Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-06-01 / 11. szám
HAZAI KÖRKÉP 15 Nagyasszony a Tiszántúlon Robog a Hajdú expressz. Alig több mint két óra hosszat Budapesttől, az Alföld keleti részébe, a Hajdúság szívébe, Debrecenbe. S míg kattognak a kerekek, számolom, idézem: hányféleképpen is emlegetjük szülővárosomat? Cívisváros... kálvinista Róma... országunk „második fővárosa..." Magyarország harmadik legnagyobb városa... A Tiszántúl „nagyasszonyaként” uralja a pusztát. „Magyarország és Erdéiy világító lámpása...” - állította Debrecenről Melius Juhász Péter (1536-1572), a nagy reformátorpüspök, teológiai író, majd négy és fél évszázaddal ezelőtt. Kossuth Lajos pedig „a magyar szabadság őtvárosának” nevezte, a szabadságharc idején tett jó szolgálataiért. SZABADSÁG ÉS Tuggeuins^g Itt az évszázadok folyamán mindig befogadásra lelt a szabadság és a nemzeti függetlenség eszméje. Az 1600-as esztendők korszakot formáló magyar valláspolitikai küzdelmei vagy innen indultak ki, vagy ennek a városnak a polgáraira támaszkodtak. Bocskai István (1557-1606) és I. Rákóczi György (1593-1648) erdélyi fejedelmek szabadságharcainak Debrecen volt az egyik kiindulópontja. A kuruc-labanc háborúk idején a császári seregek (főként Strassoldo és Caraffa zsoldosai) több ízben is kegyetlenül végigrabolták, ámde II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) rendíthetetlen hívekre talált ezen a tájon. Nagy századunkban, a nemzeti megújhodás korában Széchenyi István (1791-1860) elnöklete alatt, 1848-ban, itt mondta ki egy országos kongresszus, hogy a Tisza folyó szabályozását nyomban meg kell kezdeni, különben annak elmulasztása felmérhetetlen károkat jelenthet a városnak is, környékének is. A debreceniek megértették. Később anyagi áldozatok sorával siettek a polgárok a magyar szabadságharc igaz ügyének támogatására. Ezért is történhetett, hogy a forradalmi kormány, amikor kénytelen volt Pestet elhagyni, Debrecenbe költözött ... A huszadik század mostoha sorsot adott a városnak: kegyetlen bombázásokkal sújtotta a II. világháború, hogy aztán ismét reménykedéssel biztathasson országot s világot. 1944-1945 telén itt, Debrecenben alakult meg az Ideiglenes Nemzetgyűlés és Kormány. E század adta a lakások, az új otthonok tízezreit is. De milyen áron? Mint másutt is: bontással, buldózerezéssel. így hát a lakótelepek paneljai már bent virítanak a város közepén. Megfordul itt az igazság. Nem hogy az anya nem ismer rá gyermekére, a gyermek, az itt született emberfia nézi olykor hitetlenkedve az anyát, szülővárosát: ez lenne hát az enyém? Hála a sorsnak: a bontásokkal azért nem jutottak el mindenhová. A kevés kő is őrzi eleink emlékét ... SZEGÉNY BIKA JÁNOS! A Tiszántúl „nagyasszonya” nem beszédes; titkait igazából csakis azt tudhatja, aki idevalósi, a hajdúfészekbe. Mert a vendég vasútállomást mond, az itteni pedig ugyanazt Nagyállomásnak nevezi. Persze létezik Kisállomás is, de azt az átutazók Vásártéri Vasútállomásnak nevezik, Füzesabonyba vagy Tiszalök felé utazva így keresik átszálláskor. A Nagyállomással szemben a város főutcájának tábláin ez olvasható: Vörös Hadsereg útja. A debreceni ember ma is Piac utcát mond, jól emlékezve a hajdani nagyszabású, messze híres vásárok szín-
