Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-07-01 / 13. szám

ők szavaztak az önállóság mel­lett.-Tiszazug ma is valami furcsa, elzárt világként él a köztudatban, ha egyáltalán számon tartják tá­volabbi vidékeken... - jegyzem meg.- Tiszazug mindig is elzárt szi­getként élt - válaszolja Laskai István. - Tiszasason nyakas kál­vinista, középparaszti réteg alakí­totta ki a maga sajátos életformá­ját. Az elzártságot az is előidézte, hogy 1945-ig még vasútja sem volt a községnek. Önálló kisipa­rosok sora dolgozott a faluban, kialakult sajátos mezőgazdasági kultúrája, szőlő- és gyümölcster­mesztéssel, állattenyésztéssel. Ti­­szasas elzártságának köszönhető­en megőrizte viszonylagos érin­tetlenségét, ugyanakkor önállósá­gának elvesztésével a fejlődésben elmaradt, a téesz is keveseknek adott munkalehetőséget. Külö­nös megtartó erőre vall, hogy mindezek ellenére nem csökkent a lélekszám.- Miért szereti ennyire ezt a fa­lut? A kérdés láthatóan meglepi az elnököt, elgondolkozva néz maga elé:- Én is paraszti családból szár­mazom - válaszolja -, falu a böl­csőm. Tiszasas otthont adott, hozzám nőtt a táj és az emberek. Magyar föld, igazi magyar föld ez! Vissza a kaptafához Falunézőbe és a Tiszához in­dulunk, a helyszínen ismerkedni a jövő terveivel. Vendéglátónk bi­zakodva meséli, hogy az új mun­kalehetőségek dolgában történt már valami. Több vállalkozó je­lentkezett, aki kisüzemet létesíte­ne a faluban, így például a gyü­mölcstermesztésre alapozó asza­ló, lekvárfőző kisüzemet, de tej­termékek feldolgozására, ivóvíz­­tartályok készítésére is gondol­nak.- Érdemes megállni Tóth Lász­­lóék portája előtt - figyelmeztet a tanácselnök -, ők is vállalkozók. Tóth Lászlót a falu egyik leg­erősebb embereként tartják szá­mon, még most is megemeli a szekeret, ha kereket kell javíta­nia. Autóbuszsofőr volt, amióta nyugdíjas, ő vezeti a családi far­mergazdaságot. Tavaly bikákat tartottak, most áttértek a lóte­nyésztésre, és 12 disznót hizlal­nak. Tóth László mutatja a legújabb kiscsikót, s büszkén meséli, hogy a „bátyját” hatvanezer forintért adta el tizenegy hónapos korá­ban. Sokkal jobban érzi magát - magyarázza -, amióta nem kell ingáznia, és itthon gazdálkodhat. Táncos Józsefék szépen rend­behozott házán kinn a tábla: ci­pész, nyitva: reggeltől napestig. Hatalmas kert veszi körül a há­zat, ahonnan gyönyörű a kilátás a Tiszára.-Visszatért az életkedvünk - mondják a háziak amióta itt vagyunk. Csak a gyerekek meg az unokák hiányoznak, ők Pesten maradtak. Táncos József a Honvédelmi Minisztériumtól ezredesként ment nyugdíjba, akkor döntöttek úgy: eladják pesti lakásukat és [ visszatérnek Tiszasasra. Házat Ivettek, gazdálkodni kezdtek. Táncos József még cipészműhelyt is nyitott, visszatérve eredeti mes­terségéhez. A falu másik végéből egykilo­­méteres, autóval is járható földút vezet fel a töltésre, s innen a Ti­szához. Paradicsomi világba érünk. A 47 hektárnyi területen szinte érintetlen a növény- és állatvilág. A ligetes erdőn keresz­tül rövid az út a Tisza-parthoz, amelynek másfél kilométeres sza­kasza fürdésre, strandolásra kivá­lóan alkalmas. Tavasszal lehúzó­dik a víz, finom homokos fövenyt hagyva maga mögött. A szemben lévő part egészen meredek, időn­ként nagy robajjal esik le egy-egy fa, földdarab, apró „fjordokat” alakít ki a víz. Nyáron sokan ke­resik fel az innenső partszakaszt, sorakoznak a sátrak a parton s az erdőben. A helybeliek ilyenkor kiszorulnak, de dologidőben úgyis csak a gyerekeknek van idejük a fürdésre, horgászásra. Egy kicsit távolabb bukkanunk rá a Kutykó nevű nádas területre, amelyből csodálatos halastó le­hetne. Laskai István láthatóan szerel­mese a tájnak, minden madarát, fáját, virágát ismeri.- Itt virágzik legszebben a ti­szavirág, azaz a kérész - mondja -, szinte magához ölelve a vidé­ket. Ilyen vadregényes, érintetlen Tisza-partot nemigen lehet talál­ni. Szeretnénk megőrizni, ugyan­akkor kiépíteni üdülőkörzetté. Ha valakit vonz a tiszai romanti­ka, vehetne itt telket, vállalkozó­ként felkarolhatná a terveinket. Ahhoz azonban, hogy üdülőkör­zetté nyilvánítsuk a községet, ren­dezési tervre van szükségünk. A megyétől kaptunk ugyan 500 ezer forint támogatást, de a másik fele még hiányzik az összegnek. Ezért egy kft.-szerű vállalkozást szeret­nénk létrehozni. Szakvéleményt kértünk, amely kiderítette, hogy Tiszasason is van gyógyvíz, de a kút lefúrása 12 millióba kerülne. Az adottságok és a valóság kö­zött tehát nagy még a különbség, de szinte végtelen a perspektíva: gyógyvíz, halastó, élő Tisza és fö­lötte az ősi település. Hazatérők Vannak-e támogatói Laskai Istvánnak, mit szól mindehhez a faluközösség? A idősebbek nehe­zebben mozdulnak már, de a fia­talok akarják az újat. Többen ha­zatértek, házat építettek. Futaky Imre sem talált munkát a helybe­li téeszben, Budapestre kénysze­rült. De a szíve visszahúzta, csak az alkalmas pillant :a várt. Két házat épített azóta, állatokat tart, szőlőt művel, vezeti a tanács te­repjáróját.- Jól jönne, ha kapnánk valami elfogadható kölcsönlehetőséget az új vállalkozásokhoz - mondja -, mert a mostani újrakezdési kölcsön feltételei teljesen elfo­gadhatatlanok. Csak annak ad­nak, akinek már amúgy is van. Pista bácsi mellett állunk, hiszen az az érdekünk, hogy ez a falu is fejlődésnek induljon.- Nekem tanárom volt Pista bácsi - meséli Nagy Lászlóné, aki ugyancsak elkerült, de vissza­jött tanítani Tiszasasra. - A mi korosztályunknak nehéz a hely­zete, rengeteget kell dolgoznunk: a munkahely mellé jószágtartás, szőlő, kerti munka járul. A férjnek, Nagy Lászlónak is jó a szakmája: asztalos. Nagy

Next

/
Thumbnails
Contents