Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-01-15 / 2. szám

KRÓNIKA II megemlékezik. Kérik a külföldi magyarokat - és különösképpen a lelkésze­ket hogy a kezdeménye­zésről beszéljenek gyüle­kezeteikben, s ha a kész­ség megvan, úgy a segítsé­get küldjék erre a címre: Református Egyház, Szendrőlád, Fő út 72. H-3751. A Nyíregyházán tavaly májusban felállított ideig­lenes hősi emlékművet tervezi állandó emlékkel felváltani a tavasszal tár­sadalmi összefogással ala­kult II. Világháborús Em­lékmű Alapítvány Kurató­riuma (H-4401 Nyíregy­háza, Tanácsköztársaság tér 9. I. 111., T.: 14-537). A II. világháború előtt negyvenezres Nyíregyhá­zán alig tizenötezren ma­radtak a felszabaduláskor, s közülük is még kétezer polgári személyt hurcol­tak el 1944 novemberében a Szovjetunióba. A megyei főispán és a ma­gyar külügyminisztérium fellépése ellenére is csak kis töredékük térhetett vissza négy évre rá. Nyír­egyházán a II. világhábo­rú után hat szovjet és négy román hősi emlékmű léte­sült, azonban a magyar ál­dozatoknak eddig emlék­jelük sem volt. Kállósemjén lakossága (Szabolcs-Szatmár megye) ugyancsak közös emlék­művet kíván állítani a II. világháború harcaiban elesetteknek s a deportál­taknak. Itt is várják a se­gítséget, elsősorban a kül­földön élő családtagok je­lentkezését Kriskó Miklós görög katolikus plébános­nál. Címe: Görög Katoli­kus Plébánia, Kállósem­jén, H-4324. Kárpátalján és Lvovban Tettek és tervek A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) fennállásának rövid ideje alatt számos, több évtizedes magyar nemzeti követelést valósí­tott meg, és ezek számát az utóbbi hetek során is gazdagította. A hatóságok kemény ellenállását le­küzdve, sikerült a magyar községekbe be- és onnan kivezető közutakon a helységnévjelző táblákon a település magyar nevét is feltüntetnie (az orosszal egyező betűnagyságban), majd ezt a vívmányt a la­kosság és egyes szellemi műhelyek - így az írószö­vetségi magyar csoport - közreműködésével meg is védenie. A terület magyar lakos­sága körében óriási nem­zeti fölbuzdulást keltettek a KMKSZ rendezte nagy­szabású megemlékezések a teljes magyar férfilakos­ság 1944. novemberi szov­jet deportálásának 45. év­fordulójáról. A mintegy negyvenezer halálos áldo­zatot követelő barbár ak­ció eseményeit Bereg­szászban kétnapos elméle­ti konferencián elemezték, majd városonként és köz­ségenként jelképes teme­tést rendeztek. (Lásd ri­portunkat is a 46. oldalon- a Szerk.) Megrázó gyászünnepség és ökume­nikus istentisztelet kereté­ben helyezték el az áldo­zatoknak emelendő em­lékmű alapkövét. A gyász­eseményt területszerte ha­rangzúgás kísérte. A szövetség legutóbbi választmányi ülésén vá­lasztási munkaközösséget alakított, és megválasztot­ta képviselőjelöltjeit. Ezek- a kárpátaljai magyarság legjobbjai, a KMKSZ ak­tivistái - feladatul kapják a magyarság fokozott ér­dekvédelmét, a kiállást a nemzeti követelések mara­déktalan megvalósítása mellett. A KMKSZ vá­lasztási szövetségre lépett a Sevcsenko Ukrán Anya­nyelvi Társasággal (az uk­­ránság nemzeti törekvései­nek legfőbb képviselőjé­vel) és más szervezetekkel. Kemény lépéseket tett a szövetség a bukott Ceau­­§e§cu-rendszer végnapjai­ban. A romániai magyar­üldözések és Tőkés László meghurcolása ellen több­ször is fölemelte a szavát. A Gorbacsov elnökhöz in­tézett táviratában követel­te, hogy a Szovjetunió ítélje el a véres romániai népellenes diktatúrát, s ennek elmaradása esetén tömegmegmozdulásokat helyezett kilátásba. Ezek­re a romániai események örvendetes alakulása foly­tán már nem került sor. Az ungvári Drávái Gizella Magyar Közművelődési Egyesület bensőséges ka­rácsonyi ünnepségéről ugyancsak üzenettel for­dult Gorbacsovhoz, köve­telve, hogy az ország veze­tése vonja vissza a véres­kezű Ceau§e§cutól az ért­hetetlen módon neki ado­mányozott Lenin-rendet, s egyúttal értetlenségét fe­jezte ki amiatt, hogy a szovjet kormány az utolsó napig sem talált magában bátorságot a romániai ter­ror elítéléséhez. * Megalakult a Lvovi Magyarok Kulturális Szö­vetsége. Az ukrajnai vá­rosban és környékén élők, a Kárpátaljáról elszárma­zott magyarok most létre­jött szervezetének elsődle­ges célja a magyar nyelv és kultúra ápolása. A csaknem kétszáz alapító­tag által elfogadott alap­szabályzat leszögezi, hogy ebbéli tevékenységében a szervezet magyarországi és kárpátaljai kapcsola­tokra is építeni kíván. A lvovi alakuló ülésen ott volt Szabó László, a Ma­gyarok Világszövetsége titkára, Fodó Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kul­turális Szövetség elnöke és a lvovi városi tanács mellett képviseltette ma­gát a helyi ukrán, orosz, lengyel, zsidó és örmény kulturális egyesület is. B. L. Semmelweisről Caracasban Magyar orvos venezuelai elismerése A venezuelai orvostu­dományi társaság akadé­miai taggá választotta Hahlborn János doktort, aki több mint négy évtize­de dolgozik az ország egészségügyi intézményei­ben. A nyolcvanadik évén túl is aktív tudományos tevékenységet folytató magyar származású orvos „Semmelweis Ignác, az anyák megmentője életút­jától és tevékenységéről” című disszertációjával ke­rült a tekintélyes testület tagjainak sorába. Az ün­nepélyes ülésen részt vett hazánk caracasi nagykö­vete is. Szolnokon, nyáron Gasztronómiai egyetem Nagy sikerrel rendezték meg 1989 júniusában Szolnokon az első Magyar Gasztronómiai Nyári Egyetemet. Finneken és dánokon kívül norvégek és hollandok ismerkedtek a magyar konyha ízeivel­­zamataival, a sajátos Ti­sza menti halételekkel, a magyar főváros és Szol­nok szépségeivel. Fölbuzdulva a sikeren, 1990 júliusában a Tisza­­parti város ismét hívja­­várja a nagyvilágból mindazokat, akik a Jász­ság és a Kunság konyhá­jával, a hagyományos pásztorételek készítésének módjával, a hortobágyi csikósok és gulyások ked­venc fogásainak titkaival kívánnak megismerkedni.

Next

/
Thumbnails
Contents