Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1980-06-15 / 12. szám
/ IS HAZAI KÖRKÉP legetett kék Dunából azonban semmit sem láttak, azaz hogy amit láttak, egyáltalán nem volt kék. Svájciak lévén, különösen hiányolják a tisztaságot az utcákon, a fürdőkben és a mellékhelyiségekben. Az egyik lány kórházi „élményeit” mesélte: a hortobágyi kiránduláson leesett a lóról, ezért kellett bevinni, szerencsére csak kisebb zúzódásokkal. Megrökönyödve látta a primitív körülményeket, és még kellemetlenebb emlék, hogy úgy bántak vele, „mint egy zsák krumplival”. Rengeteg az ellentmondás - mondják -, egyfelől a szép műemlékek, a római kori romok, s mellettük a silány lakótelepek. Ők úgy látják, hogy Pest és Buda között óriási a különbség: Budán mindenki ráérősen sétál, Pesten pedig a hosszú utcákon mindenki rohan. Akadt egy-két kellemetlen kalandjuk a feketepénzváltókkal és a taxisofőrökkel. Azon is jogosan háborogtak, hogy pénzt kértek tőlük, amikor az Örs vezér téri piacon fényképeztek. Meglepődve vették észre Magyarország egyik legszomorúbb jelenségét: a feltűnően szegényesen öltözött öregeket, akik az utcán söprögetnek, máshol esetleg néhány csokor virágot vagy zöldséget árulnak, vagy éppen egy-egy szelet sajtot, párizsit vásárolnak. Ugyanakkor éles kontraszt, hogy a 14-15 évesek a legújabb divat szerint öltöznek. Magyarország azért is más, mint Svájc - magyarázzák -, mert itt sokkal szívesebben beszélgetnek egymással az emberek. Mindent összevetve, nem volt rossz választás, hogy Magyarországra jöttünk, mondják. Hazatérve egy kiállításon mutatják be iskolájukban, mi mindent láttak Budapesten és a Pusztán. ŐRÜLT EZ AZ ANGOL? A turisták egy-egy mozzanatot rögzítenek, s abból aztán - jól vagy tévesen - általánosítanak. Van, aki néhány hetes itt-tartózkodás után már újságcikket vagy akár könyvet ír. Marianne Mar-Genfi diákok az óbudai Síposban rick pedig még mindig nem mert hozzákezdeni a könyvíráshoz, holott már nyolc esztendeje él a férjével, Paullal Magyarországon. De hogyan is kezdődött? Paul Marrick Liszt Ferenc egyházi zenéjéből készült disszertációt írni, ezért kért magyarországi ösztöndíjat. Budapestre érkezve, mindjárt az elején, máig tartó barátságot kötött akkori tolmácsával, aki felfedeztette vele a fővárost és a magyarokat. Amikor az ösztöndij ideje lejárt, Paul hazautazott az angliai Readingbe, ám tolmács barátja rövidesen meghívta őt - most már a feleségével, Marianne-nal együtt - a Hajdúságba, egy igazi vidéki húsvétolásra. Nevetve mesélik akkori élményeiket, mit jelentett ez egy egészen más életformához szokott angol házaspárnak. Angliában alig van baráti, közösségi élet. Munka után a legtöbben tévét néznek, majd lefekszenek, és másnap kezdődik minden elölről. Magyarországon pedig állandóan lehet emberekkel találkozni. Akkoriban még elég olcsó volt beülni valahova vacsorázni, vagy egy hangulatos borozóban beszélgetni.- A magyarok amint összejönnek, rögtön beszélgetnek, mindenről, és szinte élvezik az együttlétet - lelkesedik Marianne.- Gyakran jöttünk, mert remekül éreztük magunkat - folytatja FOTÓ: CSIGÓ LÁSZLÓ
