Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-07-15 / 14. szám
10 KRÓNIKA Egy különleges kirándulás azonnal felismerték, embercsoport fogta gyűrűbe. „Tanár úr, áldja meg az Isten, mennyi mindent köszönhetünk magának!” Nem tudni, ki hatódott meg jobban, a köszöntő vagy a felköszöntött. Visszaúton a buszhoz, maradt még néhány perc a piacra. Sápadtkás paradicsom minden mennyiségben, káposzta, zöldség, papagájok és díszhalak, néhány véres, levágott marhaorr. Kora reggel az ungvári üzletben sem volt jobb a tapasztalat. Hatalmas sor várakozott, mert tejföl és tej érkezett. Volt kétfajta kolbász, cukor csak jegyre, a fejadag nyáron két kiló, télen másfél kiló. Vajat csak mutatóba, ritkán látni. Egyébként szabályos riadóláncok alakultak, egymást értesítik, hol, mit kapni. Ide kívánkozik még egy döbbenetes élmény: a határon jövet is, menet is öthat kilométeres autósor állt. Mint a helyiek mondták, ez még jó, általában a sor nyolc kilométeres. A Végeláthatatlan kocsisor a magyar-szovjet határon i ' Különleges élmény volt az MVSZ Választmányának kárpátaljai utazása. Különleges élmény: mert volt benne sok felemelő, lelket melengető mozzanat, s voltak döbbenetes, olykor szomorú pillanatai is. A választmány tagjait az ungvári Zakarpatie Szállóban egy különteremben köszöntötték - a régi Lenin-kép és az újonnan odahozott magyar zászló alatt. A Magyar Melódiák nevű együttes zenéje és éneke után Bállá László beszélt: kétszázezer kárpátaljai magyar szívedobbanását tolmácsolta. Mint mondta, a kárpátaljai magyarság életében az elmúlt évtizedek során két nagy esemény volt, az egyik a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének a megalakulása, a másik a mi látogatásunk. Tizenötmillió magyar üzenetét érzik, és ez erőt ad nekik. Másnap reggel Munkácson folytatódott a program, a KMKSZ Választmányának ülésén. Minden hónap utolsó vasárnapján üléseznek, egy ülés öt-hat órát tart, most csak másfélig, mert siettek a programunk miatt. így is bepillantást kaphattunk a szenvedélyes, éles vitákba, az összetűzésekbe, a szavazásokba - és abba is, hogy valami megmozdult, az együttműködés „leszállt” a hétköznapok valóságába. Bejelentést hallottunk ugyanis arról, hogy jön a zsámbéki Tanítóképző Főiskola énekegyüttese, Nyírbátorból pedig bábosok érkeznek, akik anyagot is hoznak, lehet majd velük bábozni. A munkácsi sétának ugyancsak megvoltak az emlékezetes pillanatai. Hatalmas tömeg a református templomban, sokaknak nem is jutott ülőhely. Nagy erővel szólt az ének. Lőrincze Lajost A munkácsi református templomban