is. Nem tudom, ki hogy van vele, de engem ezúttal is ámulatba ejtett

azoknak az élelmiszer-, iparcikk-, vagy szórakoztató reklámoknak a látványa, amelyekkel a nagyérdemű vásárlót vagy nézőközönséget kívánták a boltba, kávéházba, orfeumba becsalogatni.

És hogy milyen is volt végeredményben ez a kedves, középszerű, lelkesítő és bosszantó Monarchia? Szóljon erről a kortárs osztrák író, Robert Musil, aki így ír „A tulajdonságok nélküli ember” című könyvében: „Alkotmánya szerint liberális volt az ország, de klerikális szellemben kormányozták. Klerikális szellemű volt a kormányzat, de szabadelvű az élet. A törvény előtt minden polgár egyenlőnek számított, de nem mindenki számított polgárnak. Volt parlament is, ám olyan rendkívüli mértékben élt szabadságaival, hogy többnyire zárva tartották; volt azonban szükségállapottörvény, amelynek segítségével jól megvoltak parlament nélkül; mégis, valahányszor már az abszolutizmusnak tapsoltak mindenek, a Korona elrendelte, hogy újra vissza kell térni az alkotmányos kormányzáshoz”. Hát ilyen

volt, kérem, csupa kellem és provinciális bumfordiság, polgári jólét és zsellérnyomor, operettbe illő, színes uniformisok, cselédromantika és Herkulesfürdői emlék... Sok belső marakodás árán is a béke szigete, amely kizárta a végletes, nemzeti egymásra zúdulásokat, és amelynek igazi jelentőségét, sőt - ne féljünk kimondani - hiányát csak most kezdjük érezni. Most, amikor a gyilkos diktatúráktól és veszett nacionalizmusoktól vert Kelet-Közép- Európánkból olyannyira hiányzik a Ferenc József-i szigorúan szelíd autoritás és az egyfelé terelő értelem. Franz Theodor Csokor híres darabjának cimét idézve, köszöntsük hát úgy ezt az elsüllyedt világot, mint a darab szanatóriumban lábadozó, sokféle nemzetiségű katonatisztjei, akikből az összeomláskor feltörő nemzeti indulatokat is elnyomja egy pillanatra a süllyedő múltba révedés nosztalgiája.

„Adieu, Monarchie! Isten veled, Monarchia!”

PUSZTASZERI LÁSZLÓ