Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-06-01 / 11. szám

4 POSTALÁDÁNKBÓL \ p.O-H \ _, »•** >9Vi V'.Ö‘V ^ A Magyar Hírek postarovata az olva­sók fóruma. A szer­kesztőség ugyanak­kor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett le­veleket rövidített for­mában közölje. Megrémültem, amikor elolvastam a „Megnyílt a lehetőség az ingatlanvá­sárlásra” c. cikket. Ez nem tréfa! A kapitalisták fel akarták és fel akarják vásárolni (mostoha?) anyaországunkat! Megré­mültem, mondom, de ugyanakkor büszkeség is töltött el. Hát hogy is ne töltött volna, hiszen eddig naponta ostromolták pos­taládánkat svájci, ameri­kai, spanyol, thaiföldi és más szegény országok in­gatlanügynökei (ahelyett, hogy „védenék ingatlan­­forgalmukat”, mint a gaz­dag Magyarország). Az ördöngös pesti gyerekek nyilván minden üzletet el­halásztak előlük; olyany­­nyira, hogy törvényt kel­lett hozni a földéhes kapi­talisták ellen. Eddig csak a szocialistáknak, a testvé­reknek kellett néhány fa­lucska Pozsony körül vagy a Fedák Sári villája, igaz, ingyen. Most azon­ban, ámokszerű földéhség szállhatott meg minden­kit. Ámok, azaz őrület, mondom, hiszen a magyar ingatlant kemény valutá­ban, egyszerre kell kifizet­ni (mivelhogy bankhitel ottani földre, az egyelőre még nincs, magyarán; a nyugati bank szerint a ma­gyar föld még nem érték). Itt azonban, ahol a kerítés kolbászból van, ez nem akadály. Nagyobb bosszú­ságot okozhat egy nyugdí­jas, mondjuk német nyug­díjas számára, hogy német járandóságát csak addig kapja, amíg itt bejelentett lakhelye, azaz lakása van. DR. BENEDEK ISTVÁN WUPPERTAL, NSZK Hasonló tapasztalataim voltak a Gazdasági Kama­rával, mint Ács Tamás ausztráliai levelezőjük­nek. Kb. 1 évvel ezelőtt felajánlottam a Kamara akkori alelnökének ellen­szolgáltatás nélkül a ma­gyar menedzserképzéssel kapcsolatos tevékenysé­gükben való közreműkö­dési hajlandóságomat. Még egy egyszerű formai köszönőlevélre sem mél­tattak. Azt hiszem, hogy a ma­gyarországi gazdasági élet átka az, hogy a nemtörő­dömség nemcsak a Kama­ra embereire jellemző. Amikor Pesten járok, özö­nével kérnek fel emberek üzleti kapcsolatok létesíté­sére és közvetítésére. Mi­után ezeknek a felkérések­nek fáradtságot nem ki­méivé eleget teszek, és a kért kapcsolatokat megte­remtem, a pestiek a fülük botját sem mozgatják, és nem is válaszolnak a ne­kik írott levelekre. A privatizálási folyamat nem folyhat le elég gyor­san, ha az eredmény nem lehet privát. Enélkül foly­tatódik a régi viccben em­legetett valóság, hogy Ma­gyarországon úgy csinál­nak, mintha megfizetnék a munkaerőt, s az meg úgy tesz, mintha dolgozna. ANDREW KALMAN NEW YORK, N. Y. USA Örömmel olvastam a hírt, a Kürt utcai kupleráj legális megnyitását. Meg­nyugtató érzés, hogy az el­ső magyar, hivatalból is elismert pornókirály ez évi 60 milliós tiszta nyere­sége mellett a régi rend­szer erénymentes tanító­női, népművelői, óvónői részére komoly kurválko­­dási dijat tud fizetni. Úgy érzem, Magyarország valóban nagy léptekkel halad a kapitalizmus meg­háborodott elmék által al­kotott képe felé. A belgiu­mi televízió adásában be­mutatott budapesti „új nincstelenek” számára is kéne valami jó kis megol­dást találni... Erről jut eszembe! Itt Nyugaton már inkább a szépfiúkat alkalmazó kupleráj a di­vat. Lenne egy talpraesett pornókirálynő Pesten, aki alig használt professzo­rok, politikusok, suszte­rok számára használható­vá tenné ezt az ötletet? MME BOLLETTE LIEGE, BELGIUM Ahogyan hajdanán Ma­gyarországon, itt a kana­dai Delhiben is évről évre megtartják a Katalin-bált. Az esemény Katalin-na­­pon, tehát ősszel volt ugyan, de csak most volt egy kis időm, hogy hírt adjak róla. Remélem, hogy a tizenkilencedik it­teni Katalin-bál első bálo­­zói és kísérőik - közöttük öten a Dohányvidéki Ma­gyar Ház alapító tagjai­nak unokái - szívesen lát­ják viszont fényképüket a lapban. A bál fővédnöke Mr. Gordon Miller, Onta­rio tartomány parlamenti képviselője és felesége voltak. Az első bálozók bemutatása után a lányok édesapjukkal keringővei nyitották meg a táncok so­rát, majd átadva leányu­kat partnereiknek, csárdás következett. A Delhi Ma­gyar Háznak hosszú évek óta szép eseménye a Kata­­lin-bál, amellyel hagyo­mányainkból adunk át va­lamit új hazánknak. MRS. GEORGETTE RAPAI DELHI, ONTARIO, KANADA Megkésve érkezett hoz­zám a Magyar Hírek de­cemberi száma, amelyben Pusztaszeri László írja, hogy a Budapestre látoga­tó Lady Listowel „az egyetlen magyar lady - azaz lovagi rangú hölgy - a szigetországban”. Én re­mélem, hogy minden itt élő magyar asszony lady, azaz hölgy. De tudomá­som van róla, hogy Lady is akad több, mint egy. Á Lady (nagy L-lel) nem rang, hanem cím, főren­dek és lovagok hitvesei vi­selhetik. Természetesen vannak női lovagok is, de ezeknek a rangja Dame. Magyar származású lovag (Sir) hat volt eddig, Dame sajnos egy sem, bár a Bi­rodalmi Rend kitüntetést érdemeiért megkapta Schöpflin Katalin, aki London dokknegyedében volt körzeti orvos nyugdí­jazásáig, és ott fontos szo­ciális munkát végzett, va­lamint Rózsa Vera, a vi­lághírű énektanárnő, nagy operaénekesek mestere. Márffy Mantuano Judit neves publicista és iró, de csak volt férje után Lady, s ebben nem áll egyedül, hasonló címe van például a lordi rangú Woordow Wyatt közíró magyar fele­ségének, valamint Sir Ni­cholas Sekers - azaz Sze­keres Miklós textilgyáros - magyar özvegyének. SÁRKÖZI MÁTYÁS LONDON, NAGY-BRITANNIA Az alábbiakban - rövi­dítve - közreadjuk azt a le­velet, amelyet az uruguayi magyar egyesületek vezetői intéztek Antall Józsefhez, az MDF elnökéhez. Katalin-bál a Delhi Magyar Házban

Next

/
Thumbnails
Contents