Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-05-15 / 10. szám

36 SAJTÓTÜKÖR /■■■■ Vasárnapi H íre n Erzsébet-díj Erdélyben A magyar sajtó több­ször is beszámolt az Egye­sült Államokban élő Spe­­ter Erzsébet pályájáról és tevékenységéről; így ado­mányairól a Nemzeti Színházra; valamint a ma­gyar művészet jutalmazá­sára létrehozott Erzsébet­­díjról. A Vasárnapi Hírek című budapesti hetilap Erzsébet asszony új „jó­­szolgálati” akciójáról kö­zölt riportot: az Erzsébet­­díj kiterjesztéséről Romá­nia területére. Az alapítvány megnöve­léséhez a Miamiban ren­dezett úgynevezett emlék­vacsora szolgált forrás­ként. Ezen hazai művé­szek, többek között Antal Imre, Dévay Nagy Kamil­la, Bács Ferenc, Bodrogi Gyula, Kibédi Ervin, Dobsa Sándor, Vogel Erik vendégszerepeitek. Gázsi nélkül léptek fel, útikölt­ségüket is maguk vállal­ták. Dr. Czeizel Endre, az alapítvány kuratóriumá­nak alelnöke, bejelentette, hogy Gulyás Dénes ope­raénekes - aki tavaly fél­retájékoztatás miatt nem vette át az Erzsébet-díjat - külön hangversenyt tervez A szovjet kormány szá­mításai szerint a Magyar­­országon állomásozó - és az időközben megkötött kormányközi megállapo­dás értelmében 1991. júli­us végéig távozó - déli hadseregcsoport több mint 40 milliárd forint be­ruházást végzett az or­szágban. Mivel ezeket a javakat - épületeket, uta­kat, repülőtereket, tele­fonvonalakat - kivonulá­suk után is itthagyják, Magyarországtól ennyi pénzt követelnek. Budapesten az új erdélyi kategória javára.- Most, amikor remél­hetőleg az erdélyi művé­szek szervesen kapcsolód­hatnak az egyetemes ma­gyar kulturális életbe - nyilatkozza Speter Erzsé­bet -, akkor kötelességem­nek érzem, hogy elősegít­sem fokozott megbecsülé­süket is. A jelölést az Erdélyben élőkre bízza. A zsűri, ugyanúgy, mint a hazaiak­nál, összeállítaná a java­soltak listáját, és ebből a legkiválóbbat valóságos népszavazás választja ki. Azaz fölkérik majd a ro­mániai magyar lapokat, hogy közöljenek e célból szavazólapot, ahogy az Magyarországon is bevált. Az esten egyébként Mi­ami főpolgármestere kife­jezésre juttatta, hogy ők is nagyra becsülik az erdélyi születésű Speter Erzsébet határokon átívelő segítő kezdeményezését. Erzsé­bet asszony pedig azt re­méli, hogy az idén novem­berben már Erdélyben is kioszthatják a díjat az ar­ra érdemes színművészek­nek. A Magyar Gazdasági Kamara hetilapja a szov­jet csapatok kivonulásá­val kapcsolatos különféle számvetéseket ismertet. A cikkből megtudjuk, hogy a magyar fél ezt a szovjet követelést túlzásnak tart­ja: az ittmaradó létesítmé­nyekért - egy 1957-es szer­ződés alapján - csak az el­használódás fokát és a to­vábbi hasznosítás lehető­ségeit figyelembe véve hajlandó fizetni. Másrészt Magyarország is benyújtja a szovjet katonákat terhe­lő számláit. A kölcsönös tartozások körüli „meccs” vége, katonai szakértők szerint, valószínű döntet­len lesz, azaz a felek meg­állapodnak: senki nem tartozik senkinek. A déli hadseregcsoport nem fizet ugyan bérleti díjat az álta­la használt magyar objek­tumokért, viszont köteles azok állagát megóvni. Ez számtalan esetben nem történt meg. így a szovje­teknek benyújtandó ma­gyar számla legnagyobb tételét valószínűleg az el­használt objektumok el­maradt karbantartási munkálatai teszik ki. A HVG írásából azt is megtudjuk, hogy a szovjet csapatok 1989 szeptembe­réig közel negyven ma­gyar cégnek, főleg áram­­szolgáltató vállalatoknak tartoztak, összesen mint­egy 130 millió forinttal. Mivel a csapatok nem önállóan fizettek megren­deléseikért, hanem má­tyásföldi központjuk utal­ta át az összegeket egy, a Magyar Nemzeti Banknál titkosan kezelt számláról, általánosnak mondható, hogy a fizetéseket pár hó­napos, olykor azonban több éves késéssel teljesí­tik. A Kőolajvezeték Épí­tő Vállalatnak egy éve tar­toznak 27 millió forinttal egy üzemanyagtartály megépítéséért. A szovjet katonák per­sze csak olyasmit rendel­tek meg forintért, ami úgy Vissza a régi utcanevekhez? Valószínűleg ismét hi­vatalosak lesznek a régi budapesti utca- és térne­vek, városrész-elnevezé­sek. A közéleti hetilap ar­ról tudósít, hogy a Fővá­rosi Tanács ideiglenes bi­zottságot hozott létre az utcanevek „újrakeresztelé­­sére”, amelynek elnöke Ráday Mihály - a Magyar Televízió népszerű város­védő műsorának vezetője -, tagjai pedig a különbö-A szovjet csapatok kivonulásáról hetivilAggazdaság érte meg. Arra is joguk volt, hogy a KGST-orszá­­gok díjszabása szerint, külkereskedelmi áron, transzferábilis rubelért vá­sároljanak, például csir­két, kilóját kevesebb mint egy rubelért. A számlát ilyenkor a szovjet külke­reskedelmi tartozásokhoz csapták. A KGST-ár, illet­ve a hazai nagykereske­delmi ár közti különbség csupán tavaly 1,2 milliárd forintot tett ki, ám - mivel ez szerződéseken alapult - az összeget hiábavaló is volna követelni. A cikk végül megálla­pítja: A kapacitásfelesleggel küszködő MÁV-nak jó üz­letet jelenthet a mintegy 50 ezer szovjet katona, 50 ezer családtag, 27 ezer harci jármű, 230 ezer ton­na lőszer, 100 ezer tonna üzemanyag és további 230 ezer tonna hadi fölszere­lés vasúti szállítása Záho­nyig: bár a megrendelés értékét még nem számítot­ták ki pontosan, a 2029 vonat határig szóló útja hozzávetőlegesen 1 milli­árd forintra tehető. Mos­tanában sok szó esik ar­ról, hogy a szovjet csapa­tokat és felszerelésüket vasúton lehetetlen a jövő év közepénél hamarabb kiszállítani, a HVG kérdé­sére azonban egy szakértő elmondta: ekkora mérté­kű szállítást a MÁV - sür­gős esetben - akár két hó­nap alatt is teljesíthetne. ző pártok képviselői. íme néhány kiragadott példa a tervezett változtatások kö­zül: I. kerület: Halász lép­cső helyei! Jezsuita lépcső, Szabó Ilonka - Ilona utca. Sziklai Sándor - Lovas út. II. kerület: Dimitrov - Máriaremetei út, Mihályfi Ernő - Tövis utca, Schön­­herz Zoltán - Templom utca, Vörös Hadsereg - Hidegkúti út.

Next

/
Thumbnails
Contents