Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-05-15 / 10. szám
52 MESESZO BENEDEK ELEK MESÉI A kút Egyszer a magyar ember egy kerek vizesgödröt ásott az udvarában. Arra vetődött a német, s kérdezte:- Mit ás kend, atyafi?- Vízigödröt - mondotta a magyar ember. Egyszer a galamb, a réce meg a lúd nagy erős barátságot kötött, s elindultak együtt világot látni. Amint mentek, mendegéltek, rengeteg erdőbe értek, rengeteg erdő közepében találtak egy nagy hordót. Felszáll a galamb a hordóra, hozzátörülgeti a csőrét, szagolja, s nagy örömmel elkezd turbékolni:- Gut, gut - mondta a német.- Nem kút ez - mondta a magyar ember -, hanem vízigödör.- Gut, gut - mondta ismét a német.- Hát ha kút, legyen kút - mondotta a magyar ember. így lett a vizesgödörből kút. RAJZOK: KARAKAS ANDRÁS-Van bor! Van bor! Van bor! Megörül a réce is, az is elkezd hápogni nagy hangosan:-Csak csapra, csak csapra! Mindjárt csapra is verték a hordót, a lúd meg kinyújtotta hosszú nyakát, s nagyokat kiáltott:- liigyunk, iiigyunk, iiigyunk! Itt a vége, fuss el véle! A tehén és a ló Kezdetben, amikor az Úristen a világot teremtette, a tehénnek nem adott szarvat, csak fogakat. Ellenben szarvat adott a lónak, s fogat nem. A tehén sokat búsult amiatt, hogy nem volt szarva, mert minden állat reá támadott, s nem tudta magát megvédeni. Ő bizony elment az Úristenhez panaszra. Arra kérte a jó Istent, hogy vegye el a lótól a szarvát, s adja neki, mert különben nincsen nyugodalma az állatoktól. Azt mondta az Úristen:- Én már nem veszem el a lótól a szarvakat, ha egyszer odaadtam. De nem bánom, ha cseréltek, a ló adja oda a szarvát, te pedig adj a fogadból. El is ment a tehén a lóhoz, s elmondta, hogy az Úristen mit tanácsolt. Azt mondta a ló:-Jól van, tehén, én nem bánom, néked adom a szarvamat, mert én a lábammal is meg tudom védeni magamat, aki bánt, azt megrúgom. Csak cserébe add a felső rend fogadat. Egyszeriben megcsinálták a cserét, a ló a tehénnek adta a szarvát, a tehén a lónak a felső rend fogát. Azóta van a tehénnek szarva s a lónak foga. > -A galamb, a réce meg a lúd