Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-06-01 / 11. szám
4 POSTALÁDÁNKBÓL \ p.O-H \ _, »•** >9Vi V'.Ö‘V ^ A Magyar Hírek postarovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. Megrémültem, amikor elolvastam a „Megnyílt a lehetőség az ingatlanvásárlásra” c. cikket. Ez nem tréfa! A kapitalisták fel akarták és fel akarják vásárolni (mostoha?) anyaországunkat! Megrémültem, mondom, de ugyanakkor büszkeség is töltött el. Hát hogy is ne töltött volna, hiszen eddig naponta ostromolták postaládánkat svájci, amerikai, spanyol, thaiföldi és más szegény országok ingatlanügynökei (ahelyett, hogy „védenék ingatlanforgalmukat”, mint a gazdag Magyarország). Az ördöngös pesti gyerekek nyilván minden üzletet elhalásztak előlük; olyanynyira, hogy törvényt kellett hozni a földéhes kapitalisták ellen. Eddig csak a szocialistáknak, a testvéreknek kellett néhány falucska Pozsony körül vagy a Fedák Sári villája, igaz, ingyen. Most azonban, ámokszerű földéhség szállhatott meg mindenkit. Ámok, azaz őrület, mondom, hiszen a magyar ingatlant kemény valutában, egyszerre kell kifizetni (mivelhogy bankhitel ottani földre, az egyelőre még nincs, magyarán; a nyugati bank szerint a magyar föld még nem érték). Itt azonban, ahol a kerítés kolbászból van, ez nem akadály. Nagyobb bosszúságot okozhat egy nyugdíjas, mondjuk német nyugdíjas számára, hogy német járandóságát csak addig kapja, amíg itt bejelentett lakhelye, azaz lakása van. DR. BENEDEK ISTVÁN WUPPERTAL, NSZK Hasonló tapasztalataim voltak a Gazdasági Kamarával, mint Ács Tamás ausztráliai levelezőjüknek. Kb. 1 évvel ezelőtt felajánlottam a Kamara akkori alelnökének ellenszolgáltatás nélkül a magyar menedzserképzéssel kapcsolatos tevékenységükben való közreműködési hajlandóságomat. Még egy egyszerű formai köszönőlevélre sem méltattak. Azt hiszem, hogy a magyarországi gazdasági élet átka az, hogy a nemtörődömség nemcsak a Kamara embereire jellemző. Amikor Pesten járok, özönével kérnek fel emberek üzleti kapcsolatok létesítésére és közvetítésére. Miután ezeknek a felkéréseknek fáradtságot nem kiméivé eleget teszek, és a kért kapcsolatokat megteremtem, a pestiek a fülük botját sem mozgatják, és nem is válaszolnak a nekik írott levelekre. A privatizálási folyamat nem folyhat le elég gyorsan, ha az eredmény nem lehet privát. Enélkül folytatódik a régi viccben emlegetett valóság, hogy Magyarországon úgy csinálnak, mintha megfizetnék a munkaerőt, s az meg úgy tesz, mintha dolgozna. ANDREW KALMAN NEW YORK, N. Y. USA Örömmel olvastam a hírt, a Kürt utcai kupleráj legális megnyitását. Megnyugtató érzés, hogy az első magyar, hivatalból is elismert pornókirály ez évi 60 milliós tiszta nyeresége mellett a régi rendszer erénymentes tanítónői, népművelői, óvónői részére komoly kurválkodási dijat tud fizetni. Úgy érzem, Magyarország valóban nagy léptekkel halad a kapitalizmus megháborodott elmék által alkotott képe felé. A belgiumi televízió adásában bemutatott budapesti „új nincstelenek” számára is kéne valami jó kis megoldást találni... Erről jut eszembe! Itt Nyugaton már inkább a szépfiúkat alkalmazó kupleráj a divat. Lenne egy talpraesett pornókirálynő Pesten, aki alig használt professzorok, politikusok, suszterok számára használhatóvá tenné ezt az ötletet? MME BOLLETTE LIEGE, BELGIUM Ahogyan hajdanán Magyarországon, itt a kanadai Delhiben is évről évre megtartják a Katalin-bált. Az esemény Katalin-napon, tehát ősszel volt ugyan, de csak most volt egy kis időm, hogy hírt adjak róla. Remélem, hogy a tizenkilencedik itteni Katalin-bál első bálozói és kísérőik - közöttük öten a Dohányvidéki Magyar Ház alapító tagjainak unokái - szívesen látják viszont fényképüket a lapban. A bál fővédnöke Mr. Gordon Miller, Ontario tartomány parlamenti képviselője és felesége voltak. Az első bálozók bemutatása után a lányok édesapjukkal keringővei nyitották meg a táncok sorát, majd átadva leányukat partnereiknek, csárdás következett. A Delhi Magyar Háznak hosszú évek óta szép eseménye a Katalin-bál, amellyel hagyományainkból adunk át valamit új hazánknak. MRS. GEORGETTE RAPAI DELHI, ONTARIO, KANADA Megkésve érkezett hozzám a Magyar Hírek decemberi száma, amelyben Pusztaszeri László írja, hogy a Budapestre látogató Lady Listowel „az egyetlen magyar lady - azaz lovagi rangú hölgy - a szigetországban”. Én remélem, hogy minden itt élő magyar asszony lady, azaz hölgy. De tudomásom van róla, hogy Lady is akad több, mint egy. Á Lady (nagy L-lel) nem rang, hanem cím, főrendek és lovagok hitvesei viselhetik. Természetesen vannak női lovagok is, de ezeknek a rangja Dame. Magyar származású lovag (Sir) hat volt eddig, Dame sajnos egy sem, bár a Birodalmi Rend kitüntetést érdemeiért megkapta Schöpflin Katalin, aki London dokknegyedében volt körzeti orvos nyugdíjazásáig, és ott fontos szociális munkát végzett, valamint Rózsa Vera, a világhírű énektanárnő, nagy operaénekesek mestere. Márffy Mantuano Judit neves publicista és iró, de csak volt férje után Lady, s ebben nem áll egyedül, hasonló címe van például a lordi rangú Woordow Wyatt közíró magyar feleségének, valamint Sir Nicholas Sekers - azaz Szekeres Miklós textilgyáros - magyar özvegyének. SÁRKÖZI MÁTYÁS LONDON, NAGY-BRITANNIA Az alábbiakban - rövidítve - közreadjuk azt a levelet, amelyet az uruguayi magyar egyesületek vezetői intéztek Antall Józsefhez, az MDF elnökéhez. Katalin-bál a Delhi Magyar Házban
