Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-07-15 / 14. szám

24 HAZAI KÖRKÉP

együtt a férjével is. Ezzel már tettek valamit, ami tetszik Istennek, amiért minden egyebet megbocsát. Ebben bízok én is: Isten megbocsát, mert hitben, szeretetben élek. Ez ugyanúgy fontos minálunk, mint a többi vallásnál. Mint mindenütt, ahol igaz emberi mértékkel mérnek.

*

Két hete ismét Szegeden jártam, barátommal elballagtunk a zsinagógához is. Klein bácsi kockás ingben, kalapját szemére húzva ült a pádon, jöttünkre felpattant, s invitált befelé.- Hogy megy a bőt? - kérdezte, huncutul mosolyogva. - Mert annak mennie kell.- Köszönöm, Marci bácsi, megyeget. Áru van, csak kéne egy jó eladó. És errefelé?- No hallja! Tizenháromezer látogató volt a nyáron, tizenháromezer. Azért nem mehettem a Balatonhoz sem. Százötvenhétezer-ötszáz forint volt a bevétel, azzal már tud mit kezdeni az eklézsia. Én is félreraktam, szóljon a lányomnak, jöjjenek már le, kapnak a mannácskából. Nem akarja elfogadni, de unszolom mindig, vidd csak el, jól jön az még, ha másra nem, mazsolára. Kire költsem? Meg minek? Hetvenöt múltam az idén, nekem megvan mindenem, az örök nyughelyem is. Éljenek ők!

Kalapját hátratolva megtörölte izzadt homlokát.- Akarják hallani, milyen csodás az akusztika? Eléneidem azt az imát, amit tavaly ígértem. Nem felejtettem ám!

S újból fényesedő baritonja megvillant a magas kupolán:- Sömá, Jiszróél!...

BÁLINT B. ANDRÁS

FOTÓ: HORVATH DAVID