Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-01-15 / 2. szám
KRÓNIKA 9 4 róluk ugyanis valamiképp kiderült, a hírhedt „székükhöz, a titkosrendőrséghez tartoznak. És nem ajánlják, hogy telefonáljunk Nagyváradról, jövetelünket jelezve: a szeku ugyanis még lehallgathat vonalakat. A román útlevél-ellenőrzésen, vámvizsgálaton is egykettőre túlesünk, mosolyok, barátságos kézszorítások kíséretében. * Integető, a győzelem Vé betűjét mutató emberek között halad át a konvoj Nagyváradon, fénykürttel köszönnek a már visszafelé igyekvők: teherautó Zalaszentgrótról, mikrobusz a Máltai Lovagrend jelvényével, egy kassai csoport.- Olyan pillanat ez, oly segítség - mondja Dobos László író, a Csemadok tiszteletbeli elnöke, az MVSZ társelnöke -, melynek minden mozzanata egy új Közép-Európa-képet rajzol. Amit most hozunk, az Csemadok-szervezésben gyűlt össze, de az adakozás közös volt, a csehszlovákiai magyaroké mellett benne van a cseh és a szlovák társadalom együttérzése, rokonszenve is. A pozsonypüspöki Fürst Pál elmondja, hogy december 23-án reggel határozott a Csemadok vezetősége a gyűjtésről, déltájban a helyi nemzeti bizottság segítségével már sokszorosíthatták a röplapokat, melyeket még aznap este ki is hordtak a házakhoz. A következő napokban reggeltől estig folyt az adományok fogadása a helybeli magyar tannyelvű iskolában. A máskor helyközi járatként szolgáló busz elülső ülésein szorongunk, mögöttünk pedig a teljes szállítmány egy „csekély” hányada: száznyolcvan zsáknyi ruha, ezenfelül liszt, cukor és csokoládé kartonszám Illésházáról, Tárkányról, Gombáról, a Felső-Csallóköz falvaiból. Két szürke műanyag zsák közül egy békebeli bordó zsírosbödön domborodik elő. A felvidéki magyar kisebbség tapasztalataira és törekvéseire terelődik a szó: törvény kellene, hol kötelező a kétnyelvű felirat, miként lehetne újjászervezni minél több, elsősorban a kisközségekben felszámolt magyar iskolát. Nem érdemes, nem szabad kényelmi vagy karrierszempontokból szlovák iskolába járatni a magyar gyerekeket, bizonygatják maguk és gyermekeik példájával, megfosztva őket anyanyelvi tudásuk kiteljesedésétől. Dr. Kvarda József, a csenkei Csemadok-szervezet elnöke még azt is hozzáteszi, hogy a statisztika szerint is többen jutnak el felsőbb tanulmányokig olyan magyarok, akik anyanyelvükön végezték az általános és középiskolát. - Mindez ugyancsak értékes „szállítmány”, átadnivaló lehet, ha majd a gyorssegélyek ideje lejárt. Bár Kolozsvár még az élet normális mederbe terelésével birkózik, már a forradalmi robbanás utáni első békésebb napokban születnek távlatosabb tettek, tervek. A központi elosztóraktárként szolgáló sportcsarnokban az újjáéledő Kolozsvári Magyar Rádió és Televízió is készít riportokat. A rakodásban egyetemisták segítenek. Sokukat ott láttam még éjfélkor, aztán reggel nyolckor újra. Az egyre több élelmet, ruhát befogadó sportkombinátot nem csupán katonák őrzik. Éjszakánként kutyatulajdonos önkéntesek is strázsálnak körülötte, az ifjak között számos karatés cipekedik. Egyszer csak megtörik a rakodás csatárlánca. Szőke lány lép ki a helyéről az éppen átvett cukros csomaggal. Ott rögtön le is teszi, és kivarázsol a spárgák alól egy szorításnak odatett réges-régi Nők Lapját. Izgatott örömmel csúsztatja kabátja zsebébe. Határtalan az éhség a nyomtatott magyar szó iránt. Hozzátehetnénk persze: az emberi, európai román szó iránt is. Az egyik szecessziós belvárosi palotácska udvarába fordul be az MVSZ-könyvadományokat szállító mikrobusz. Itt van - ahogy mondják az ifjak: egyelőre itt - az ottjártunkkor pár napos szervezet, a MADISZ (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) városi központja. A házban korábban a kommunista ifjúsági szövetség propagandaszerve működött. Odabent vágni lehet a füstöt. Lobogó (és kialvatlan) tekintetű ifjak jönnek-mennek, csoportokba verődve vitatkoznak, a televízió újabb híreit lesik. Mint torkos gyerekek nyitják föl az épp hogy földet érő dobozokat, és kapják mohón kézbe Móra, Sütő, Csoóri köteteit. * Hazafelé is jut az élelmiszerből, könyvből néhány parókiára. Sok helyre nem került még az elsősorban nagyvárosokba érkező segélyszállítmányokból ... Nagyvárad határában bevárjuk kissé leszakadt társainkat. Fekete kendős, nagymamás mosolyú néni lép buszunkhoz, kosarában öt üveggel. Hadd adjanak valamit ők is, jó kis borocska, saját termés. Megköszönjük, és nyúlnánk az üvegekért, de ő még szép sorjában mindegyikbe belekortyol. Egyet se féljenek...! - hunyorít bátorítón. Eltelik kis idő, mire kapcsolunk. Csak pár napos a hír a nagyszebeni vízmérgezésről. * A vezér képe, a transzparensek, jelszavak eltűntek az út mellől. V betűt mutató, integető kezek búcsúztatnak. Zsebemben új barátok címeit viszem. Kialvatlanságunkat valami sosem érzett, szívbizsergető jókedv nyomja el.- Ez a forradalom - mondja Dobos László - az érzések forradalma is. Helyet ad mindennek, ami emberi; vendégszeretetnek, szolidaritásnak, barátságnak. Visszaadja az embert önmagának. BALÁZS ISTVÁN
