Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-01-15 / 2. szám
MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 15 A lelkes lokálpatrióták által néhány éve kezdeményezett városvédő mozgalom valamelyest lassította ugyan a történelmi Budapest pusztulását, de megállítani, sajnos, nem tudta. Annyit azonban mégis sikerült elérni, hogy a legújabb kori városfejlesztés révén nem kívánják legalább az előző városképet megsemmisíteni. A főváros múlt századi arculatát persze a leggondosabb városépítők sem állíthatják már helyre. A török kiűzése után Zsigíond császár-király és Hunyadi Mátyás egykor fényes és gazdag óvárosából csak kiégett romhalmaz maradt. A másfél százados örök uralom alatti pusztulást beetézte az 1686. évi felszabadító »ström, amely Pesten és Budán nég hírmondónak sem hagyott :p házat maga után. A helyreállíás azonnal megkezdődött, mert i délvidéki területek visszafoglaásáig Buda katonai jelentősége íem enyészett el, továbbá mert Bécs minden tekintetben szorgalmazta az ország középső erületeinek mielőbbi újraéledését. Hiszen nyilvánvaló volt, hogy egy kietlen, felprédáit tartomány nem ékíti a koronát, és nem téríti meg a felszabadító háború tetemes költségeit. A magyar királyság közigazgatásának és országgyűlésének székhelye azonban még hosszú ideig Pozsony maradt. A NÁDOR MEGADJA A MÓDJÁT Mária Terézia kedvelte magyar királyságát, és szívesen vette, ha a régi és az újabb keletű főnemesség áldozott az ország szépítésére. Az építkezésben maga a királynő sem lett volna rest, ha a szüntelen háborúságok és persze Schönbrunn építése ki nem ürítette volna a kincstárat. Ennek ellenére, korának barokk stílusában helyreállíttatta a budavári királyi palota keleti szárnyát, amit aztán soha nem lakott, hanem ideiglenesen beleköltöztette a nagyszombati egyetemet. Éltek benne apácanővérek, működött itt könyvnyomda is, mígnem 1795-ben a királynő unokája, József nádor költözött a királyi lakba. A rokonszenves főherceg jól jövedelmező birtokokat mondhatott magáénak, és mivel Alexandra Pavlovnát, I. Pál orosz cár leányát vette feleségül, komoly hozományhoz is jutott. Anyagi nehézségek tehát nem gátolták abbéli elhatározásában, hogy fényhez és pompához szokott ifjú hitvese számára méltó lakhellyé tegye a budai palotát. A korán elhalt első feleség iránti szerelem erős és tartós alapítási szenvedéllyé vált a jeles férfiúban. Ez a sokoldalúan képzett és európai látókörű Habsburg-főherceg komolyan vette hivatását, hogy ő Magyarország királyi helytartója, akinek kötelessége a gondjaira bízott ország és székvárosának fejlesztése. Fivére, I. Ferenc király is erre intette nádorrá választott öccséhez 1795. július 20-án írott levelében: „Egy nemes és hatalmas nemzetnek kerülsz élére, egy nagy és gazdag országnak, amelynek erőit az uralkodóház érdekében még fokozni kell. Az legyen legfőbb célod, hogy annak a nemzetnek becsülését, bizalmát és szeretetét megnyerjed, minden erőddel azért dolgozz! A magyar nagyon tüzes és nagyon kényes kiváltságaira^ azonkívül bizalmatlan, de törvényeink szigorú betartatásával könnyen ki lehet jönni vele.” És József nádornak sikerült. A királyi lak szépítése mellett nagy lendülettel látott hozzá az akkor még poros, rendetlen, vidékies Pest-Buda fejlesztéséhez. A pesti városrendezés valójában már 1789-ben megindult, Schilson János kerületi kamarai adminisztrátor, majd Hild János tervei szerint és irányítása mellett. A gyarapodó kereskedelem igényei alapján ez idő tájt történt a pesti városfal északnyugati ívén kívül az Újvásár (ma Engels) tér és a Lipótváros kiépítése. Szerepelt még a tervek között a Dunasor rendezése és az utcahálózat átrajzolása is. A lendület rövid időre - feltehetően a francia háborúk következtében - megtorpant, majd József nádor működése alatt kapott új erőre. Támogatásával 1808 decemberében megalakult a Szépítő Bizottmány, amely hatáskörébe vonta a pesti házépítések véleményezését és jó-, váhagyását is. A szépítés munkálatai során a nádor maga mögött tudhatta a magyar közélet kiválóságainak, mindenekelőtt Széchenyi Istvánnak, a legalkotóbb szellemű főrendnek, valamint a kor jeles építőművészeinek, Hild Józsefnek és Pollack Mihálynak a támogatását. Mintegy négy évtized alatt fel-Kilátás a tabáni kapuból (1836) Warschag Jakab olajfestménye
