Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1980-06-15 / 12. szám

4H KÜLFÖLDI MAGYAR MŰHELY

1. Rakitai faluszél

2. Fatemplom Vereckén

3. Nehéz út (apám emlékére)

4. Tavaszi verőfény

5. Egyedül a dombon

került az iparművészeti főiskolára, Lvovba. Ukránok, oroszok, lengyelek között ő is így mondja a szülőföldtől kétszáz kilométerre eső, Dnyeszteren túli várost. Ám ha földiekkel, magyarokkal beszél, csak a Lemberg járja, amúgy „monarchiásan”, ahogyan kétszáz éven át nevezték ezt a soknemzetiségű, lengyelek, németek lakta „európai kultúrvárost". Itt is virágzott a szecesszió, de a későbbi, Pilsudski-féle lengyel korszak konstruktivista villái is a városképhez tartoznak. „Lemberget lehet szeretni, mert levegője van ” - mondja Ilku Marion.

1953-ban már erős kárpátaljai kolónia élt a városban. Olyannyira, hogy meg is alakították a Kárpátaljai Magyar Egyetemi Hallgatók Énekkarát, a KELMÉ-t. Ma is vagy százhúsz-százharminc az itt tanuló kárpátaljai diákok száma, s az iskoláival már végzett, a városban élő magyarok is jobbára az egyetemhez kötődnek, ott tanitanak. Az 1989 decemberében megalakult Lvovi Magyarok Kulturális Szövetségének kétszáz tagja van.

„A szülőföld, emlékei-élményei holtig erősek, nem eresztik az embert. De miért is akarnék szabadulni? Az anyanyelven szólás élménye, a kis magyar közösség melege csakúgy életem természetes részei, mint a rengeteg növény, virág a műteremben. Ok látni engedik édesanyámat, ahogyan gondozza a ház körüli ágyásokat... "

BALÁZS ISTVÁN