Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-07-15 / 14. szám
AMI A KETFEJU SAS FF.SZKEBEN MARADT ZV azt állítjuk, hogy a '48-as eseményekre vonatkozó és magyar szerveknél született iratokat jogosan nemzeti tulajdonnak tekintjük.- Nem egészen így van - száll vitába a kollégájával Zachar József mert a birodalmon belül a Magyar Királyságot mindig különállóan kezelték. A történelmi Magyarország területét illetően a magyar kultúrpolitika álláspontja az volt és ma is az, hogy az iratokat szétszedés nélkül továbbra is Bécsben kell őrizni. A már említett kormányközi megállapodás egyebek mellett azt is kimondja, hogy 1526 és 1918 között a birodalmi szintű központi szerveknél keletkezett és a birodalom egészére vonatkozó irategyütteseket nem szabad megbontani, hanem továbbra is eredeti helyükön, Bécsben kell őrizni. Ugyanakkor a magyar és osztrák állam közös szellemi tulajdonaként harmadik országokbeli kutatók rendelkezésére kell bocsátani. A TISZTES PÉLDA DICSÉRETE Azokban a levéltárakban pedig, ahol a magyar múltra vonatkozó, jelentős irategyüttesek voltak, ott létrehozták az állandó magyar levéltári kirendeltségeket. A húszas évekbeli iratlopások példáján okulva, harmadik országbeli kutató csak a magyar fél előzetes engedélye alapján juthat hozzá az iratokhoz. A hadi levéltári kirendeltség ellátott egy fontos közjogi feladatot is, mivel nyugellátási vagy egyéb célból igazolta az egykori birodalmi hadseregben szolgált személyek katonai idejét. A kirendeltségeken dolgozó magyar szakemberek egyszerre vannak jelen Ausztria és Magyarország tudományos közéletében, erősítve ezáltal is a példaértékű szomszédság kapcsolatait. Az elmondottakból bízvást juthatunk arra a következtetésre, hogy mennyire fontos ez a folyamatos magyar jelenlét, amelyet az első világháború és a Monarchia felbomlása után is sikerült biztosítani. A delegációk helytállását jól példázza annak a magyar vezérkari tisztnek az esete, aki a harmincas évek közepétől működött példás szorgalommal a bécsi Hadilevéltárban. Nem befolyásolta ebben az Anschluss és a háború sem. A háborús években oroszul tanult, és a Bécsbe 1945 áprilisában bevonuló szovjet csapatok figyelmét ő hívta fel elsőként a rendkívüli szellemi értéket képviselő irategyüttesek megóvására. A háború után folytatta szakmai működését, az új magyar hadsereg állományába került, és az ötvenes évek végén vonult nyugállományba. Ez az az emberi és kutatói magatartás, amelyet a mai szakembereknek ezen a fontos poszton tanúsítaniok kell a jövőben is. PUSZTASZERI LÁSZLÓ
