Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1980-06-15 / 12. szám
SZOMSZÉDOLÁS 43 A nyáj szétszéled pásztor nélkül Az elemi iskolák a mai napig - úgy anyagilag, mint erkölcsileg - a közoktatás mostohagyermekei - írja Homoki Sarolta, a macsolai elemi iskola tanítónője. A Beregszásztól hét kilométerre lévő magyar faluban már több mint 400 esztendeje működik elemi iskola, ám az utóbbi időben állandóan attól kellett rettegniük, hogy a két szomszédos községhez hasonlóan ezt is megszüntetik. Mostoha körülményeikre jellemző, hogy sem külső, sem belső tatarozáshoz, korszerűsítéshez nem kaptak támogatást, minden télen megalázó tortúrával jár a tüzelő beszerzése, a tankönyveket az ötödik faluból kell szállítaniuk, pedig közvetlenül Beregszász szomszédságában élnek. Önerőből oldják meg a szemléltetőesz-KÁRPÁTI flGAZ SZÓ közök elkészítését, mert a magyar iskolák részére egyáltalán nem készítenek ilyesmiket központilag. Homoki Sarolta harminckét esztendős pedagógusmúlttal meggyőződéssel vallja a Kárpáti Igaz Szó hasábjain, hogy a falusi iskolák diákjai sokkal szorosabb kapcsolatban vannak egymással és tanítóikkal, mint az ingázók, és semmivel sem alacsonyabb a tudásszintjük.- A nyáj szétszéled pásztor nélkül. így van ez a faluval is, ahol nincs iskola - fejezi be írását Homoki Sarolta. - Közösen kell tehát munkálkodnunk azon, hogy minden helységnek legyen tanintézete, az elemi iskolákat nem megszüntetni, hanem újjászervezni, fejleszteni kell. belül gazdasági gondok jelentkeznek, az anyagiakat a „kevésbé fontos” területről vonják el. A Hét publicistája azonban megoldást is ajánl:- Ha a társadalom - társadalmunk - terciális szférája ilyen mértékben függ a primális - tehát a gazdasági - szférától, akkor a kormányzat felelős vezetőinek nem volna ártalmára egyszer azt is megvizsgálni a döntések meghozatala előtt, hogy az ország gazdaságának egészében miként van jelen például a szlovákiai magyarság! Hogy a mezőgazdaságban, az iparban, valamint a szolgáltatásokban a szlovákiai magyarság gazdaságilag aktív népessége mit és mennyit termel meg? S ha ezt a nem nagy erőfeszítést igénylő számadást egyszer a felelős állami vezetés elvégezné, azt követően meg lehetne vizsgálni, hogy e javakból, például a terciális szférában a kormányzat megfelelő arányban juttatja-e vissza ezen javaikat létrehozóihoz?! Vagy legalábbis olyan mértékben, amely az ország minden polgáráéval azonos.- Gyanítom - írja befejezésül Gál Sándor - e fenti - feltételezett - öszszehasonlítás igencsak meglepő adatokat hozna napvilágra. Mert itt már nemcsak a lapokról, a közművelődésről, színházról kéne statisztikát készíteni, hanem olyan művészeti ágazatokról is, mint a film, a zene, a képzőművészet vagy a televízió különböző művészeti lehetőségei és műfajai. Esetleg önálló nemzetiségi könyv- és levéltár, saját múzeum, képtár hiánya is szóba kerülhetne... rsi Cigányok ^ Romániában SZCKCfíf ÚJfA9 g ■ FÜGGtüLEN DEMOKRAT A _Aí Mennyit ér a szlovákiai magyar kultúra? Jelentős, sőt vészterhes anyagi gondok fenyegetik a szlovákiai magyar kulturális életet - erről számol be a Csemadok képes hetilapjában, a Hétben Gál Sándor.- Társadalmunk jelenlegi átalakulásának zajlásából olyan vészteljes hangok hallatszanak ki, miszerint a magyar nyelvű lapok, intézmények számára az eddig megadott állami dotációk megszűnnek vagy aránytalanul lecsökkennek. Ha ez bekövetkezik, akkor ennek az lesz a következménye, hogy az eddig meglévő lapjaink közül több megszűnik azon egyszerű oknál fogva, hogy e sajtótermékek megjelentetése önerőből - értem ez alatt az anyagiakat - megoldhatatlan. A Madách Kiadó gondjai is hasonlóak. Mindezek mellé odasorolhatók a műkedvelő együttesek tucatjai végig az országban, nemkülönben a művelődési központok és a könyvtárak is. A cikkíró a magyar nemzetiségi kultúra létét veszélyeztető restrikciós politikáról szólva megjegyzi : - Az előrejelzések arra engednek következtetni, hogy Csehszlovákia gazdasági helyzete egyáltalán nem rózsás. S mint mindig, ha egy országon A Kézdivásárhelyen megjelenő független demokrata lapban Dévai lochom István interjúját olvashatjuk ifj. Dima Dániellel, a Szabad Cigányok Demokratikus Pártjának alelnökével, a fiatalok bizottságának vezetőjével. A párt a romániai cigányság kulturális és anyagi felemelését tűzte ki célul, mert - mint az alelnök elismerte - legalább 15-20 év kell ahhoz, amíg a kívánatos civilizációs szintre eljutnak. Dima Dániel elmondta, hogy ők békében és egyetértésben szeretnének élni minden nemzetiséggel. A riporter szóba hozta a tragikus marosvásárhelyi eseményeket is, amire a Szabad Cigányok Demokratikus Pártjának a|elnöke a következőket mondta:- Nekem - és azt hiszem, hogy pártunknak is- az a véleményem, hogy a Román Televízió elferdítette a valóságot, és a románságot a magyarság ellen uszította. Hogy bízhatunk ezentúl egy ilyen hazug tévében? Ha a cigány népség nem lép közbe ott, Marosvásárhelyen, akkor nem 300, hanem annál sokkal több halott, sebesült lett volna. A magyarokon a cigányság segített. Ez nem mese, hanem igazság. Mi, háromszéki cigányok békét akarunk és nem polgárháborút, vérontást! Az interjúból még megtudjuk, hogy minden városban, községben a helyi cigánybíró készíti el a cigányok pontos lajtsromát, hogy képviselőik által szervezetten védhessék a cigányság jogait. Ezenkívül egy háromnyelvű újság beindításán is fáradoznak.
