Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1980-06-15 / 12. szám

26 HAZAI KÖRKÉP

tem a fiút is, hiszen Edittel legföljebb moziba járhatott vagy a parkban sétálhatott, csókolózhatott, mert a szálláson vendéget fogadni tilos. Ismerőseim révén már tájékozódtam, hogyan helyezkedhetnék el külföldön. Legszívesebben Amerikába vagy Ausztráliába mennék. Ha ott egy fogyatékos gyerek mellé felfogadnának, akkor hivatásomnak is élhetnék, s talán olyan ágrólszakadt, kiszolgáltatott sem lennék, mint itthon.

Akinek van nénikéje

N. Tamás, 24 éves, ötödéves orvostanhallgató:-Teljes a pánik az évfolyamon, mert lényegesen több orvos végez az idén, mint ahány állást kínálnak. A fővárosban és a Dunántúlon szinte lehetetlen elhelyezkedni, hacsak az ember nem radiológusnak vagy altatóorvosnak készül, vagy ha a szülei nem orvosok, akik már évek óta törik magukat, hogy csemetéjüknek munkahelyet szerezzenek kapcsolataik révén. Szabolcsba vagy más lepusztult vidékre talán felvennének, de az nem én leszek, aki oda elmegy. Én képtelen lennék vidéken élni. Még egy eleven

dunántúli kisvárosban csak-csak, de egy halódó kis faluban mihez is kezdhetnék én, aki sebész szeretnék lenni... Égyszóval nincs itt semmi reményem, irány külföld! Egy-két hónapja még arra gondoltam, elmegyek Dél-Afrikába. Ez akkor volt, amikor a fiatalok többségét elkapta a „Dél- Afrika láz”. Megjelent ugyanis egy újságban, hogy a fiatal diplomásokat ott tárt karokkal, állampolgársággal várják. Szüleim persze tiltakoztak, azt mondták, Dél- Afrika egy időzített bomba, csak azt nem lehet tudni, mikor robban, s még az is előfordulhat, hogy ott most kezdik el „építeni a szocializmust”. így aztán összedugta a fejét a családi kupaktanács, és a következőket sütöttük ki: egyik nagynéném nemrég megözvegyült Venezuelában. Gyermeke nincs, egyedülálló, jómódú hölgy, de elég beteges. Úgy gondoltuk, örülne, ha hozzá költöznék, mint végzett orvos, s gondoskodnék róla öreg napjaira. A repülőjegyen kívül nem lenne rám költsége, ő is jól járna, én is. Még akkor is megérné nekem a nénikémhez költözni, ha a diplomámat azonnal nem fogadnák el, és néhány különbözeti vizsgát kellene tennem. Még mindig szerencsésebb, mint itthon állástalan orvosnak lenni.

ÍGY LÁTJA EGY SZAKSZERVEZETI ÜGYVIVŐ

A pályakezdő kiszolgáltatott...- Mennyit ér ma egy középiskolai végzettség? - kérdezem Horn Gábortól, aki a Szent István Közgazdasági Szakközépiskola tanára, FIDESZ-tag s a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) egyik ügyvivője.- Történetesen a mi diákjainknak nincsenek elhelyezkedési gondjai - mondja -, mivel jelenleg Magyarországon a pénzügyi-könyvelői szaktudásnak konjunktúrája van. De ehhez rögtön hozzá kell tenni, hogy ilyen szakközépiskola csak egy van az országban. Ha

azonban kitekintünk a többi szakközépiskola végzőseire is, akkor azt látjuk, hogy a munkanélküliség közvetlen veszélyként fenyegeti őket, különösképpen vidéken.- Lát-e valamilyen megoldást ?- Meggyőződésem szerint a fiatalkorú munkanélküliség megelőzésének legjobb módja az lehet, ha „kitoljuk” a képzési időt, vagyis egy speciális ötödik évfolyamot szervezünk. A mi iskolánk esetében ez már megvalósult: különféle biztosí-A leleményes

G. Péter, 23 éves, ötödéves vegyészmérnök-hallga tó:- Állásom nekem sincs egyelőre, de vannak ötleteim, mihez kezdek majd, ha megkapom a diplomám. Egy biztos, én nem megyek külföldre dolgozni. Minek is mennék, hiszen Magyarország végre „a korlátlan lehetőségek hazája”. Még a külföldi tőkések is nálunk fektetik be a pénzüket, akkor én elmeneküljek itthonról? Az igaz, hogy viszonylag kedvező helyzetben vagyok, mert a szüleim előteremtik azt a pár százezer forintot, ami egy vállalkozás beindításához kell. Félmilliót pedig az állam is ad azoknak, akik vállalkozni szeretnének és nincs munkájuk. Arra gondoltam, nyithatnék egy éjjel-nappal nyitva tartó élelmiszerüzletet valahol a Belvárosban. Az utóbbi időben nyílt ugyan néhány ilyen üzlet Budapesten, de még korántsem elégítik ki az igényeket. Ha nem így lenne, nem állnának sorban vasárnap délelőttönként az egyetlen nyitva tartó élelmiszeráruház előtt. S nemcsak külföldi turisták várakoznak ott, hanem háziasszonyok is, akik elfelejtettek a hét végi ebédhez valamit megvenni. De az is lehet, hogy