Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-07-01 / 13. szám
40 KULTURÁLIS KÖRKÉP Bemutató a Vígszínházban Újra: Fekete Péter „Fekete Péter öcsém, te kis ügyefogyott, Ki a szerencsemalac fiilit sose fogod. Kinek a jobb keze bal, jót sose hall, S él mint a parton a hal... ”- ki ne ismerné a slágert, amely először a Vígszínház színpadán csendült fel 1943 júniusában, Ajtay Andor és Kiss Manyi előadásában. Bizonyára szép számmal akadnak olyanok, akik kedves emlékként őrzik ezt a csaknem fél évszázaddal ezelőtti előadást. S ha annak idején a Vígszínház nem tartotta „rangon alulinak” operettet játszani, úgy most sem kell szégyenkeznie. A Csókos asszony máig tartó, telt házas sikere után Eisemann Mihály operettje, a Fekete Péter szintén kasszadarabnak ígérkezik. És ez nemcsak annak köszönhető, hogy az előadásban olyan népszerű dalok hangzanak el, mint például a Szerelemhez nem kell szépség, a Lesz maga juszt is az enyém, a Holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lány... Ettől még a produkció lehetne szimpla, édeskés, érdektelen. Ám Marton László rendező pontosan tudta, hogy SoEszenyi Enikő és Igó Éva a Fekete Péterben mogyi Gyula és Zágon István története Fekete Péterről, akinek balszerencséjére egy egész részvénytársaságot lehet alapítani, önmagában bizony gyengécske lábakon állna. Színrevitele, mintegy idézőjelbe téve, ironikus látószögből tálalja a történetet, miközben a műfaj szabályait nagyon is komolyan veszi. Á rendezői ötletek gyakran aratnak nyíltszíni tapsot, például a „holdvilágos éjszakán” az égbolton úszkáló felhőcskék látványa, vagy a magasból - csillagok gyanánt - alászálló sokágú csillár. Ez a csillár egyébként főszerephez jutott a bemutató előéletében: abban a je-RudoK Péter és Seress Zoltán a Vígszínház előadásán FOTÓ: SÁRKÖZI MARIANNA lenetben, amikor Fekete Péter a csillárba kapaszkodva táncol a levegőben, Kern Andrásnak megsérült a keze. Ezért két héttel a premier előtt Rudolf Péter ugrott be a szerepébe, kedves-bumfordi alakítással. Tagadhatatlan, hogy a nézőnek hiányzik az előadásból Kern szuggesztiv egyénisége - később felváltva alakítják majd a címszerepet -, de ennek a produkciónak van egy másik „Fekete Péteré” is, Eszenyi Enikő. Ő az a színésznő, aki egyszerűen nem tud rossz lenni. Játsszon naivát vagy komikát, vígjátékot vagy tragédiát, mindig hiteles. Furcsa, egyedülálló jelensége Eszenyi a mai színháznak. Tulajdonképpen nincs jó énekhangja, nem igazán nőies. De a személyiség varázsa, átütő, elementáris tehetsége mindent elhitet. Ha kell, csetlő-botló, szürke, csúnyácska irodakisasszony, máskor pedig bombanő, igéző pillantással. És persze énekelni is tud! Vérbeli clown. Fanyar humora, iróniája megóvja attól, hogy az érzelmes, mármár giccses jelenetekben érzelgőssé váljon. Jó partnerei vannak, Igó Éva, Méhes László és Sípos András személyében. TARJÁN VERA Berettyóújfalu, Székelykeresztúr Orbán Balázs centenáriuma Az Orbán-kúria - Orbán Balázs szülőháza Lengyelfalván (ma: Polonita) „A legnagyobb székely”, a polihisztor Orbán Balázs halálának századik évfordulóján megemlékezésekre került sor Beretytyóújfaluban és az erdélyi Székelykeresztúron. Berettyóújfaluban - Orbán Balázs a város országgyűlési képviselője volt az 1880-as években - a városi kórház falán emléktáblát avatott a Bihari Irodalmi Társaság és a Városi Tanács. A Bihari Múzeumban emlékkiállítás nyílt, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanárai pedig előadásokat tartottak a történész, a néprajztudós, az országgyűlési képviselő munkásságáról. A Bessenyei Könyvesboltban Balázs Ádám - lapunk munkatársa - bemutatta az általa szerkesztett és sajtó alá rendezett „Sztambultól Szejkéig” című Orbán Balázs-kötetet, amely számos eddig ismeretlen írást közöl. A könyvet az évfordulóra jelentette meg a debreceni Csokonai Kiadó. Erdélyben az évfordulón megalakult Orbán Balázs Társaság megkoszorúzta az író sírját Szejkefürdőn, és megkezdték a
