Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-06-01 / 11. szám

HAZAI KÖRKÉP 29 LÁTOGATÓKA LENAU-HÁZBAN Felépült - három „kalapból" Nikolaus Lenau a Torontál megyei Csatádon született 1802-ben, Pesten és Sátoraljaújhelyen nevelkedett és tanult. Gyermek- és ifjúkorát tehát Magyarországon töltötte. Ennek ellenére: sohasem volt Miklós, hanem mindig Nikolaus. Teljes és eredeti nevén: Nikolaus Niembsch Edler von Strehlenau. Német volt, német költő, a világ is így tartja számon. Mégis neki, a németnek köszönhető, hogy a világ és a világirodalom még Petőfi megjelenése előtt felfedezte, megismerte a magyar táj, elsősorban az Alföld szépségeit. Róla, Nikolaus Lenauról nevezték el a dél-dunántúli német nemzetiségűek szellemi, kulturális központját, amely 1989 májusában nyílt meg Pécsett, a Munkácsy Mihály utca 8. szám alatt. Az idős hölgy beóvakodik a mindig nyitva kapun, áttipeg a márványpadlatú folyosón, de az irodába csak a fejét dugja be:- Szabadna körülnéznem? - kérdi, s hozzáteszi, nehogy okta­lan kíváncsiskodónak véljék: - Mi 17 éven át itt laktunk... Hát persze, hogy szabad! Min­denkinek szabad, aki fölfedezi ezt a Pécs-mellékutcai épületet, amely finom eleganciájával kirí kopott, elhanyagolt környezeté­ből. De Szabó Andrásné nem „mindenki”, nem betévedt ide­gen. Otthonosan mozog itt, bizto­san tájékozódik:-Nahát! A cselédszobából könyvtár lett!... Ez a kerek ablak a mi időnkben szögletes volt... Ezen meg át lehetett látni a Ber­zsenyibe, a kisfiam iskolájába... - Az igazi csodálkozás ideje azonban akkor jön, amikor fölér a manzárdra: - Nem igaz! Ez egy ronda padlás volt, tele egérrel...- Csodálatosan szép lett itt minden - összegezi végül a „ha­zalátogatás” tapasztalatait. - Va­lóságos kis ékszerdobozt vará­zsoltak ebből az ósdi egér- és pat­kányfészekből. A „varázslás” úgy történt, hogy a kétszáz éves egykori német ke­reskedőházat teljesen lebontot­ták, majd talpától a tetejéig újjá­építették, megőrizve a ház régi, eredeti struktúráját. Az építkezés - a felszerelést, berendezést nem számítva - több, mint húszmillió forintba került. Óriási összeg - még ezekben az inflációs időkben is! Ennek tört részét sem tudta volna az 1986- ban megalakult Nikolaus Lenau Kulturális Egyesület háromszáz tagja, de még a Magyarországi Németek Szövetségének Baranya megyei szervezete sem kifizetni. Ezért volt szükség arra a bizo­nyos „három kalapra”, amelynek történetét Báling Józseftől, a Le­­nau-egyesület elnökségi tagjától, a szövetség baranyai szervezeté­nek elnökétől, „civilben” a Du­nántúli Napló főszerkesztő-he­lyettesétől hallottam:- A dolog úgy kezdődött, hogy Kerner Lőrinc, a Lenau-egyesü­­let majdani elnöke, meggyőzte Piti Zoltán tanácselnököt: a bara­nyai németségnek szüksége lenne egy otthonra. A meggyőzés ered­ményes volt: a polgármester ott, helyben felajánlotta - telekként - a romos kereskedőházat, s mellé, hogy legyen mivel elindulni, 199 ezer forintot. Azért nem 200 ez­ret, mert annyihoz már testületi hozzájárulásra lett volna szükség, az pedig hosszadalmas procedú­ra. Kezdetben tehát a telek és két­százezer forint került az első, a hazai kalapba, amelynek tartal­ma máig négymillió forintra gya­rapodott. A második kalapba már az NSZK-ban gyűjtötték a pénzt. A 199 ezer forint megaján­lásánál ugyanis jelen volt Fell­­bach városának főpolgármestere, aki megtudván, miért a nagy gau­­dium és parolázás, felajánlotta, hogy hazatérve megszervezi a tá­mogatók körét. És valóban: Fri­edrich Wilhelm Kiel úr felhívásá­ra nemcsak a fellbachi és a Ba­den-Württemberg tartományi „bennszülött” németek adakoz­tak a pécsi Lenau-ház javára, ha­nem a Magyarországról kitelepí­tettek és a külföldön élő németek szervezetének tagjai is. Pedig ez utóbbiak többségének jó oka lett volna, hogy hátat fordítson az óhazának. Ők nem voltak sem volksbundisták, sem SS-ek, mégis német nemzetiségük vagy anya­nyelvűk megvallása miatt vagoní­­rozták be s toloncolták ki őket az országból. A második kalap is megtelt hát, s ez azért fontos, mert előfel­tétele volt annak, hogy a harma­dik kalap csordultig legyen. Az NSZK kormánya ugyanis kötele­zettséget vállalt: amennyi az első és a második kalapban társadal­mi megajánlásból összegyűlik, annyit, de maximum 750 ezer nyugatnémet márkát ad a Lenau­­ház újjáépítéséhez. A történet vége: a ház meg­épült, és már a decemberi hivata­los avatás előtt zajlott benne az élet. Báling József naptárában szorosan egymás mellett sorakoz­nak a nevek és terminusok, mind­egyik látogatót jelez, akit fogad­ni, s akivel foglalkozni kell. Most éppen egy professzor ér­kezik Heidelbergből, a magyaror­szági németség sorsa, helyzete ér­dekelné. Letelepednek hát ketten a földszinti nagy társalgóban. Közben Keszler Józsefné gazda­sági vezető az irodában Czirják Józsefet igazítja útba:

Next

/
Thumbnails
Contents