Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-05-15 / 10. szám
SZOMSZÉDOLÁS 4) I I MM‘\i Segélykiáltás IDO- A forradalom első napjaiban hittük, hogy valóban a csauista nacionálkommunista rezsim volt a romániai nemzetiségek elleni genocídium - a kisebbségirtás - elkövetője - olvashatjuk az új Kovászna megyei hetilapban, Horváth Alpár cikkében. Az erdélyi magyarság most úgy érzi, hogy elárulták, becsapták, napról napra foszlik szét a remény, amely a forradalom után felcsillant előtte. A román televízió és sajtó módszeresen dezinformálja az országot és a nagyvilágot.- Nyugat-Európában már sikerült olyan képet festeni rólunk - írja keserűen Horváth Alpár hogy mi a velünk együtt élő románság kisemmizésére, ki-, illetve elűzésére (!) vetemedtünk. Az Európai Idő című hetilap cikkírója kétségbeesve kéri a civilizált világot: ne engedje, hogy megismétlődjék az, ami az 1920-21-es és 1946-os béketárgyalások után megtörtént, hogy Románia megígérte a kisebbségek kollektív jogainak és önrendelkezésének biztosítását, amit aztán módszeresen elvont és elsorvasztott. Most is hasonló a helyzet.- A romániai magyarság csupán kollektív jogait kéri egy szabad, demokratikus Romániában: helyét Európában - írja végül Horváth Alpár. - S mindezt a második világháború utáni zsidókéhoz nagyon hasonló helyzetben. Elképesztő nyilatkozatok HÁROMSZÉK Kinek használ? - teszi föl a kérdési vezércikkében a Sepsiszentgyörgyön megjelenő lap főszerkesztője, Magyari Lajos. Kinek használ a Marosvásárhelyről kiinduló, s lassan egész Erdélyre átterjedő fékevesztett magyargyűlölet? A Marosvásárhelyen székelő Vatra Romaneasca (Román Tűzhely) hangadóinak - akik a magyarokat Ázsiába akarják visszaküldeni - nemhogy az őseik, de még a nagyszüleik sem éltek Marosvásárhelyen.- Azok, akik szélsőséges, becsmérlő tömeggyűlések szervezésére vállalkoznak, az amúgy is feszült légkör további mérgezésére - írja Magyari Lajos azok nem akarnak Európához közeledni. Egyet akarnak: föltétel nélkül való nemzeti szupremációt s benne saját hatalmuk és stallumuk mindenáron való megőrzését. A román sajtóban olyan elképesztő hírek, nyilatkozatok jelennek meg, mint a kézdivásárhelyi ortodox lelkészé, aki nem kevesebbet állít, mint azt, hogy az egész vidék székely népe 1912-ben a hajdúdorogi püspökséghez csatoltatván, elveszítette nemzeti tudatát s végül a hitét is - hívja fel a figyelmet a „Háromszék” cikkírója. - Ezen a területen, vagyis Kézdiszékben a múlt század második felében mintegy 3500 ortodox és 900 görög katolikus élt. Magyari Lajos végül fölteszi a kérdést: ők lennének az egész itteni székelység? Akkor mi van a többi itt élt 42 ezer emberrel? Magyar párt macyar a Drávaszögben KÉIPES ÚJSÁG A Horvátországi Magyar Néppárt (HMNP) megalakulásáról ad hírt az Eszéken megjelenő hetilap. Kopács, Várdaróc, Laskó, Pélmonostor, Karancs, Sepse, Csuza, Vörösmart és más baranyai, szlavóniai falvak lakóinak közös akaratából jött létre Horvátország első demokratikus jellegű magyar politikai pártja. A HMNP programtervezetének három vezérgondolata: az általános emberi és kisebbségi jogok biztosítása, a környezetvédelem szorgalmazása, a zöldmozgalom támogatása, valamint a kisgazdák és a magánszektor érdekvédelme. A HMNP fórumot kíván biztosítani az etnikai vagy vallási kisebbségek jogos igényeinek, szellemi képviseletének - írja végül a Magyar Képes Újság ugyanakkor szeretné a többségi nemzettel és az anyaországgal szorosabbá tenni az együttműködést. A nemzetiségi irodalom felelőssége A Pozsonyban megjelenő képes hetilapban a jeles csehszlovákiai magyar íróval és ismert közéleti személyiséggel, Dobos Lászlóval készített interjút Csanaky Eleonóra. Milyennek is látja Dobos László a csehszlovákiai magyar irodalom jelenlegi helyzetét, szerepét, az írók lehetőségeit?- Megküzdőtt, megszenvedett szabadság az, ami már fellelhető az irodalmi életben - vallja Dobos László, s kiemeli a politika markáns jelenlétét. - Az ötvenes évek végétől megfigyelhető a szlovák és a cseh irodalom politikaalakító szerepe, frontális támadása a totalitárius rendszer ellen.- Ehhez hasonló vonulat nyomon követhető a csehszlovákiai magyar irodalomban is - mutat rá az író. - Fábry Zoltán munkásságától kezdve, a hatvanas évek irodalmi publicisztikáján át tetten érhető ez a kisebbségi lét sérelemregényein keresztül is, szinte minden műfajban. Egyáltalán: irodalmunk kibontakozó és megerősödő realizmusszemlélete önmagában is antitétele a diktatúrának. A negatív fordulat 1968- ban következett be: ettől kezdve a pártpolitika lefokozta az irodalmat, az írókat figyelték, üldözték, kiszorultak a közéletből. így aztán a politikai reformmozgalom hatalmas diktatúraellenes hullámában az irodalom már távolról sem tudott olyan erejű tényező lenni, mint a hatvanas években volt. Az írók legutolsó közgyűlésén létrejött szakadás okát Dobos László annak tulajdonítja, hogy „egy korszak kultúrpolitikája ült a vádlottak padján”. Sok olyan író volt, aki vagy végrehajtóként, vagy csak passzív szemlélőként nézte végig ártatlanul meghurcolt írótársai szenvedését, kitiltását az irodalomból. Dobos László konklúziója: mindenre akad ember, s a felelősök még a legképtelenebb magatartásra is keresik az önigazolást.
