Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-06-01 / 11. szám
34 MŰHELY Szabó Vladimir otthonában-műtermében fogadott. Az 1905-ben Balassagyarmaton született művész ma is tele van életkedvvel, humorral, alkotóenergiával, közlési vággyal.- Önt a közönség korunk legnagyobb élő festőművészének tartja. Hogyan viseli el ezt a rangot?- Meglehetősen nyugodtan és közömbösen. Úgy vagyok ezzel és a kitüntetésekkel is, mint Kosztolányi Dezső egyik novellájában a körlevéllel. Ha körlevelet kapott, utálkozott, de ha nem kapott, akkor még jobban. Ha kitüntetést kaptam, utálattal vettem át, de ha nem kaptam, még jobban utálkoztam. Szuverén lény vagyok, olyan mint a macska.- Miért a macskával hasonlítja össze magát?- A macska szabadságot szerető állat. A szabadságot csak az élete árán lehet elvenni tőle. S a macska az egyetlen állat, amely csak a teljes, önzetlen szeretetet fogadja el. Nem úgy, mint a kutya, amely kegyekért cserébe produkálja magát. Számomra az a tény, hogy az emberek a történelem kezdete óta a macskát kegyeikben tartják, arra vall, hogy az ember nem elveszett faj. Bizonyos optimizmust merítek ebből. Freud szerint a primitív népek egy-egy állatfajtól származtatják magukat. Ha megkérdeznék tőlem: én melyik állatfajtól „származom”, azt mondanám, hogy a macskától.-Azért ne menjünk ilyen meszszire. Közvetlenül milyen családból származik?- Nagymértékben szerb vér van bennem. A nagyanyám Duliskovich Aurélia volt, nagyapám Szabó Cirill, az apám Szabó Vladimir, és nagybátyáim: Demeter, Titusz, Konstantin, Miron. A családom görög katolikus volt, mégis, az általános szokás ellenére nem Ervin bátyámat, az elsőszülött gyereket nevezték el az apánkról, hanem engemet.- Ön hívő ember?- Ahogy azt a szokásrend, ahogy azt az egyház megkívánja, úgy nem. Az egyház csak azt tartja hívő embernek, aki tagjának is tekinti magát. Én nem tekintem magam egyetlen egyház tagjának sem, annak ellenére, hogy a Ágnes asszonnyal nagyapám pap volt. E kérdésben apámat követem, aki mindig azt mondta: „Kell, hogy legyen valami.” Valami ilyesmit gondolok én is. Biztosan nem tudhatja senki, hogy van-e Isten, de azt sem, hogy nincs. Azt lehetetlennek tartom, hogy ne létezzen, de azt már abszurdumnak vélem, hogy vele beszélgetni, tőle kérni lehessen. De, hogy ez az egész csodaszerkentyű, amit világnak nevezünk, véletlenül jött volna létre, ezt is lehetetlenség állítani. Az Isten optikailag láthatatlan, de kell, hogy létezzen. Úgy is lehet mondani: feltételezni kell, ha másként nem, munkahipotézisként. Isten alakja nem található a képeimen, de munkásságomban sokszor nyúltam biblikus témákhoz.- Müvei közül számomra is egyik kedves képe a Dávid-csillaggal díszített karácsonyfa-ünnepség. Mi ennek a bizarr ötletnek a magyarázata ?- Ez nem bizarr, nem is groteszk, bár rám gyakran jellemző a groteszk stílus. Ebben a képben azt az egységet szerettem volna kifejezni, ami a kereszténység és a zsidóság között fennáll. Ügy gondolom, hogy bár a karácsony nemzetközi keresztény ünnep, elsősorban mégis zsidó ünnep, mert ha a zsidóknak nem lett volna ez az eretnek Jézusuk, akkor soha nem lett volna karácsony.- A köztudatban az emberek ezt messzemenően nem így élik meg. A karácsony gyakran inkább elválaszt, mint összeköt.- Ha az antiszemitizmusra gondol, akkor arról az a véleményem: barbár dolog. A zsidógyűlcletben a féltékenység és az ősi a.yafiságga! való azonosulás egyaránt benne van. Hiszen minden érzés, mint Freud is mondja, ambivalens. A képeimben én ezt az ambivalenciát, ezt a zsidó és keresztény egységet szerettem volna kifejezni. Nekem öt feleségem közül három zsidó volt.- Az egyik képén, most mellettünk ülő feleségének, Agnes aszszonynak a vonása is felismerhető...- E képnek ez az egyik különleges sajátossága. Amikor 1959- ben megterveztem, akkor Ági létéről még nem is tudtam. Úgy festettem meg őt szinte élethűen, hogy előtte sohasem láttam. A kép már elkészült Párizsban - egy angol úr megrendelésére de Ágival csak utána ismerkedtünk meg, amikor 1961-ben hazajöttem. Akkor vettem őt el, mint „megelőlegezett” modellemet feleségül.- Ez fantasztikus! Ismeretlenül festette le?- Igen, de ez máskor is előfordult. Például, amikor Móricz Zsigmond egyik novelláját illusztráltam, egyik nőrokonát látatlanban, csupán a leírás alapján úgy festettem meg, hogy Móricz azt mondta: még a fényképe sem hasonlít jobban rá, mint az én portrém.- Festményein gyakran önarcképe is felfedezhető. Önmagát ábrázolva szabadjára engedi groteszk humorát?- Azt hiszem igen, hiszen az ember nem tud kibújni saját bőréből. Ma is ott álltam és dolgoztam a festőtáblámnál, és valószínű, önmagamat is ábrázoltam.- Újabb képein többnyire egy biblikus témát, a „Zsuzsannát meglesik a vének ” történőiét eleveníti fel. Miért lett ez manapság kedvenc tematikája?- Ez a korommal is összefügg. A történetben két vénember megbámul egy csinos fiatal nőt, aki pucér. A freudi magyarázat szerint ez az álmok vágyteljesülése. Egy öregembernek a vágyai idáig terjednek... FARKAS ENDRE
