Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-07-15 / 14. szám

10 KRÓNIKA Egy különleges kirándulás azonnal felismerték, em­bercsoport fogta gyűrűbe. „Tanár úr, áldja meg az Isten, mennyi mindent kö­szönhetünk magának!” Nem tudni, ki hatódott meg jobban, a köszöntő vagy a felköszöntött. Visszaúton a buszhoz, maradt még néhány perc a piacra. Sápadtkás para­dicsom minden mennyi­ségben, káposzta, zöldség, papagájok és díszhalak, néhány véres, levágott marhaorr. Kora reggel az ungvári üzletben sem volt jobb a tapasztalat. Hatal­mas sor várakozott, mert tejföl és tej érkezett. Volt kétfajta kolbász, cukor csak jegyre, a fejadag nyá­ron két kiló, télen másfél kiló. Vajat csak mutatóba, ritkán látni. Egyébként szabályos riadóláncok alakultak, egymást értesí­tik, hol, mit kapni. Ide kívánkozik még egy döbbenetes élmény: a ha­táron jövet is, menet is öt­hat kilométeres autósor állt. Mint a helyiek mond­ták, ez még jó, általában a sor nyolc kilométeres. A Végeláthatatlan kocsisor a magyar-szovjet határon i ' Különleges élmény volt az MVSZ Választmányá­nak kárpátaljai utazása. Különleges élmény: mert volt benne sok felemelő, lelket melengető mozza­nat, s voltak döbbenetes, olykor szomorú pillanatai is. A választmány tagjait az ungvári Zakarpatie Szállóban egy különte­remben köszöntötték - a régi Lenin-kép és az újon­nan odahozott magyar zászló alatt. A Magyar Melódiák nevű együttes zenéje és éneke után Bállá László beszélt: kétszáz­ezer kárpátaljai magyar szívedobbanását tolmá­csolta. Mint mondta, a kárpátaljai magyarság éle­tében az elmúlt évtizedek során két nagy esemény volt, az egyik a Kárpátal­jai Magyarok Kulturális Szövetségének a megala­kulása, a másik a mi láto­gatásunk. Tizenötmillió magyar üzenetét érzik, és ez erőt ad nekik. Másnap reggel Munká­cson folytatódott a prog­ram, a KMKSZ Választ­mányának ülésén. Min­den hónap utolsó vasár­napján üléseznek, egy ülés öt-hat órát tart, most csak másfélig, mert siettek a programunk miatt. így is bepillantást kaphattunk a szenvedélyes, éles vitákba, az összetűzésekbe, a sza­vazásokba - és abba is, hogy valami megmozdult, az együttműködés „le­szállt” a hétköznapok va­lóságába. Bejelentést hal­lottunk ugyanis arról, hogy jön a zsámbéki Taní­tóképző Főiskola ének­­együttese, Nyírbátorból pedig bábosok érkeznek, akik anyagot is hoznak, lehet majd velük bábozni. A munkácsi sétának ugyancsak megvoltak az emlékezetes pillanatai. Hatalmas tömeg a refor­mátus templomban, so­kaknak nem is jutott ülő­hely. Nagy erővel szólt az ének. Lőrincze Lajost A munkácsi református templomban

Next

/
Thumbnails
Contents