Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1980-06-15 / 12. szám
HAZAI KÖRKÉP 15 A KÉK DUNA NEM KÉK. A MAGYAROK BARÁTSÁGOSAK Szervusz, Magyarország! Milyennek látnak mostanában minket külhoni vendégeink? Mit mondanak erről a hivatásos vendéglátók? Milyen élményekkel távoznak a turisták? És hogy érzik magukat nálunk azok a külföldiek, akik huzamosabb ideje itt élnek? Valahogy úgy vagyunk a hazánkkal is, mint a családunkkal: mi szidhatjuk, észrevehetjük a hibáit, a fonákságait, de rosszul esik, ha ezt mások teszik. A csoportosan érkező külföldi turisták, vélhetnénk - ha kifognak egy lelkes idegenvezetőt Magyarország szépségét, értékeit ismerik meg, s csakis a készen kapott kellemes programok emlékét viszik magukkal. A legnagyobb magyarországi utazási iroda, az IBUSZ két tapasztalt idegenvezetőjét kérdeztem: milyen képet tudnak kialakítani a különböző országokból érkező vendégekben Magyarországról? KIS, KELETI BEÜTÉS... Király Sándornak az IBUSZ az első munkahelye, még egyetemistaként került ide 1959-ben. A szovjet, lengyel, cseh, bolgár és román turistacsoportokat kalauzolja. Nem könnyű a munkája, mert akik ezekből az országokból érkeznek, azoknak szerényebbek a lehetőségeik, s bizony, mindenütt éreztetik velük, hogy ők a szegény turisták kategóriájába tartoznak. Lenézik őket, valahogy úgy, mint azt egyszer-egyszer magyar csoportok is érezhetik nyugati országokban. Király Sándor ezért is tartja fontosnak, hogy az idegenvezető ilyenkor még a megszokottnál is kedvesebb, figyelmesebb legyen, mert ezzel enyhíthet a helyzeten valamit. Az ő csoportjainak annyit jelent Budapest, mint a magyaroknak München vagy Párizs. Általában két-három napos budapesti városnézést szerveznek. Igyekeznek időt biztosítani a vásárláshoz, sőt tanácsaikkal segítenek is ebben.- A turista rögtön megérzi, ha szeretettel fogadják - mondja Király Sándor. - Jó diplomáciai érzékkel kell rendelkeznünk, különösen ha olykor még történelmi, politikai nézetkülönbségek is vannak a vendéglátó és a vendég között - gondolok itt különösen a román és a szovjet turistákra. Sólyom András Zeneakadémiát végzett, zeneiskolában tanított, s közben angol szakon diplomát is szerzett. 1976-tól dolgozik az IBUSZ-nál. Többnyire amerikai csoportokat vezet, amelyek - ő úgy tapasztalja - Budapestről legfeljebb a Dunakanyarba mennek el. Benyomásuk Magyarországról igen kedvező. Élvezik Budapest eleven légkörét, a Belváros elegáns üzleteit és az emberek közvetlenségét. Jólesik nekik pélAmi tetszik:-A kivilágított Budapest az Erzsébet hídról vagy a Lánchídról- A budai Várnegyed- A Margitsziget-A pesti Belváros szép üzleteivel-A Városliget a millenniumi emlékművel- A Dunakanyar- Szentendrén a Kovács Margit Múzeum, Esztergomban a Keresztény Múzeum kincsei- A népművészeti üzletek -A magyarok barátságosak, szívesen segítenek- Pompás a magyar konyha dául, hogyha valaki nem is tud angolul, akkor is igyekszik segíteni. A politika pedig kifejezetten érdekli az amerikai - és általában a nyugati - turistákat, úgyhogy nekik a fizetéstől az életmódig mindenről részletesen beszélni kell.- S ne feledjük: a nyugati turista nem Magyarországra utazik először! Már sokfelé megfordult a világban mire idejön, s különösen igaz ez az amerikaiakra - fűzi hozzá Sólyom András. - A nyolcvanas évek második felében nem is annyira az ország, inkább a Kelet-Európa iránti kíváncsiság vonzotta őket ide. Az utóbbi években viszont többet írnak a nyugati sajtóban Magyarországról, mint az elmúlt negyven év alatt bármikor. Most tehát már az érdekli vendégeimet, ami kimondottan itt, a mi hazánkban történik. Mindannyiszor meglepődnek azon, hogy nálunk alig érezni a Nyugat és a Kelet közötti különbséget. Azt mondják Budapestről, hogy valójában nyugati város kis keleti beütéssel. NE ESS LE A LÓRÓL! Óbudán egy svájci diákcsoporttal randevúzom. Az egyik hangulatos kisvendéglőben töltik az utolsó estjüket. Svájcban diákhagyomány, hogy az érettségi előtt mindig elutaznak valahova, ki-ki választása szerint. A kedves, fiatal tanárnő, a már Genfben született Lőkkös Orsolya harmadszor hoz Magyarországra diákokat, akiket persze előzőleg kellően felkészít. Nem kell sokat nógatni a.fiatalokat, lelkesek, jókedvűek, ömlik belőlük a szó. Budapest csodálatos - lelkendeznek -, különösen éjszaka! Bár a fiúk véleménye szerint túl korán bezárnak a szórakozóhelyek. Óriásinak tűnik nekik a város, pazar-szép a fekvése. A sokat em-
